2017. január 17., kedd

A hazudozás magasiskolája

Minél magasabb fokú a botránkozás valami igaz dolog iránt, annál alacsonyabb fokú az igény az egészségre. Ennek érvényességén nem változtat a szándékosság, mert az imaginációban van a botránkozás ingerének a forrása . Ha intenzív az értetlenkedés például arra, hogy nem hűlyíted a gyereked angyaljárással karácsonykor, biztos erős tudatlanság sérül az illetőben. Hadd sérüljön a tudatlanság , mert akkor maradni tud az egészség. Vagy-vagy. A döntés az emberé.
Az ember sokszor beleesik abba a hibába, hogy hűlyítse a gyerekeket. Ezt támogatja is a világ. Mert az izgalmas, cuki, aranyos, stb. Nem tudom a hazugságban mi lehet aranyos. Ha az arany nem tiszta ugyanazt jelenti, mintha tiszta? Ha más fémekkel alaposan összekeverik az aranyat, akkor annak ugyanaz az értéke, mintha tiszta lenne? Lehet, hogy izgalmas, de mire jó , ha értékében silányabb? Mire jó az ember imaginációját megzavarni, ha onnan indul az élete? Mire jó belőni a kisgyerek képlékeny képzeletét tévhitekkel? Hogy nem világos, hogy ezektől milyen nehéz megszabadulni , ezek alól felszabadulni? Akinek eleve , örökölten hajlama van arra, hogy „filmet forgasson” vagyis mértéktelenül képzelegjen (fantáziáljon), nem-e lesz felnőtten nehezebb felülírnia a megszokott és beléplántált cikornyás , cukinak nevezett és ártatlannak felfogott félrevezetéseket? A fizikai arany megfelelője az arany öntudat. Vigyük át, feleltessük meg ezt a kézzel nem fogható dolgokra és gondoljuk végig, ha megéri az öntudatot összezavarni. Mit szül egy világos, transzparens öntudat (én-tudat) és mire jutunk egy maszatolttal.
Dehogyis ugyanazt eredményezi a kétféle öntudat. Évekig hittem, hogy a tejet nem ehetem ízes kenyérrel, hogy a krampusz elvisz, ha délután nem alszom, ha rossz vagyok a pokolra kerülök (persze a kellő mellékelt illusztrációval az ördögökkel meg az üsttel, alatta hatalmas tűz), ha eleget integetünk a repülőknek dobnak le édességet, ha jó vagyok , jön az angyal, szebb vagyok, ha göndör a hajam,stb.
Ezeknek a hiedelmeknek és a hiedelmeket szülő képeknek jelentéstartalmuk van és fokozataik vannak. Nem beszélve arról a tényről, hogy ott válik az ember a leginkább befolyásolhatóvá, ahol eleve hajlama van rá. Ahol gyengének születik,ott kapható a kritikátlan befogadásra, mert örököl képzelet-lenyomatokat a felmenőitől. Kódokat. Ha hiszékeny és ezt még fokozzák, akkor majd nagy nehézségek árán áll majd meg önállóan egy gondolat is benne, tisztán. Elmisztifikálja az információt. Nem lesz képes magába kapaszkodni. Amit fog, szertefoszlik a legelső próbán.
Hogy mennyire így van ez, lehet látni gyermekek nevelése folytán. Szó szincs valamiről, de a gyerek megalkotja magából. Pl rácsodálkoztam, amikor Rékám még alig beszélt és felmutatott a felhőkre mondván, ennek ilyen alakja van, annak olyan, mintha kutyus lenne. Ezt látta meg , anélkül, hogy valahol ezzel találkozott volna ,vagy hallotta volna valakitől. Nem mutatta senki, hogy ezt így is lehet nézni. Nagyon élénk fantáziával rendelkezik, tőlem származik, tudom, hogy mit jelent. Anyámnál volt ilyen felhőanalízis. ( az információ felszínes értelmezése )
Tény, hogy a Lélek időtlen és hordozza , hozza magával a rátapadt képeket. Más példa: van egy nagy baba, ami még az enyém volt gyerekkoromban, kissé lóg már a nyaka, de szokott vele Rékus játszani. Az elején, ameddig megbarátkozott vele, voltak olyan ijedezései a lányomnak és olyan álmai (fél-álmok), amikor azt mondta, hogy pislog a baba és megijedt tőle. Elképesztő! Pont ilyen látomásom volt nekem is, gyerekkoromban egy felhúzhatós nyulacskával, amelyik kattogva járt. Ma is emlékszem, hogy féltem, mert éjjel arra ébredtem, hogy kattog a nyuszi a földön magától.
Édesanyám babonás hiedelmeiről nem is beszélek, elég annyi, hogy elkísérte élete végéig az, hogy a nehéz döntéseit (házasság, kőltőzés, gyermekszülés) mindig valamiféle , másoktól származó és csak úgy símán felette érvényesülő varázslat miatt vitte végbe. Még hetven évesen is kitartott ezek mellett, valóságként magyarázva a pszihiáter orvosnak.
Éppen ezért nálunk nincs se repülő télapó, se szálldosó angyalkák karácsonyfákkal, se jóságos Mikulás bácsik, akik jutalmaznak , se ördögök, akik elvisznek. Nincs, mert azzal foglalkozunk, hogy a spontánul születő mértéktelen képzelgéseket, amik maguktól felbukkannak, értelmes mederbe tereljük. Ami nem létezik, az véletlenül se létezik, divatból se. Mesében igen. Mesékből azonban nem lehet megélni. Nem kavarintjuk a mesét össze a valósággal.
Mert ezek a fantáziák és zegzugos képzet-társítások bizony maguktól jönnek elő, igazítva a gondolatokat a maguk mintája szerint. Nem csak gyerekeknél, hanem felnőtt korban is. Jutalmat és érdemeket vár az ember , dícséretet , hurrázást, amikor jó vagy jónak sikerül lenni és fél a büntetéstől, akadályoktól, bosszútól, amikor rossz vagy nem sikerül nem rossznak lenni. Csak ezek jó mélyen, rejtetten alakulgatnak ki. Állítom , hogy a végső ok, amiért ez van, az ember spirituális alapjaiból fakad. Mit ért valóságon , hogyan áll hozzá.
Nagyot kacagtunk egyik nap a lányunkon, vele együtt. Ahhoz van szoktatva, hogy amikor fürdik ne verdesse ki a vizet a kádból, hogy ússzon a fürdőszoba, plusz munkát idézve. Legutóbbi fürdésekor egyszer csak azt mondja:”Tudod mit anya? Vigyázok , hogy ne folyjon ki víz a kádból és ezért adsz nekem 5 lejt. (Már vigyorgok én is, ő is). Mondom neki, de miért kellene én ezért pénzt adjak neked? Hát azért,-mondja, mert egyébként kilöccsenteném, de én vigyázok, hogy ne menjen ki. :-D :-D :-D Furfangos jutalomkicsikarás valamiért, ami egyébként csak felelős magatartás lenne. Természetesen semmiféle jutalompénzt nem kap ezért, de ha mégis kimegy az a víz (tőle függetlenül ugye, ami nincs), akkor ő mossa fel a fürdőszobát.

