2016. szeptember 14., szerda

Jó, vagy igazi legyen az asztrológus?

  A világból nem tűnhet el a Rend, mert egyetlen elem hiánya az egész összeomlását jelentené. Ami van az rendetlenség lehet csupán. Ha helyre tesszük, nyugalom van.

A rendes értelmezés annyi, mint helytállóság megállapítás. Helytállóan megállapítani valamit úgy lehet, ha az elemeket, amiket felhasználunk az értelmezés során, a helyükön vannak. Minden a neki megfelelő funkciót látja el. Értelmezés –eltérés olyankor jön létre, amikor az egyes elemeknek más-más funkció , tulajdonság, egyszóval helyénvalóság van tulajdonítva. Így gyakorta nagyon hasznos lehet feltenni a kérdést : hogy érted? A félreértés természetes jelenség ,ugyanis nem létezhet olyasmi, hogy mindannyian egyetértsünk mindenben. Ilyesmi lehetetlen. Egyrészt azért, mert eleve máshol és másban láthatunk valamit különbözően, tehát másnak és máshogy tulajdonítunk helytállóságot, másrészt azért élünk, hogy egész életünk alatt , a tapasztalatok nyomán jutunk el fokozatosan oda, hogy a nem helytállóságainkat helytállóságokra váltsuk.

Kommunikáció szükséges ahhoz, hogy megkíséreljük magunkat (= őserők, elemek komplex rendszerét) minden tekintetben helytállóságra hozni. Helytállóság alatt igaziságot értek. Magasabb értékre utal, ha valaki igazi, mintha valaki jó ember. A jó ember esetében kizárásra kerül a rossz. Ilyen formán máris helytelenül értelmezünk, mivel előbb megállapításra került az, hogy egy rendszerből, ha valamelyik elem kizárásra kerül, az egész összeomlik. Megjegyzendő, hogy a rossz nem nevezhető elemnek, mert önmagában olyan , hogy csak rossz nem létezhet, mert akkor a jó kerülne kizárásra.

Ebből az következik, hogy jó-rossz alapon nem lehet értelmezni semmit, mivel értelmezés során a viszonyítási pontok lengenének két polaritás között, ami valami másnak a függvénye. Valami egyéb, magasabb értelmezési rendszernek van alárendelve. Nem mondhatjuk, hogy valami azért igaz, mert jó, mert akkor a rosszhoz viszonyítva jó. De mi az , hogy jó és rossz? Sokszor feltűnik, hogy valamit rossznak értelmezünk, majd kiderül vagy valaki rávilágít, hogy az bizonyos szemléletből nézve nem rossz. A helyénvalóságot megnézni annyi, mint pontosan meghatározni, hogy valami rossz vagy jó. Mitől rossz valami és mitől jó? Ezt honnan tudnánk értelmezni? Bizonyára feljebb kell emelkednünk , hogy jobban lássunk. Így keletkzik a hierarchia: ha magasabb perspektivából szeretnénk valamit értelmezni, akkor magunknak kell oda felemelkedni és a kicsinyes szemléleteket, a szűk látóköröket magunk mögött kell hagyni. Természetesen helyénvaló hierarchia az, ahol nem az emberből, hanem az emberit megelőző, metafizikai álláspontra helyezkedünk, ahonnan a mindenkire érvényes helytállóságot lehet belátni.

Elbírálni, meghatározni, megállapítani, megítélni valaminek a helyénvalóságát nagyon fontos, mert így igazodik el az ember az életben , így jön rá, hogy benne mely elemeknek van meg a hajlandósága arra, hogy helyet cseréljenek, mely elemek billennek ki könnyebben benyomások hatására. Ilyen harcok árán lesz az embernek rálátása arra, hogy hol jár igazán jól az élete útján és hol nem. Jézusnak van egy idevágó megfogalmazása, ahol arról beszél, hogy ellenségeim mutatják az utat a mennyek országába. Ellenségeim ugyanis nem fognak kímélni- ők nem állnak le latolgatni a jó és a rossz közti külömbséget, sem a helyénvalóságot -, egyből ránk olvassák saját értelmezéseiket. Amik helyenként helytállóak, máshol nem, hiszen ők is a maguk útján itt-ott nincsenek a helyükön.

Ha nem kommunikálunk, kommunikáltatnak minket az életünk során a velünk történtek. Jelenségek, események, személyek. Nemcsak velük, hanem egyúttal , egyszerre saját felsőbbrendű , úgynevezett önvalónkkal is kommunikálunk. Az együttműkődés elkerülhetetlen. Egyetlen percet se élünk az életünkben anélkül, hogy ne legyünk egyben önvalónkkal, hogy ne kommunikálnánk. Csak amikor meghalunk, szakad meg a földi adás. Fizikai része az önvalónak leválik. De ez más téma. Amit itt érdemes megjegyezni az, amit Jézus így fogalmaz: semmi se történik meg , ha arra nincs engedély az égben. A kényszer fentről jön arra nézve, hogy helyre billenjenek a dolgok. Tehát fontossági sorrend szerint az a mérvadó, ami fent van, mert annak függvénye a lent. És sohasem fordítva. Itt tehát azt is lehet látni, hogy ha kéri az ember, ha nem, mindig és mindenhol csak azzal találkozik, ami belőle a helyeset szeretné kihozni. A végső valóság természete ez.

Az, hogy mi van jól és mi van rosszul annak a függvénye, hogy valami mennyire igazi. Mennyire állja meg a helyét abban , amire létre lett hozva. Mennyire a helyén van értelmezve.