Hogy jutott eszébe a jutalompénz és hogyan kavargatta magába, mikor a valóságban soha se jutalmazzuk? Hozta magával. Ahogy én is. Az Időtlenségből, az időn át. Hogyan? Hát úgy,hogy nekem is pakolt a kettes házam,Szűz Leszállóval, neki is 4 bolygója van a kettes házban , köztük a Jupiter, Neptunusz a Vizöntőben és a Szaturnusz a 8as házban, Szűzben. Spekulál, hogyan juthat hozzá az ő boldogságát és nyerészkedését biztosító anyagiakhoz (jutalékokhoz, jutalomhoz) és ezt vicces fantáziálásokba, csavarintos érvényességbe burkolja. És még csak 8 éves. Dehogyis szándékos. Mondja, ami van és ebből látja a szülő, hogy merre van a bibi. :) Az a szülő, aki látni akar.
Imaginációs kép. Kipróbálta az alkalmazhatóságát. Ha az ember belemegy az ártatlannak tűnő játékba , abszolut nem fog hozzá a dologhoz jól. A rend és a tisztaság önmagáért jó, visszahatásában jó, nem azért kell végezni, mert jutalom vár. Másképp, oda jut az ember („jutalomból”), hogy idős korában is valami túlvilági jutalomra vár, miközben elmúlassza az összezavarodott értékrendszerét és képzeletvilágát világossá, rendezetté változtatni egész életében. Magyarán végig azt képzelteti magával, hogy amit képzel, gondol és végez , azért nem ő a felelős. Ezzel nem csak magát sérti meg állandóan és egy folyamatos sértettségi érzülettel él, ami szüli a neheztelést és így a daganatokat, hanem a közvetlen környezetében is sérti a hozzátartozóit.
Mire lenne tehát jó a még több bonyolítás, mint amit amúgy is magában hordoz az ember? A jópofinak , cukinak, divatosnak, látványosnak és aranyosnak titulált hazudozások tehát csak még jobban mákonyba juttatják a gyerekeket és így a felnőtté válás is nehezebb. Nevetve , bolondosan , de feltett és határozott szándékkal, következetesen éredemes inkább a leszoktatásra , leszokásra összpontosítani.

2016. szeptember 14., szerda

Jó, vagy igazi legyen az asztrológus?

  A világból nem tűnhet el a Rend, mert egyetlen elem hiánya az egész összeomlását jelentené. Ami van az rendetlenség lehet csupán. Ha helyre tesszük, nyugalom van.

A rendes értelmezés annyi, mint helytállóság megállapítás. Helytállóan megállapítani valamit úgy lehet, ha az elemeket, amiket felhasználunk az értelmezés során, a helyükön vannak. Minden a neki megfelelő funkciót látja el. Értelmezés –eltérés olyankor jön létre, amikor az egyes elemeknek más-más funkció , tulajdonság, egyszóval helyénvalóság van tulajdonítva. Így gyakorta nagyon hasznos lehet feltenni a kérdést : hogy érted? A félreértés természetes jelenség ,ugyanis nem létezhet olyasmi, hogy mindannyian egyetértsünk mindenben. Ilyesmi lehetetlen. Egyrészt azért, mert eleve máshol és másban láthatunk valamit különbözően, tehát másnak és máshogy tulajdonítunk helytállóságot, másrészt azért élünk, hogy egész életünk alatt , a tapasztalatok nyomán jutunk el fokozatosan oda, hogy a nem helytállóságainkat helytállóságokra váltsuk.

Kommunikáció szükséges ahhoz, hogy megkíséreljük magunkat (= őserők, elemek komplex rendszerét) minden tekintetben helytállóságra hozni. Helytállóság alatt igaziságot értek. Magasabb értékre utal, ha valaki igazi, mintha valaki jó ember. A jó ember esetében kizárásra kerül a rossz. Ilyen formán máris helytelenül értelmezünk, mivel előbb megállapításra került az, hogy egy rendszerből, ha valamelyik elem kizárásra kerül, az egész összeomlik. Megjegyzendő, hogy a rossz nem nevezhető elemnek, mert önmagában olyan , hogy csak rossz nem létezhet, mert akkor a jó kerülne kizárásra.

Ebből az következik, hogy jó-rossz alapon nem lehet értelmezni semmit, mivel értelmezés során a viszonyítási pontok lengenének két polaritás között, ami valami másnak a függvénye. Valami egyéb, magasabb értelmezési rendszernek van alárendelve. Nem mondhatjuk, hogy valami azért igaz, mert jó, mert akkor a rosszhoz viszonyítva jó. De mi az , hogy jó és rossz? Sokszor feltűnik, hogy valamit rossznak értelmezünk, majd kiderül vagy valaki rávilágít, hogy az bizonyos szemléletből nézve nem rossz. A helyénvalóságot megnézni annyi, mint pontosan meghatározni, hogy valami rossz vagy jó. Mitől rossz valami és mitől jó? Ezt honnan tudnánk értelmezni? Bizonyára feljebb kell emelkednünk , hogy jobban lássunk. Így keletkzik a hierarchia: ha magasabb perspektivából szeretnénk valamit értelmezni, akkor magunknak kell oda felemelkedni és a kicsinyes szemléleteket, a szűk látóköröket magunk mögött kell hagyni. Természetesen helyénvaló hierarchia az, ahol nem az emberből, hanem az emberit megelőző, metafizikai álláspontra helyezkedünk, ahonnan a mindenkire érvényes helytállóságot lehet belátni.

Elbírálni, meghatározni, megállapítani, megítélni valaminek a helyénvalóságát nagyon fontos, mert így igazodik el az ember az életben , így jön rá, hogy benne mely elemeknek van meg a hajlandósága arra, hogy helyet cseréljenek, mely elemek billennek ki könnyebben benyomások hatására. Ilyen harcok árán lesz az embernek rálátása arra, hogy hol jár igazán jól az élete útján és hol nem. Jézusnak van egy idevágó megfogalmazása, ahol arról beszél, hogy ellenségeim mutatják az utat a mennyek országába. Ellenségeim ugyanis nem fognak kímélni- ők nem állnak le latolgatni a jó és a rossz közti külömbséget, sem a helyénvalóságot -, egyből ránk olvassák saját értelmezéseiket. Amik helyenként helytállóak, máshol nem, hiszen ők is a maguk útján itt-ott nincsenek a helyükön.

Ha nem kommunikálunk, kommunikáltatnak minket az életünk során a velünk történtek. Jelenségek, események, személyek. Nemcsak velük, hanem egyúttal , egyszerre saját felsőbbrendű , úgynevezett önvalónkkal is kommunikálunk. Az együttműkődés elkerülhetetlen. Egyetlen percet se élünk az életünkben anélkül, hogy ne legyünk egyben önvalónkkal, hogy ne kommunikálnánk. Csak amikor meghalunk, szakad meg a földi adás. Fizikai része az önvalónak leválik. De ez más téma. Amit itt érdemes megjegyezni az, amit Jézus így fogalmaz: semmi se történik meg , ha arra nincs engedély az égben. A kényszer fentről jön arra nézve, hogy helyre billenjenek a dolgok. Tehát fontossági sorrend szerint az a mérvadó, ami fent van, mert annak függvénye a lent. És sohasem fordítva. Itt tehát azt is lehet látni, hogy ha kéri az ember, ha nem, mindig és mindenhol csak azzal találkozik, ami belőle a helyeset szeretné kihozni. A végső valóság természete ez.

Az, hogy mi van jól és mi van rosszul annak a függvénye, hogy valami mennyire igazi. Mennyire állja meg a helyét abban , amire létre lett hozva. Mennyire a helyén van értelmezve.

Sokszor mondják, hogy ha valaki ítélkezik, az mindjárt dehonesztál. Használjunk magyar kifejezést. Megaláz, megbecstelenít. Ezt nagyon meg kell vizsgálni, nagyon oda kell figyelni. Mikor becstelenítem meg magam és mást is és az önvalóm is egyben? Akkor, amikor sajnálok és elnézek és nem merem megmondani az igazat, amikor egyáltalán nem is merek szólni, amikor kímélek valakit és nem merem megmondani, amit látok? Vagy akkor becstelenítek meg valakit, amikor bátorítom, nem nézem el a hibáit, szigorú vagyok vele, megmondom az általam igaznak vélt dolgokat, amikor megmondom bátran mit látok?

Tegyük helyre előbb a becses és becstelen kifejezéseket. Mit fejez ki onnan fentről nézve? Megállapítottuk, hogy ha fentről jövünk, akkor fent vannak meg a jó minták. Ugyancsak fentről zavarodnak is az elemek, újabb és újabb mintákba rendeződve. Ha folyamatosan keresünk (és keresünk önkéntelenül is) megtaláljuk az eredeti, igazi mintáját , helyét mindennek. Az igazság előbukkanása a tisztázás, tisztázódás függvénye. Becses tehát az, amikor a zavaros minták újra normálissá rendeződnek. Ha helyén van minden. Ha helyén van a szív, az ész és minden.

Ha fent vannak az igazi minták is és fentről erednek a zavarok is, akkor mi tartható becsesebbnek? Ha tartjuk a zavart vagy ha a tisztázásra törekszünk? Az élet tisztán vagy zavarosan becsesebb? Ha emberi ésszel megállapított becs kerül mérvadónak és nem szolgálja az önvalói rendet, kaphat becstelen minősítést.