Sokszor mondják, hogy ha valaki ítélkezik, az mindjárt dehonesztál. Használjunk magyar kifejezést. Megaláz, megbecstelenít. Ezt nagyon meg kell vizsgálni, nagyon oda kell figyelni. Mikor becstelenítem meg magam és mást is és az önvalóm is egyben? Akkor, amikor sajnálok és elnézek és nem merem megmondani az igazat, amikor egyáltalán nem is merek szólni, amikor kímélek valakit és nem merem megmondani, amit látok? Vagy akkor becstelenítek meg valakit, amikor bátorítom, nem nézem el a hibáit, szigorú vagyok vele, megmondom az általam igaznak vélt dolgokat, amikor megmondom bátran mit látok?

Tegyük helyre előbb a becses és becstelen kifejezéseket. Mit fejez ki onnan fentről nézve? Megállapítottuk, hogy ha fentről jövünk, akkor fent vannak meg a jó minták. Ugyancsak fentről zavarodnak is az elemek, újabb és újabb mintákba rendeződve. Ha folyamatosan keresünk (és keresünk önkéntelenül is) megtaláljuk az eredeti, igazi mintáját , helyét mindennek. Az igazság előbukkanása a tisztázás, tisztázódás függvénye. Becses tehát az, amikor a zavaros minták újra normálissá rendeződnek. Ha helyén van minden. Ha helyén van a szív, az ész és minden.

Ha fent vannak az igazi minták is és fentről erednek a zavarok is, akkor mi tartható becsesebbnek? Ha tartjuk a zavart vagy ha a tisztázásra törekszünk? Az élet tisztán vagy zavarosan becsesebb? Ha emberi ésszel megállapított becs kerül mérvadónak és nem szolgálja az önvalói rendet, kaphat becstelen minősítést.

És kinek, minek olyan elengedhetetlen ez a becsesség? Mindenkinek. Nem találkozni olyan emberrel, akiben ne lenne meg az élet szeretete. Miért? Mert mindenki azért születik, hogy az igazit hozza ki magából és azt mutassa fel önvalójának. Így lesz becses a kiegyenlítődés. Így van igazi boldogság.

A kauzális asztrológus tehát nem dehonesztál, amikor az elemek helyét megmutatja, annak ellenére, hogy ez kisebb-nagyobb fájdalommal jár a megrendelő számára. Ez fontos és elengedhetetlen a helyes értelmezéshez. Ha nekifog sajnálkozni, ő is kibillen és más helyet tulajdonít egy-egy elemnek, amitől az értelmezés elcsúszik és nem válik helyénvaló segítséggé.

2016. szeptember 13., kedd



Hierarchiák

A fülnek kell a hanghoz igazodnia, mert az van előbb. A hallásnak van anyagi szerve is. Pontosabban a hallást úgy is hívják , hogy fül. Ha végigmegyünk az egész analógialáncon, kiderül , hogy a hallás a két őselv áthatolása és úgy hívják: hallatni és hallani. A Hang Van és ennek kétféle megnyílvánulása van. A VAN-ság. Az egyik a hatoló , a másik a befogadó.. Ilyenformán rendelődik a további része is a cselekvésnek két neművé. És mindkettő egyszerre, áthatolva egymáson adja az egész-et. Eredménye a boldog és nyugodt VAN-ság, VAGYOK-ság.

A hallatás mindenáron meg kell történjen, így jelentkezhet fokozatokban erősebbé vagy halkabbá, annak függvényében, hogy a többi láncszemen keresztül, más, a szimfóniához tartozó ős-elemekben hogyan jön létre ez az áthatolás. Mennyire harmonikus vagy diszharmónikus a VAN-ság létrejötte. Ha valahol más, yang típusú elem torz, akkor a hallatás is felveszi ennek a fokozatát . Például az ember gyávaságában ordít. Nem tud mást tenni. Egyik zónájában valami ijeszti, fél, és ezért hangosan beszél. Hiába címkézi fel a butaság ezt durváskodásnak és elkezd akarni tőle megszabadulni, mert nem lehet egy elemtől azáltal megszabadulni, hogy az EGÉSZET kiírtjuk. Nem lehet . Ilyet egyszerűen nem lehet, hiszen az nem jelent egyebet, mint a teljes VAN-ságot kiírtani. Nem lehet az életet eltűntetni. Csak helyretenni kellene és máris normális a hangerő. A hallatás ereje ki tud fejeződni a maga normális fokán. Az élet önmagát önmagán belül rendezi. Ez a legtöbb.

Na , de mitől függ, hogy a hallatás torzul? Mihez képest lehet leellenőrízni, hogy mennyire van a helyén. Hát meg kell vizsgálni a hanghordozás másik alappillérét : a hallást. Vagyis a yin részét. Amikor a hőmérsékletet nézzük, akkor van annak pozitív beosztása és negatív beosztása is. Mindkettő ugyanúgy a hő mérését jelenti. A Hőmérséklet itt, mint VAN-ság értelmeződik. A Hő van , mérséklete van, tehát nem az fogja megmondani, aki mér, hogy milyen hőmérséklet legyen, viszont , ha megvizsgálja, hogy ő maga a hőt hogyan méri és annak melyik fokán áll, akkor mindjárt tud azon dolgozni, hogy mikor melyik fokon kell lenni ahhoz, hogy épp jó legyen. Se ne fokozódjon felül, se ne fokozódjon -ő maga- alul és hogyan tudná ezt magában rendesen élni, hogy egy másik Hőmérséklet, egy másik VAN-ság (személy) is tudjon vele együtt létezni.

A két világalkotó princípium örökös áthatolásának fokától függ a boldogság. És menten látszik, hogy nem a másiktól leszek boldog, hogy az engem hogyan fokoztat, hanem , hogy mennyire fokozódok én annak a hatására, ahogy a másik fokozódik. Az én fokozgatásom végig AZ ENYÉM és CSAK ÉN tudok vele mit kezdeni. Nem a másik. A másik is ugyanaz a VAN-ság egy másik dimenziója – a másik felem-, és ugyanúgy az EGÉSZ-ből származik. Nem kell féljek, hogy valami hiányzik belőle . Ugyanazok az elemek benne is ugyanazokat az alapműveleteket végzik és csak őt tud velük bánni és ő is kell vele foglalkozzon.