És kinek, minek olyan elengedhetetlen ez a becsesség? Mindenkinek. Nem találkozni olyan emberrel, akiben ne lenne meg az élet szeretete. Miért? Mert mindenki azért születik, hogy az igazit hozza ki magából és azt mutassa fel önvalójának. Így lesz becses a kiegyenlítődés. Így van igazi boldogság.

A kauzális asztrológus tehát nem dehonesztál, amikor az elemek helyét megmutatja, annak ellenére, hogy ez kisebb-nagyobb fájdalommal jár a megrendelő számára. Ez fontos és elengedhetetlen a helyes értelmezéshez. Ha nekifog sajnálkozni, ő is kibillen és más helyet tulajdonít egy-egy elemnek, amitől az értelmezés elcsúszik és nem válik helyénvaló segítséggé.

2016. szeptember 13., kedd



Hierarchiák

A fülnek kell a hanghoz igazodnia, mert az van előbb. A hallásnak van anyagi szerve is. Pontosabban a hallást úgy is hívják , hogy fül. Ha végigmegyünk az egész analógialáncon, kiderül , hogy a hallás a két őselv áthatolása és úgy hívják: hallatni és hallani. A Hang Van és ennek kétféle megnyílvánulása van. A VAN-ság. Az egyik a hatoló , a másik a befogadó.. Ilyenformán rendelődik a további része is a cselekvésnek két neművé. És mindkettő egyszerre, áthatolva egymáson adja az egész-et. Eredménye a boldog és nyugodt VAN-ság, VAGYOK-ság.

A hallatás mindenáron meg kell történjen, így jelentkezhet fokozatokban erősebbé vagy halkabbá, annak függvényében, hogy a többi láncszemen keresztül, más, a szimfóniához tartozó ős-elemekben hogyan jön létre ez az áthatolás. Mennyire harmonikus vagy diszharmónikus a VAN-ság létrejötte. Ha valahol más, yang típusú elem torz, akkor a hallatás is felveszi ennek a fokozatát . Például az ember gyávaságában ordít. Nem tud mást tenni. Egyik zónájában valami ijeszti, fél, és ezért hangosan beszél. Hiába címkézi fel a butaság ezt durváskodásnak és elkezd akarni tőle megszabadulni, mert nem lehet egy elemtől azáltal megszabadulni, hogy az EGÉSZET kiírtjuk. Nem lehet . Ilyet egyszerűen nem lehet, hiszen az nem jelent egyebet, mint a teljes VAN-ságot kiírtani. Nem lehet az életet eltűntetni. Csak helyretenni kellene és máris normális a hangerő. A hallatás ereje ki tud fejeződni a maga normális fokán. Az élet önmagát önmagán belül rendezi. Ez a legtöbb.

Na , de mitől függ, hogy a hallatás torzul? Mihez képest lehet leellenőrízni, hogy mennyire van a helyén. Hát meg kell vizsgálni a hanghordozás másik alappillérét : a hallást. Vagyis a yin részét. Amikor a hőmérsékletet nézzük, akkor van annak pozitív beosztása és negatív beosztása is. Mindkettő ugyanúgy a hő mérését jelenti. A Hőmérséklet itt, mint VAN-ság értelmeződik. A Hő van , mérséklete van, tehát nem az fogja megmondani, aki mér, hogy milyen hőmérséklet legyen, viszont , ha megvizsgálja, hogy ő maga a hőt hogyan méri és annak melyik fokán áll, akkor mindjárt tud azon dolgozni, hogy mikor melyik fokon kell lenni ahhoz, hogy épp jó legyen. Se ne fokozódjon felül, se ne fokozódjon -ő maga- alul és hogyan tudná ezt magában rendesen élni, hogy egy másik Hőmérséklet, egy másik VAN-ság (személy) is tudjon vele együtt létezni.

A két világalkotó princípium örökös áthatolásának fokától függ a boldogság. És menten látszik, hogy nem a másiktól leszek boldog, hogy az engem hogyan fokoztat, hanem , hogy mennyire fokozódok én annak a hatására, ahogy a másik fokozódik. Az én fokozgatásom végig AZ ENYÉM és CSAK ÉN tudok vele mit kezdeni. Nem a másik. A másik is ugyanaz a VAN-ság egy másik dimenziója – a másik felem-, és ugyanúgy az EGÉSZ-ből származik. Nem kell féljek, hogy valami hiányzik belőle . Ugyanazok az elemek benne is ugyanazokat az alapműveleteket végzik és csak őt tud velük bánni és ő is kell vele foglalkozzon.

Én annak a függvényében fokozódom, ahogy én , mint VAGYOKságom állapota ,hogyan egyenlítődőm ki. Sokkal jobb magunkat , a VAGYOKságot, Vanságot , annak elemeinek az állapotával azonosítani. Ha állapotban számol az ember egészen jó számításokhoz jut.

Tükörbe az látszik meg, hogy a VAN-ságon belül kinél hogy néz ki a saját VAN-sága. Ennyihez kell tükör. De nem a tükörség vansága a végső cselekvés. Ellépünk a tükörtől, mert ott csak megnéztük mi van rendben a vanságban és mi nincs. Nem ülhetünk a tükör előtt, míg a világ és játszadozzunk az így kialakulni kénytelen nárcisztikánkkal. Miért férfinév a Nárcisz és nem is lehet más? Mert itt a yang a yangba szerelmes. A yang, a hallatás csak hallatni akarja magát. Csupa férfias elem , nem? A yangságom hallatni akarom. Még mélyebbről fogva: csak a yangság hallatszódjon. Vezethet kiegyenlítődéshez és így nyugalomhoz csupán az egyik őselem éltetése? Csak férfiasan vagy csak nőiesen élve jelenthet kiegyenílődést , VAN-ságot a cselekvés? Egyértelmű, hogy nem. De miért nem? Hiszen mehet ez egy darabig. Van rá példa. Mehet is, de meghasonlik és kivágja saját magát. Vagyis a VAN-ságban van Türéshatárság is. Ez is fokában lehet központos és lehet szélsőséges.
A tökörségen tehát túl kell lépni. Nem szabad egy cselekvést átalakítani eszközzé és elkezdeni abban hinni. A kapálás eszköze a kapa, de nem erre kell fókuszálni, hanem a kapálásra.

A VAN, az állapotot jelent és élőt jelent. Mozgást. Ige.

Mégis mi a titka annak, hogy a yangszerűség szélsősége megy egy darabig. Hogyan élhet egyáltalán, ha az élethez mindkét őselv kell? Ezidáig erre az a magyarázat, hogy azért, mert nem is volt soha olyan, hogy a yin, vagyis a feminin ne lenne ott. Csak a yang ezt a yint itt a használomság tette által szolgálatába állítja. Úgy szokták emlegetni ezt a tettet, nemszeretem-ség. Nincs ilyen. Ott a yin, de nem kell. Már megint a yang…

Milyen yang tud yint szolgálatába állítani úgy, hogy az is ne csinálná önmagától ezt a szolgálomságot? Csak első személyben van VAGYOK. Olyan yang tudja ezt megcsinálni, ahol a yin a használomság alacsony fokán rezeg és a haszonság (figyeljük? Egyszerűsítésben van a kulcs) tettével nincs tisztában és így nem érzékeli saját maga VANságán keresztül, hogy ő saját maga a haszonság fokán alacsonyan tartja magát. Torzul tehát az egész és hullámszerűen terjed a zavar: a haszonság le/fel fokozódása, alacsonysága miatt (nincs a helyén, alul van/felül van), saját maga úgy VAN, hogy nem is veszi észre és használtatni hagyja magát. Követi azt a yangot, aki ugyancsak a haszonság valamelyik torz fokán VAN és ezért így vanságoskodik: használ. A használtató a használni akarót használja. Olyan képet követ magában, ahol tévesen azt hiszi, van ilyen VANság, hogy erőszakosan követel és másik fele megalázóan követ. Ilyen az iszákos férfi és a csupaszeretniakaró (=közben meg dédelgetést váró/ vagy yangságot túlszerető ) nő. Mindketten valahol a VANságot valamilyen –ságában vakon követik, vagyis fogalmuk nincs róla, hogy milyen fokon állnak. Ettől csak Fél-ségbe lehet jutni . Ahol FÉL van , ott nincs EGÉSZ. Tehát a VAGYOK-ság fokát meg kell vizsgálni. Külön a yangnak és külön a yinnek, mint EGÉSZ-nek. Melyik milyen fokban teljesíti be ( és nem a másik torz vanságát elégíti ki) saját VAGYOKomnak a –VAN- ságát. Beteljesítem azt, amire alkotódtam vagy félek valahol ( valamelyik fokán a létemnek) és emiatt nem megy.



Erről szól az élet. Lehet válni és találkozni más VAN-sággal, a feladat ugyanaz: felismerni, hogy a két őselv hogyan hatja át egymást és adja a Vanság nyugalmát.
Fogalmazzunk akárhogy, az élet lényege az áthatolás. Hívják szexuális kielégülésnek is. A szexuális kielégülés olyan fokú és –annyira teljes-, amennyiben a yang és a yin saját vanságának foka adhatja.

Menjünk most a yinhez.
A hallás is meg kell történjen (hiszen mindkét világalkotó őselv ( yin-yang) esetében mindkettő egyformán fontos, egyenrangú, tehát a hallás is meg kell történjen. Ez a befogadó része a HANG nak mint Vanság. Ott van, nélküle nem lehetne hangság. Kell a befogadó, a megnyíló, hogy megszülje az újabb Hang ságot, Van ságot. Az új élet is hordozza azt, amiből születetett és van hallatnisága és hallanisága is. Testileg van füle és azzal hallja a HANG ságot. Tehát éli saját magát. Pontosabban a Vanság éli önmagát általunk. Újabb EGÉSZségre törekvő, kiegyenlítődni vágyó EGY születik.

Amikor a hallás egészséges, akkor nem húzódik össze picire, amikor a hallatás ereje magasabb fokú, és nem engedi magában a hallatást túlfokozódni, mert tudja, most bírni kell, mert jelent valamit. Ez a női viselés ereje. Ugye a ying az, aki az erősebb intuícióval és ezért az erő egy finomabb változatával rendelkezik. Ami nem látszik akár erősebb is lehet , efelől megnyugodhat minden yin képviselő. Sokkal nehezebb a yinnek alkalmanként, mert ami nem látható, csak érzékelhető, annál nehezebb felelősséget a helyes fokon gyakorolni. Így torzul semmi perc alatt a szeretet , nyálcsorgató ragaszkodássá. Tehát, kell ide hallatás, tehát a yang ereje, hogy a Fény behatoljon és ébresszen: a dédelgetés foka (igénye) alacsony. Nem hozhat olyan fokozatú kiegyenlítődést, ami az igazi VANságot éltetni tudná. A VAN-ság elkezd fél-elem-mé fokozódni és az EGÉSZ bomlani.