Én annak a függvényében fokozódom, ahogy én , mint VAGYOKságom állapota ,hogyan egyenlítődőm ki. Sokkal jobb magunkat , a VAGYOKságot, Vanságot , annak elemeinek az állapotával azonosítani. Ha állapotban számol az ember egészen jó számításokhoz jut.

Tükörbe az látszik meg, hogy a VAN-ságon belül kinél hogy néz ki a saját VAN-sága. Ennyihez kell tükör. De nem a tükörség vansága a végső cselekvés. Ellépünk a tükörtől, mert ott csak megnéztük mi van rendben a vanságban és mi nincs. Nem ülhetünk a tükör előtt, míg a világ és játszadozzunk az így kialakulni kénytelen nárcisztikánkkal. Miért férfinév a Nárcisz és nem is lehet más? Mert itt a yang a yangba szerelmes. A yang, a hallatás csak hallatni akarja magát. Csupa férfias elem , nem? A yangságom hallatni akarom. Még mélyebbről fogva: csak a yangság hallatszódjon. Vezethet kiegyenlítődéshez és így nyugalomhoz csupán az egyik őselem éltetése? Csak férfiasan vagy csak nőiesen élve jelenthet kiegyenílődést , VAN-ságot a cselekvés? Egyértelmű, hogy nem. De miért nem? Hiszen mehet ez egy darabig. Van rá példa. Mehet is, de meghasonlik és kivágja saját magát. Vagyis a VAN-ságban van Türéshatárság is. Ez is fokában lehet központos és lehet szélsőséges.
A tökörségen tehát túl kell lépni. Nem szabad egy cselekvést átalakítani eszközzé és elkezdeni abban hinni. A kapálás eszköze a kapa, de nem erre kell fókuszálni, hanem a kapálásra.

A VAN, az állapotot jelent és élőt jelent. Mozgást. Ige.

Mégis mi a titka annak, hogy a yangszerűség szélsősége megy egy darabig. Hogyan élhet egyáltalán, ha az élethez mindkét őselv kell? Ezidáig erre az a magyarázat, hogy azért, mert nem is volt soha olyan, hogy a yin, vagyis a feminin ne lenne ott. Csak a yang ezt a yint itt a használomság tette által szolgálatába állítja. Úgy szokták emlegetni ezt a tettet, nemszeretem-ség. Nincs ilyen. Ott a yin, de nem kell. Már megint a yang…

Milyen yang tud yint szolgálatába állítani úgy, hogy az is ne csinálná önmagától ezt a szolgálomságot? Csak első személyben van VAGYOK. Olyan yang tudja ezt megcsinálni, ahol a yin a használomság alacsony fokán rezeg és a haszonság (figyeljük? Egyszerűsítésben van a kulcs) tettével nincs tisztában és így nem érzékeli saját maga VANságán keresztül, hogy ő saját maga a haszonság fokán alacsonyan tartja magát. Torzul tehát az egész és hullámszerűen terjed a zavar: a haszonság le/fel fokozódása, alacsonysága miatt (nincs a helyén, alul van/felül van), saját maga úgy VAN, hogy nem is veszi észre és használtatni hagyja magát. Követi azt a yangot, aki ugyancsak a haszonság valamelyik torz fokán VAN és ezért így vanságoskodik: használ. A használtató a használni akarót használja. Olyan képet követ magában, ahol tévesen azt hiszi, van ilyen VANság, hogy erőszakosan követel és másik fele megalázóan követ. Ilyen az iszákos férfi és a csupaszeretniakaró (=közben meg dédelgetést váró/ vagy yangságot túlszerető ) nő. Mindketten valahol a VANságot valamilyen –ságában vakon követik, vagyis fogalmuk nincs róla, hogy milyen fokon állnak. Ettől csak Fél-ségbe lehet jutni . Ahol FÉL van , ott nincs EGÉSZ. Tehát a VAGYOK-ság fokát meg kell vizsgálni. Külön a yangnak és külön a yinnek, mint EGÉSZ-nek. Melyik milyen fokban teljesíti be ( és nem a másik torz vanságát elégíti ki) saját VAGYOKomnak a –VAN- ságát. Beteljesítem azt, amire alkotódtam vagy félek valahol ( valamelyik fokán a létemnek) és emiatt nem megy.



Erről szól az élet. Lehet válni és találkozni más VAN-sággal, a feladat ugyanaz: felismerni, hogy a két őselv hogyan hatja át egymást és adja a Vanság nyugalmát.
Fogalmazzunk akárhogy, az élet lényege az áthatolás. Hívják szexuális kielégülésnek is. A szexuális kielégülés olyan fokú és –annyira teljes-, amennyiben a yang és a yin saját vanságának foka adhatja.

Menjünk most a yinhez.
A hallás is meg kell történjen (hiszen mindkét világalkotó őselv ( yin-yang) esetében mindkettő egyformán fontos, egyenrangú, tehát a hallás is meg kell történjen. Ez a befogadó része a HANG nak mint Vanság. Ott van, nélküle nem lehetne hangság. Kell a befogadó, a megnyíló, hogy megszülje az újabb Hang ságot, Van ságot. Az új élet is hordozza azt, amiből születetett és van hallatnisága és hallanisága is. Testileg van füle és azzal hallja a HANG ságot. Tehát éli saját magát. Pontosabban a Vanság éli önmagát általunk. Újabb EGÉSZségre törekvő, kiegyenlítődni vágyó EGY születik.