Hierarchia. Fontossági sorrend, vagyis helybetőltési sorrend. Ha valami a helyén van, arról beszélünk, hogy ereje fokában a yang yangszerűen az EGY képe- szerinti féle- képpen a maga sajátosságaival VAN és a yin yinszerűen az EGY képe szerinti saját sajátosságaival VAN , akkor a hierarchia egészséges , a dolgok műkődnek. Minden a maga medrében , a maga helyén létezik, végzi a maga természetének és rendeltetésének megfelelő cselekedeteket. Unalmas? Lehet, hogy annak tűnik. De annyira nehéz ezt megvalósítani, hogy nem lehet megunni.

Az élet nem attól unalmas, hogy rendeltetésszerű törekvése van, hanem attól, hogy ezt az ember tévesen ítéli meg, tévesen értelmezi és nem azzal foglalkozik, amivel kell. Így, igény-fokozatai csaponganak.

Nem léphet fel (előre) a teremtett a teremtőnél, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem a teremtett hozza létre a teremtőt, hanem fordítva. Nem hozhat tehát a humánum foka VAN ságról szóló elméleteket, mert azok FÉL-elemségi fokozatok. Nem mondhatja a hallás, hogy a hallatás legyen más, mint amilyen eredetileg és nem mondhatja a fül, hogy a hang legyen mindig halk, mert zavaró. Csak akkor zavaró a hallatás, ha a hallás rá túl érzékeny. Nem létezik olyan, hogy amikor a hallás rendben van , ne tudja viselni az egész skálát és nem létezik olyan , hogy villámlana, amikor meleg szélnek van helye. De fog villámlani , ha az igény erre van fokozódva. Ezeket a fokokat és ritmusokat egymással áthatoltatni mindenki legelsősorban saját magán belül kell végezze, hogy a kiegyenlítődésre minden pillanatban legyen kész. Nem véletlenül jön létre a nagyon hangosság és dübörgő , fületrengető rockzene, törőszerű kemény zeneség, mert egyszerűen megidézi a túl sok nyámnyilaság és halkan surrannás vérszegény jelensége. Nem lehet a fokság szélsőséges voltán Lenni míg a világ.

Egy gyenge, tehát alacsonyfokú erősség gyáváskodásba fog megjelenni. Az egyén visszafogja magát a „légy jó” egyoldalú nyomás által . Vagy rockzenész lesz, mert ott lehet merni fokozódni és kiderül, hogy attól még nem lesz „rossz”. És lehet rockzenét hallgatni (ugye megint a fül), mert kiderül, az erősség nem csak a visszafogásra adatott, hanem a merésre is. A mernire fog felfokozódni az ember ereje és nem lődőrög az életben, sodortatva magát és nem ismerve fel, hogy ő is VAGYOK.

Mikor áll be a veszély a fokokban? Amikor maga a keménység áll be fokmérőnek vagyis az eszköz veszi át a cselekvés helyét. Amennyiben (ugye, megint fok) felismerés születik, hogy kaptam egy löketet, hogy merjek mértékek szerint élni, tehát mozduljak el a szélsőségből és kiegyenlítődés legyen, akkor középbe érek. Vagyis a merjek kiabálni is, ha kell és bírjam ki a kiabálást is amikor azt kell skálán saját felismerésem szerint megkapom a helyem, akkor nem lesz a rockerségből vallás és az eszköz is betöltőtte rendeltetését. Helyén van. Ha csak kiabálni fogok tudni ezután , akkor nem állt helyre valami, máshol kell keresni a fokok elbillenését, nem az erőben, erősségben. Akkor a VANság más területein van baj a kiegyenlítődési képességgel. Máshol borul a yin-yang.

A gondolkodást mindig a helyes mederbe terelve lehet rájönni arra, hogy mi a rendeltetésünk. És hogyan rendezi a VAGYOK, önmagát önmagából.


2014. december 1., hétfő

Féltékenységről

  Azt gondolom, hogy a legelső mozzanat a hazugság, vagyis a félrevezetés. A saját magunk félrevezetése . Ez sokféle lehet, a lényeg az, hogy elkezdjük képzelni, hogy kellene valami más. Tehát sokféle lehet az ok, hogy miért kéne más. Ez, személyiségünk legmélyebb , ösztönös rétegeiben húzódó késztetés, maga az élet dinamikája. Ezen a helyen, ahol ez az ösztön van, még nincsenek ítéletek, felelősség, értéktudat, stb. Asztrológiában Lilith gyűjtőnéven ismert. Tehát a legelső hazugság az, amit Ember elkövet az, hogy amikor olyan valóságot képzel el, ahol ez a sóvárgás hiányozna.

Olyan ember nincs , akinek ne lennének sóvárgásai és ez így is van rendjén. A bajok abból származnak, amikor ezt letagadják és akkor keletkezik az ártatlan áldozat képzete, amikor nem értik és kezdődnek a félrebeszélések és amikor számba se veszik és kezdődnek a hárítások. Következésképpen, a belátás az első jó lépés, majd a felelősség . megnézni, mi okból "kellene" más.

Ezeregy árnyalata lehet a sóvárgásoknak és ugyanúgy ezeregy -féle megnyílvánulása lehet annak, hogy az ember miért érez arra késztetést, hogy csaljon. Miért csapja be magát. Lehet birtok-alapú, lehet téves szabadság-eszme, lehet hatalmi-mánia, lehet önsanyargatási élvezet, lehet elrendezési/kezelési okoskodás, lehet önsajnálati kábítás , felelősség előli menekülés, a megérdemlemség rémeszméje és megannyi más ok felmerülhet, hogy éppen miért nem jó úgy, ahogy van.

És lehet egészséges féltékenység is, amikor a család szétbomlásának félelme áll a háttérben, amit egészen nyugodtan lehet normálisnak nevezni. Másképp néz ki a dolog, ha párkapcsolatban élők, más, ha házasságban (gyerek nélkül) élők és más, ha családban élők életében bukkan fel a csalás ördöge. Mások a kötelességek, más kéne legyen -kéne legyen-, a hozzáállás. Az embernek, még ha nem is könnyű, akkor is szem előtt kellene tartania az értelmet és a kötelességeit.

Amikor mindössze az élvezet-halmozás áll okként, és még elköteleződés nincs, kötelesség nincs, akkor mások a megoldások is. Természetesen az ember mindig köteles arra, hogy ne hazudjon saját magának, mert következményként rá hat vissza és életét összekuszálja saját hajlama. Szóval , én ezeket figyeltem meg eddigi életem során. Így gyógyultam ki a féltékenységből.

2014. augusztus 10., vasárnap

Felemelő megfogalmazása a Lényegnek

"Ha szeretnéd megváltoztatni a világot, akkor szeress egy férfit igazán. Szeresd őt igazán.
Válaszd ki azt, akinek a Lelke a tiédhez szól.
Aki lát téged.
Aki elég bátor ahhoz, hogy féljen.
Fogadd el a kezét és vezesd finoman házi tűzhelye...d véréhez...Ahol érezheti a melegedet saját magán...hagyd ott megpihenni...és égesd el a tüzedben a terheit...

Nézz bele a szemébe...Nézz bele lénye mélyébe...és lásd azt, ami ott alszik, vagy ébred...
Nézz bele a szemébe...lásd ott az apáit és nagyapáit...az összes háborút és őrültséget, amit a szellemük távoli helyek, távoli időkben harcolt...
Lásd ott az őrületet és fájdalmat, amit a mások-fölötti-hatalom világa hozott nekik és a hozzájuk tartozóknak..

.Lásd a fájdalmukat, a harcaikat, a gyötrődést és a bűntudatot...lásd ítéletek nélkül...majd engedd el...érezz bele az őseitől örökölt terhekbe.

És tudd, hogy menedéket keres nálad...engedd, hogy beleolvadjon a megtartó pillantásodba...és tudd, hogy nem kell visszatükröznöd a benne dúló viharokat...mert méhed van...édes és mélységes kapu van benned...amely elmossa a régi sebeket...

Ha meg akarod változtatni a világot, akkor szeress egy férfit...szeresd őt igazán...Ülj előtte...női erőd teljes szépségében...sebezhetőséged lélegzetében...a benned élő kislány ártatlan játékosságában...és a halál mélységeiben...

Küldj neki meghívót a virágzásodba...engedd, hogy feléd lépjen...és ússz vele együtt a Föld méhében, csendes tudásban, együtt...

És amikor visszahúzódik...mert vissza fog...félelmében elrejtőzik a barlangjában...akkor gyűjtsd magad köré a nagymamáidat...engedd, hogy a bölcsességük körbeöleljen...halld a suttogásuk...és engedd, hogy a benned lévő rémült kislány megnyugodjon...maradj nyugodt...és várd türelmesen a visszatértét...

Ülj az ajtajánál és énekelj...az emlékezés dalát...hogy újra meglágyuljék

Ne provokáld benne a kisfiút, praktikákkal, játszmákkal, csábítással...csak azért, hogy a pusztítás hálójába húzd, a gyűlölet és káosz helyére. Amely szörnyűbb, mint az összes háború, melyet valaha harcolt...

Ez nem női energia, csak bosszú, méreg, a világunk megerőszakolása, amelyben elvérzik a nő miközben a férfit kiheréli...ez mindannyiunkat megöl...

És mindegy, hogy az anyja ölelte-e vagy nem, legyél te most valódi anya. Tartsd meg a kegyelmedben, vezesd a Föld méhébe saját mélységeiden keresztül...

Ne büntesd a sebeiért és azért, mert nem tud megfelelni a szükségleteidnek...sírj érte édes folyókat...és engedd, hogy a véred haza vezesse...

Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit...szeresd őt igazán...Szeresd őt mezítelenül és szabadon...Szeresd őt annyira, hogy megnyitod a tested és a lelked a születés és halál ciklusaira...És köszönd meg neki a lehetőséget...ahogy végigtáncoltok a zúgó szeleken...és a csendes erdőkön...Legyél bátor törékenynek lenni...és engedd, hogy magába igya lágy szirmaidat...

Engedd, hogy megtartson...hogy felálljon és védelmezzen...dőlj bele a karjaiba és bízz abban, hogy megtart...akkor is, ha előtte már ezerszer elejtettek...

Tanítsd arra, hogy megadja magát...azzal, hogy megadod magadat...váljatok eggyé az édes semmivel, a világok szívével...

Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit...szeresd őt igazán...bátorítsd...tápláld...halld meg...tartsd meg...gyógyítsd meg...és cserébe ő támogat és védelmez...erős karokkal, tiszta gondolatokkal és célba találó nyilakkal...mert képes rá...ha engeded...az lesz, akiről álmodsz...

Ha szeretni akarsz egy férfit...szeresd magadat...az apádat...a fiadat...a volt szerelmeidet...az első fiút, akit megcsókoltál...és az utolsót, akit elsirattál...

Köszönd meg az összes ajándékot, amely ezen találkozáshoz vezetett...ahhoz, aki most előtted áll...és keresd meg benne a magot...az új magját...a magot, amit táplálhatsz...és amiből új világot növeszthettek együtt"

Katinka Soetens
See More

2014. április 10., csütörtök

Szaturnusz

Egy kis Húsvét előtti Világosság azoknak, akik még nincsenek tisztában azzal, hogy melyik a rosszul alkalmazott asztrológia és melyik a jól alkalmazott. Következésképpen: melyik a hiteles asztrológus és melyik nem az.