Amikor a hallás egészséges, akkor nem húzódik össze picire, amikor a hallatás ereje magasabb fokú, és nem engedi magában a hallatást túlfokozódni, mert tudja, most bírni kell, mert jelent valamit. Ez a női viselés ereje. Ugye a ying az, aki az erősebb intuícióval és ezért az erő egy finomabb változatával rendelkezik. Ami nem látszik akár erősebb is lehet , efelől megnyugodhat minden yin képviselő. Sokkal nehezebb a yinnek alkalmanként, mert ami nem látható, csak érzékelhető, annál nehezebb felelősséget a helyes fokon gyakorolni. Így torzul semmi perc alatt a szeretet , nyálcsorgató ragaszkodássá. Tehát, kell ide hallatás, tehát a yang ereje, hogy a Fény behatoljon és ébresszen: a dédelgetés foka (igénye) alacsony. Nem hozhat olyan fokozatú kiegyenlítődést, ami az igazi VANságot éltetni tudná. A VAN-ság elkezd fél-elem-mé fokozódni és az EGÉSZ bomlani.

Hierarchia. Fontossági sorrend, vagyis helybetőltési sorrend. Ha valami a helyén van, arról beszélünk, hogy ereje fokában a yang yangszerűen az EGY képe- szerinti féle- képpen a maga sajátosságaival VAN és a yin yinszerűen az EGY képe szerinti saját sajátosságaival VAN , akkor a hierarchia egészséges , a dolgok műkődnek. Minden a maga medrében , a maga helyén létezik, végzi a maga természetének és rendeltetésének megfelelő cselekedeteket. Unalmas? Lehet, hogy annak tűnik. De annyira nehéz ezt megvalósítani, hogy nem lehet megunni.

Az élet nem attól unalmas, hogy rendeltetésszerű törekvése van, hanem attól, hogy ezt az ember tévesen ítéli meg, tévesen értelmezi és nem azzal foglalkozik, amivel kell. Így, igény-fokozatai csaponganak.

Nem léphet fel (előre) a teremtett a teremtőnél, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem a teremtett hozza létre a teremtőt, hanem fordítva. Nem hozhat tehát a humánum foka VAN ságról szóló elméleteket, mert azok FÉL-elemségi fokozatok. Nem mondhatja a hallás, hogy a hallatás legyen más, mint amilyen eredetileg és nem mondhatja a fül, hogy a hang legyen mindig halk, mert zavaró. Csak akkor zavaró a hallatás, ha a hallás rá túl érzékeny. Nem létezik olyan, hogy amikor a hallás rendben van , ne tudja viselni az egész skálát és nem létezik olyan , hogy villámlana, amikor meleg szélnek van helye. De fog villámlani , ha az igény erre van fokozódva. Ezeket a fokokat és ritmusokat egymással áthatoltatni mindenki legelsősorban saját magán belül kell végezze, hogy a kiegyenlítődésre minden pillanatban legyen kész. Nem véletlenül jön létre a nagyon hangosság és dübörgő , fületrengető rockzene, törőszerű kemény zeneség, mert egyszerűen megidézi a túl sok nyámnyilaság és halkan surrannás vérszegény jelensége. Nem lehet a fokság szélsőséges voltán Lenni míg a világ.

Egy gyenge, tehát alacsonyfokú erősség gyáváskodásba fog megjelenni. Az egyén visszafogja magát a „légy jó” egyoldalú nyomás által . Vagy rockzenész lesz, mert ott lehet merni fokozódni és kiderül, hogy attól még nem lesz „rossz”. És lehet rockzenét hallgatni (ugye megint a fül), mert kiderül, az erősség nem csak a visszafogásra adatott, hanem a merésre is. A mernire fog felfokozódni az ember ereje és nem lődőrög az életben, sodortatva magát és nem ismerve fel, hogy ő is VAGYOK.

Mikor áll be a veszély a fokokban? Amikor maga a keménység áll be fokmérőnek vagyis az eszköz veszi át a cselekvés helyét. Amennyiben (ugye, megint fok) felismerés születik, hogy kaptam egy löketet, hogy merjek mértékek szerint élni, tehát mozduljak el a szélsőségből és kiegyenlítődés legyen, akkor középbe érek. Vagyis a merjek kiabálni is, ha kell és bírjam ki a kiabálást is amikor azt kell skálán saját felismerésem szerint megkapom a helyem, akkor nem lesz a rockerségből vallás és az eszköz is betöltőtte rendeltetését. Helyén van. Ha csak kiabálni fogok tudni ezután , akkor nem állt helyre valami, máshol kell keresni a fokok elbillenését, nem az erőben, erősségben. Akkor a VANság más területein van baj a kiegyenlítődési képességgel. Máshol borul a yin-yang.

A gondolkodást mindig a helyes mederbe terelve lehet rájönni arra, hogy mi a rendeltetésünk. És hogyan rendezi a VAGYOK, önmagát önmagából.


2014. december 1., hétfő

Féltékenységről

  Azt gondolom, hogy a legelső mozzanat a hazugság, vagyis a félrevezetés. A saját magunk félrevezetése . Ez sokféle lehet, a lényeg az, hogy elkezdjük képzelni, hogy kellene valami más. Tehát sokféle lehet az ok, hogy miért kéne más. Ez, személyiségünk legmélyebb , ösztönös rétegeiben húzódó késztetés, maga az élet dinamikája. Ezen a helyen, ahol ez az ösztön van, még nincsenek ítéletek, felelősség, értéktudat, stb. Asztrológiában Lilith gyűjtőnéven ismert. Tehát a legelső hazugság az, amit Ember elkövet az, hogy amikor olyan valóságot képzel el, ahol ez a sóvárgás hiányozna.