 
Hogy miért kell ezt leírni ? Mert szükség van rá a tisztázás céljából. Észrevettem, hogy vannak asztrológusok, akik azt képzelik lehet úgy fogalmazni, hogy "szerintem". Amikor képletet értelmez valaki, akkor az ő saját "szerintesége" legfeljebb tapasztalataiból származó tanácsokból all, a lényeget azt a szimbólumok segítségével olvassa. Mi a lényeg? Az, hogy a személy rendeltetése hogyan esik egybe a küldetésével és a hivatásával. Hol és miben végzi az ember a Törvényesen rá is vonatkozó , az életet virágzani hivatott küldetését és hol rombolja inkább saját magát és környezetét. Az ilyesmi nem az asztrológus véleménye. Aki ilyet képzel, az nem lehet tisztában a Szaturnusszal és a Halak által megtestesített egységes eredettel , az egyetemes igazsággal.


Mindent meg kell különbőztetni, de egybe látni a legmegfelelőbb. Semmit se lehet leválasztani az Univerzálisan érvényes rendről és ettől eltérő rendeket és rendszereket kialakítani (istent játszani). Miért? Mert úgy tűnik, ideig -óráig meneget a dolog. Azért nem lehet, mert az az ár, amit ezért kell fizetni, sokkal nagyobb és rázósabb szokott lenni, mint egy kis normális áldozathozatal annak érdekében, hogy a rendeltetést betőltődhessen a személy által. Isten katonái vagyunk, nem fordulhatunk szembe azzal, akinek a katonái vagyunk. Tudatlanságból viszont rengetegszer megteszi az Ember. Ilyenkor legalább jó tudni, hogy elnézés így sem lesz, a következmény beáll. Hogy árnyaltabban és nem annyira élesen, az attól függ, mennyire megy neki az ember az istennek. Mennyire dolgozik és akar úszni az ár ellenében.


Amikor valaki azért mérges az asztrológusra , mert irigységet érez, az a saját lelkiismeretének a fájdalma és nagyon jó, mert idővel meglehet az esélye, hogy pálforduljon és többé ne legyen szüksége az irigység érzetére.


A hiteles asztrológus nem azt mondja , hogy ő az isten, hanem arra mutat rá, hogy mit jelent az isten. Más néven Törvény. Tehát arra mutat rá, hogy mindennek következménye van és az a következmény hogy néz ki különböző okok esetén. Ez az az Egyetemes igazság, ami senki elől nincs elzárva, csak oda kell figyelni, meg kell figyelni és alázatosan lehet csak hozzáállni. Ez az az egyetemes igazság, ami alól senki se kivétel. A felelősség azt jelenti, hogy a kötelelességét végzi-e az ember , vagyis abban jár-e, hogy a Törvényt ismerje és betartsa vagy abban, hogy kerülgesse, ellene játszodjon, ?
A hiteltelen asztrológust onnan lehet felismerni, amikor sajnálatokban, véletlenekben és nem ok-okozatokban gondolkodik. Aki enged annak, hogy az analógiákat és az okot a okozattal cserélgetni lehet és ettől valami nem következik be, eltűnhet a következmény. Ez igazából az istent játszás. Amikor az a képzelet születik meg, hogy nincs egyetemesen , mindenkire vonatkozó életlogika-láncolat. Amikor olyan képzelet születik, hogy lehet bármit, bármikor , bárhogyan képzelni, gondolni és tenni, mert annak nincs következménye vagy csakis életpárti következménye lehet. Pedig érdekes módon a fizikai valóság pontosan mutatja, hogy van eredendő Rend. Én pl nem láttam még a Holdat felkelni a Nap helyébe időnként és Napként viselkedni.


A Tuti az már kész van. Az REND. Nem az asztrológus találja ki. Asz asztrológus rámutat, hol bomlott meg és mi okból. Ennyi.


Fontos: Nem félelemből kell kerülni a téves REND-et, mert ez csak annyi, hogy haragszom az istenre, hogy ezt kell tegyem, mert ő valamikor kitalálta. És ha haragszom máris ellene vagyok, ellene érzek, ellene munkálkodom. És nem is bátorságból kell megtennem , amit meg kell tennem. Mert hiszen nem hősnek születik az ember, az isten nem ad kitüntetést.Hanem KÖTELESSÉGBŐL kell tennem. Abból a szenvedélyes és szívélyes életérzésből, hogy akkor maradok egészséges, ha abban járok, ami a küldetésem. Ha abban járok, hogy elvégezzem azt , ami az én részem abból a Nagy Rendből, hogy továbbra is REND legyen. És nem csak elképzelem és gondolkodom róla (filozófia, misztika), mert nem elég, hogy tudom mit jelent a rend és a tisztaság , de a lakásomat (lelkem, szellemem, testem) elhanyagolom. Amiért tudom mi a Rend, pontosan úgy továbbra is rendet kell tenni. 
Hát nem könnyebben tudom ezt tenni, ha legalább tudom mit kell tennem? Megkérdezem azt az asztrológust, aki képes a rendeltetésemre rámutatni, rávezetni, kulcsot adni és elindulok az utamon.A rendes úton.

2014. április 5., szombat

Asztrológia

Az asztrológia egy szent, belső, titokzatos és teremtő tudomány. Az a tudomány, amely a szervezetünket irányító rejtett erőkhőz vezet.