Olyan ember nincs , akinek ne lennének sóvárgásai és ez így is van rendjén. A bajok abból származnak, amikor ezt letagadják és akkor keletkezik az ártatlan áldozat képzete, amikor nem értik és kezdődnek a félrebeszélések és amikor számba se veszik és kezdődnek a hárítások. Következésképpen, a belátás az első jó lépés, majd a felelősség . megnézni, mi okból "kellene" más.

Ezeregy árnyalata lehet a sóvárgásoknak és ugyanúgy ezeregy -féle megnyílvánulása lehet annak, hogy az ember miért érez arra késztetést, hogy csaljon. Miért csapja be magát. Lehet birtok-alapú, lehet téves szabadság-eszme, lehet hatalmi-mánia, lehet önsanyargatási élvezet, lehet elrendezési/kezelési okoskodás, lehet önsajnálati kábítás , felelősség előli menekülés, a megérdemlemség rémeszméje és megannyi más ok felmerülhet, hogy éppen miért nem jó úgy, ahogy van.

És lehet egészséges féltékenység is, amikor a család szétbomlásának félelme áll a háttérben, amit egészen nyugodtan lehet normálisnak nevezni. Másképp néz ki a dolog, ha párkapcsolatban élők, más, ha házasságban (gyerek nélkül) élők és más, ha családban élők életében bukkan fel a csalás ördöge. Mások a kötelességek, más kéne legyen -kéne legyen-, a hozzáállás. Az embernek, még ha nem is könnyű, akkor is szem előtt kellene tartania az értelmet és a kötelességeit.

Amikor mindössze az élvezet-halmozás áll okként, és még elköteleződés nincs, kötelesség nincs, akkor mások a megoldások is. Természetesen az ember mindig köteles arra, hogy ne hazudjon saját magának, mert következményként rá hat vissza és életét összekuszálja saját hajlama. Szóval , én ezeket figyeltem meg eddigi életem során. Így gyógyultam ki a féltékenységből.

2014. augusztus 10., vasárnap

Felemelő megfogalmazása a Lényegnek

"Ha szeretnéd megváltoztatni a világot, akkor szeress egy férfit igazán. Szeresd őt igazán.
Válaszd ki azt, akinek a Lelke a tiédhez szól.
Aki lát téged.
Aki elég bátor ahhoz, hogy féljen.
Fogadd el a kezét és vezesd finoman házi tűzhelye...d véréhez...Ahol érezheti a melegedet saját magán...hagyd ott megpihenni...és égesd el a tüzedben a terheit...

Nézz bele a szemébe...Nézz bele lénye mélyébe...és lásd azt, ami ott alszik, vagy ébred...
Nézz bele a szemébe...lásd ott az apáit és nagyapáit...az összes háborút és őrültséget, amit a szellemük távoli helyek, távoli időkben harcolt...
Lásd ott az őrületet és fájdalmat, amit a mások-fölötti-hatalom világa hozott nekik és a hozzájuk tartozóknak..

.Lásd a fájdalmukat, a harcaikat, a gyötrődést és a bűntudatot...lásd ítéletek nélkül...majd engedd el...érezz bele az őseitől örökölt terhekbe.

És tudd, hogy menedéket keres nálad...engedd, hogy beleolvadjon a megtartó pillantásodba...és tudd, hogy nem kell visszatükröznöd a benne dúló viharokat...mert méhed van...édes és mélységes kapu van benned...amely elmossa a régi sebeket...

Ha meg akarod változtatni a világot, akkor szeress egy férfit...szeresd őt igazán...Ülj előtte...női erőd teljes szépségében...sebezhetőséged lélegzetében...a benned élő kislány ártatlan játékosságában...és a halál mélységeiben...

Küldj neki meghívót a virágzásodba...engedd, hogy feléd lépjen...és ússz vele együtt a Föld méhében, csendes tudásban, együtt...

És amikor visszahúzódik...mert vissza fog...félelmében elrejtőzik a barlangjában...akkor gyűjtsd magad köré a nagymamáidat...engedd, hogy a bölcsességük körbeöleljen...halld a suttogásuk...és engedd, hogy a benned lévő rémült kislány megnyugodjon...maradj nyugodt...és várd türelmesen a visszatértét...

Ülj az ajtajánál és énekelj...az emlékezés dalát...hogy újra meglágyuljék

Ne provokáld benne a kisfiút, praktikákkal, játszmákkal, csábítással...csak azért, hogy a pusztítás hálójába húzd, a gyűlölet és káosz helyére. Amely szörnyűbb, mint az összes háború, melyet valaha harcolt...

Ez nem női energia, csak bosszú, méreg, a világunk megerőszakolása, amelyben elvérzik a nő miközben a férfit kiheréli...ez mindannyiunkat megöl...

És mindegy, hogy az anyja ölelte-e vagy nem, legyél te most valódi anya. Tartsd meg a kegyelmedben, vezesd a Föld méhébe saját mélységeiden keresztül...

Ne büntesd a sebeiért és azért, mert nem tud megfelelni a szükségleteidnek...sírj érte édes folyókat...és engedd, hogy a véred haza vezesse...

Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit...szeresd őt igazán...Szeresd őt mezítelenül és szabadon...Szeresd őt annyira, hogy megnyitod a tested és a lelked a születés és halál ciklusaira...És köszönd meg neki a lehetőséget...ahogy végigtáncoltok a zúgó szeleken...és a csendes erdőkön...Legyél bátor törékenynek lenni...és engedd, hogy magába igya lágy szirmaidat...

Engedd, hogy megtartson...hogy felálljon és védelmezzen...dőlj bele a karjaiba és bízz abban, hogy megtart...akkor is, ha előtte már ezerszer elejtettek...

Tanítsd arra, hogy megadja magát...azzal, hogy megadod magadat...váljatok eggyé az édes semmivel, a világok szívével...

Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit...szeresd őt igazán...bátorítsd...tápláld...halld meg...tartsd meg...gyógyítsd meg...és cserébe ő támogat és védelmez...erős karokkal, tiszta gondolatokkal és célba találó nyilakkal...mert képes rá...ha engeded...az lesz, akiről álmodsz...

Ha szeretni akarsz egy férfit...szeresd magadat...az apádat...a fiadat...a volt szerelmeidet...az első fiút, akit megcsókoltál...és az utolsót, akit elsirattál...

Köszönd meg az összes ajándékot, amely ezen találkozáshoz vezetett...ahhoz, aki most előtted áll...és keresd meg benne a magot...az új magját...a magot, amit táplálhatsz...és amiből új világot növeszthettek együtt"

Katinka Soetens
See More

2014. április 10., csütörtök

Szaturnusz

Egy kis Húsvét előtti Világosság azoknak, akik még nincsenek tisztában azzal, hogy melyik a rosszul alkalmazott asztrológia és melyik a jól alkalmazott. Következésképpen: melyik a hiteles asztrológus és melyik nem az.

 
Hogy miért kell ezt leírni ? Mert szükség van rá a tisztázás céljából. Észrevettem, hogy vannak asztrológusok, akik azt képzelik lehet úgy fogalmazni, hogy "szerintem". Amikor képletet értelmez valaki, akkor az ő saját "szerintesége" legfeljebb tapasztalataiból származó tanácsokból all, a lényeget azt a szimbólumok segítségével olvassa. Mi a lényeg? Az, hogy a személy rendeltetése hogyan esik egybe a küldetésével és a hivatásával. Hol és miben végzi az ember a Törvényesen rá is vonatkozó , az életet virágzani hivatott küldetését és hol rombolja inkább saját magát és környezetét. Az ilyesmi nem az asztrológus véleménye. Aki ilyet képzel, az nem lehet tisztában a Szaturnusszal és a Halak által megtestesített egységes eredettel , az egyetemes igazsággal.


Mindent meg kell különbőztetni, de egybe látni a legmegfelelőbb. Semmit se lehet leválasztani az Univerzálisan érvényes rendről és ettől eltérő rendeket és rendszereket kialakítani (istent játszani). Miért? Mert úgy tűnik, ideig -óráig meneget a dolog. Azért nem lehet, mert az az ár, amit ezért kell fizetni, sokkal nagyobb és rázósabb szokott lenni, mint egy kis normális áldozathozatal annak érdekében, hogy a rendeltetést betőltődhessen a személy által. Isten katonái vagyunk, nem fordulhatunk szembe azzal, akinek a katonái vagyunk. Tudatlanságból viszont rengetegszer megteszi az Ember. Ilyenkor legalább jó tudni, hogy elnézés így sem lesz, a következmény beáll. Hogy árnyaltabban és nem annyira élesen, az attól függ, mennyire megy neki az ember az istennek. Mennyire dolgozik és akar úszni az ár ellenében.


Amikor valaki azért mérges az asztrológusra , mert irigységet érez, az a saját lelkiismeretének a fájdalma és nagyon jó, mert idővel meglehet az esélye, hogy pálforduljon és többé ne legyen szüksége az irigység érzetére.


A hiteles asztrológus nem azt mondja , hogy ő az isten, hanem arra mutat rá, hogy mit jelent az isten. Más néven Törvény. Tehát arra mutat rá, hogy mindennek következménye van és az a következmény hogy néz ki különböző okok esetén. Ez az az Egyetemes igazság, ami senki elől nincs elzárva, csak oda kell figyelni, meg kell figyelni és alázatosan lehet csak hozzáállni. Ez az az egyetemes igazság, ami alól senki se kivétel. A felelősség azt jelenti, hogy a kötelelességét végzi-e az ember , vagyis abban jár-e, hogy a Törvényt ismerje és betartsa vagy abban, hogy kerülgesse, ellene játszodjon, ?
A hiteltelen asztrológust onnan lehet felismerni, amikor sajnálatokban, véletlenekben és nem ok-okozatokban gondolkodik. Aki enged annak, hogy az analógiákat és az okot a okozattal cserélgetni lehet és ettől valami nem következik be, eltűnhet a következmény. Ez igazából az istent játszás. Amikor az a képzelet születik meg, hogy nincs egyetemesen , mindenkire vonatkozó életlogika-láncolat. Amikor olyan képzelet születik, hogy lehet bármit, bármikor , bárhogyan képzelni, gondolni és tenni, mert annak nincs következménye vagy csakis életpárti következménye lehet. Pedig érdekes módon a fizikai valóság pontosan mutatja, hogy van eredendő Rend. Én pl nem láttam még a Holdat felkelni a Nap helyébe időnként és Napként viselkedni.


A Tuti az már kész van. Az REND. Nem az asztrológus találja ki. Asz asztrológus rámutat, hol bomlott meg és mi okból. Ennyi.


Fontos: Nem félelemből kell kerülni a téves REND-et, mert ez csak annyi, hogy haragszom az istenre, hogy ezt kell tegyem, mert ő valamikor kitalálta. És ha haragszom máris ellene vagyok, ellene érzek, ellene munkálkodom. És nem is bátorságból kell megtennem , amit meg kell tennem. Mert hiszen nem hősnek születik az ember, az isten nem ad kitüntetést.Hanem KÖTELESSÉGBŐL kell tennem. Abból a szenvedélyes és szívélyes életérzésből, hogy akkor maradok egészséges, ha abban járok, ami a küldetésem. Ha abban járok, hogy elvégezzem azt , ami az én részem abból a Nagy Rendből, hogy továbbra is REND legyen. És nem csak elképzelem és gondolkodom róla (filozófia, misztika), mert nem elég, hogy tudom mit jelent a rend és a tisztaság , de a lakásomat (lelkem, szellemem, testem) elhanyagolom. Amiért tudom mi a Rend, pontosan úgy továbbra is rendet kell tenni. 
Hát nem könnyebben tudom ezt tenni, ha legalább tudom mit kell tennem? Megkérdezem azt az asztrológust, aki képes a rendeltetésemre rámutatni, rávezetni, kulcsot adni és elindulok az utamon.A rendes úton.

2014. április 5., szombat

Asztrológia

Az asztrológia egy szent, belső, titokzatos és teremtő tudomány. Az a tudomány, amely a szervezetünket irányító rejtett erőkhőz vezet.

2013. november 19., kedd

Asztrológia: Az anyai ági ősöktől átöröklött karmikus programok

Tudom, nagyon sok szó esik újabban- néhány évtizede- a karmáról, velünk született kódokról, tudattalan késztetésekről és sorolhatnám…

Lényegében az élet megértése nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik. A szemünk előtt zajlik és nem titokban. Szőröstől-bőröstől megéljük, ahogy Hamvas Béla fogalmaz: mindenki benne van a pácban. A megértéshez a leegyszerűsítés vezet, csak nem akárhogyan.

Meghatározni, hogy mi az élet egy mondatban nem lehet, de ennél sokkal fontosabb az az alapérzet és tudás, amivel mindenki rendelkezik: az élet élni akar és nem megsemmisülni. Hála a kutató tudománynak, ma már tudjuk , nemcsak sejtjük, hogy a Semmi az is Valami. 
Valójában sokat elmond a sejtés szavunk, mert sejt szinten tudjuk azt, amit értelmileg és lelkileg nem merünk elfogadni. A “baj” is a megfoghatatlanból kezdődik . Akkor van baj, amikor igaznak látjuk a hamisat.

Legelső ok amiért az élet berobban, az az Erő, amit az asztrológiában Lilithnek nevezünk. Ez az ősok , ez a szomjas sóvárgás, amivel együtt ,az Abszolut Létezés eredendően Van. Így aztán, minden emberi személyben is ott van. Ahol a Lilith van , ott nagyon mélyen van a karma gyökere , a sóvárgás rettentő erős és sosem szabad még csak megpróbálni se elfolytani, számba se venni, mert úgysem lehet. A hermetikus teremtéstörténetet a honlapomon is el lehet olvasni.

Az élet sóvárog és berobban és megint sóvárog és berobban folyamatosan. Létrejön a Minden és a mindent kormányzó és egybentartó Törvény. Más néven Isten. Misztérium. Az Istent sosem szabad összekavarni az Abszolut Léttel. Két különböző valamiről van szó.

"Az élet növekedés afelé az abszolút felé, amit mindenki magában hord. Afelől, hogy az abszolút bennem van, nincsen kétség, és ez az abszolút közvetlenül beszél Istennel. Nem kell aszkétikus gyakorlatot folytatni, hogy az ember elérje. Nincs szükség böjtre és különleges praxisra. Az isteni törvénynek való engedelmességen kívül semmi sem jelent semmit, mert minden egyéb annak az egynek a következménye."
#HamvasBéla #ScienciaSacra

Azért vannak a Törvények, hogy segítségükkel eligazodjon az ember ott is, ahol a nem látható létezik. Hogy ne sodródjon értelmetlenül, hogy a Lilith sóvárgásokat tetten tudja érni. A Törvény mutatja , hogy az embernek felelőssége van, hiszen benne és rajta keresztül is megnyílvánulnak a Törvények. Micsoda csodálatos egységet képez a fizikai szervezet! Mennyi különböző rész képez egységet! Mind ugyanazt az érdeket és elvet “vallják” a részek.:)

A karma meghatározása, mint az már sok helyen elhangzik nem egyéb , mint tett, cselekvés. De mi az a tett, mi az az Ige, mi az a cselekvés? Hülye kérdés :) Hát maga az életünk, a mindennapi benyomásaink, eljárásaink, stb. 

Miért karmikus? Azért, mert nem értelemszerűen és tudatosan végezzük a karmikus hajlamainkból eredő cselekvéseinket, hanem tudattalanul, zsigerből, DNS -szintű kódból. Ki akarna beteg és kudarcal teli lenni?

Sokszor elhangzik az a balga szállóige, hogy tanulni jövünk a földre. Egyszer Müller Pétertől lehetett kérdezni egy fórumon keresztül, élőben, hogy mi az élet értelme? Azt válaszolta az Író , hogy a tanulás. És ha megbukunk? –kérdeztem. Kezdjük előlről- mondta Péter. Nagyon sértette a fülemet, a lelkemet, az agyamat, a mindenemet ez a teória. Ez nem lehet. A Müller Péter Ember tévedhet valamit. 

Aztán tovább kerestem. A tanulás semmiképpen se lehet cél, még akkor sem, ha azt mondom, a cél az út maga. Ez is közkedvelt szállóige. Tehát nem a tanulás a lényeg, hanem a tudás. Természetesen, hogy a tudás eljutásához tanulni kell. De hogyan? Lexikálisan? Nem . Elsősorban cselekvés által,benyomás által, a cselekedetek megfigyelése által, a tapasztalatok értelmezése által. Ez még mindig nem elég. Mert az se mindegy, hogy miképpen értelmezzük a benyomásokat. Ami nyomot hagy. Ugyanis értelmezhetjük a karmikus hajlamaink fényében is, hamisan. Vagy nem látjuk az igazságot vagy elbújunk mögé.

És eljutottunk a Fényhez. Ha a megszerzett tudás nem az igazi Fény jegyében áll, akkor tapasztaljuk ugyanazt újra és újra. Nem halálunk után kimondottan, hanem még életünk folyamán. 

Ha akkor is van Valami ha nincs Semmi, akkor nem lehet elmondani, hogy valami nincs úgy, hogy nem létezik. Csak úgy lehet fogalmazni, hogy ami Van , az vagy igaz vagy hamis. Vagy helyes vagy helytelen. Vagy tiszta vagy zavart. Vagy tudatos vagy tudattalan. A könnyebb fogalmazás és az érzékletesség kedvéért, persze az ember úgy fogalmaz, hogy létezik a Valami és annak a hiánya. Van Fény és annak hiánya. A Szeretetről nem lehet ugyanezt mondani, mert a Szeretet, az a valami, ami képezi az alapot. Kvantumfizikába ez a valami a mező, a mátrix, a hullám (?). 

Részecske akkor lesz, ha meg van figyelve. Valami akkor lesz a "semmiből", ha fény éri. Na, ide tehát Fény kell. Minden karmikus program és hajlam, valamikori és/vagy jelenkori Fényhiányból eredő zavarosság.Olyan kiindulás teljesen téves, hogy létezik Fény és Sötétség! Sötétség , mint ontológiai fogalom és létező valami nincs!! Teljesen más számoláshoz lehet jutni ezzel a hamis Teóriával. Kell vigyázni! Nincs ördög, hanem ördögivé tud válni valami, ha sötétben marad. Ha tudattalan marad.

A szenvedés tehát mindig abból fakad, amikor nincs tudatosság. Ilyenkor nem lehet látni, mi van, mi a baj, mi a zavar, mi zavar? Tehát a tudás az fény. A hamis fény a tudatlanság, tudattalanság. Nem számolunk azzal, ami a tudattalanban van , miközben az mozgat minket, akkor is , ha hisszük, akkor is ha nem. Akkor is, ha akarjuk és akkor is ha nem.

A szeretet lépalap. A szeretet akkor zavarodik be, ha zavaros a Fény. Ezért mindig a fényt kell vizsgálni. Azt kell nézni, hogy az Emberi Személynek hol zavaros a fénye? 
Példa: 
Kering a szállóige miszerint, “ Mindig bízz az első megérzésedben.Ha valamiről a szíved és a lelked mélyén azt gondolod, hogy rossz, az általában úgy is van.”
Elsősorban azért nem lehet semmire se jó a fenti megfogalmazás, mert ahonnan az értelem hiányzik, ott nem lehet fényt gyújtani.Ha valamit nem értünk, az félelemmel tőlt el. Elvek nem mászkálnak önmagukban, tehát azok is, mint minden más, személyeken keresztül tapinthatók. Megkérdezve a személyt, aki ezt mondja és tetszikeli, kiderül, hogy csak akkor tévedés a megfogalmazás, ha nincs jól értelmezve. Na ugye. Tehát nemcsak a szív és lélek “mondja meg”, hogy MI VAN, hanem kell hozzá értelem is, sőt, ettől függ az igazság. A második mondatban már “gondolkodás” van, tehát jelen van az elme, ami a Fényterjesztés eszköze, hogy irányítson. Hogyan van jelen, ha azt mondatja velünk, hogy “amiről azt gondolod, hogy rossz, az általában az is”. Hogy mennyire hamis fényből ered ez a teória, a tárgyi valóságban lemérhető. Ami rossz, ugyanis az nem mindig rossz , mint ahogy ami jó, nem minden esetben jó. Mert lehet, hogy éppen nem rossz az, ha megmondom az igazat, mert ezzel fényt terjesztek , aminél lehet látni merre kell menni, mennyi az annyi? És lehet nem jó, ha pofonverek valakit, de ezzel elkerüli a nagyobb csapásokat később? És lehet, hogy jót akarok, amikor valaki helyett el akarok végezni valamit, miközben ezzel megfosztom olyan benyomásoktól, amiktől tudásra tesz szert! 

És milyen érdekes, hogy végülis a lelkem mélyén , amivel érzek , egyben gondolkodom is. Tehát azzal a szervemmel, aminek nem csak az agy és nem csak a szív a fizikai megfelelője, hanem valahol egészen máshol van és inkább a hormonjaim és az idegrendszerem a testi megfelelője, azzal a szervemmel is gondolkodom. Vagyis a képzeletemmel és az empátiámmal. Akkor itt lehet valami erősen zavaros, ha nekem ilyen megfogalmazásokat kell alkotni , terjeszteni és tetszikelni. Ha rezonálok az ilyen szállóigékkel, akkor asztrológiai szemszögből az Ikrek, a Vizöntő és Halak által megtestesített konstelláció erőtereivel rezonálok. A Merkúr, az Uránusz , a Jupiter , a Szaturnusz és a Neptunusz által jelzett őserőkkel vagyok diszharmónikus rezonanciában. Tehát tudattalanul mondatja velem valamely negatív kódom a fenti szállóigét. Ha eszerint vezetem az életem, akkor addig fogok pórul járni- mert hazudok magamnak-, amíg valahogy belátáshoz jutok és kiderül számomra, hogy hol számolok rosszul, vagy addig járom pórul magam, amíg testi tünetekben fog mutatkozni a diszharmóniám. Például tönkremennek az idegeim, már annyiszor vezetett félre a jóakarásom és a rossztól való menekülésem. Vagy hatvanhatszor lesz csömör a számon, addig beszélek félre, csakhogy nekem legyen igazam. Vagy belelépek a talpammal valami keménybe, esetleg tyúkszem nő a talpamra, eltörik a lábam bokában, lábszárban, combcsontom kilukad. Stb, stb. Ahány arány és árnyalat, annyiféle tünet jelentkezhet.

Az ember azért is felelős amit képzel. Azért is felelős, hogy tudattalanul helytelenül képzel. Akkor mi jobb? Találgatni egy életen át, hogy mi lehet a tudattalanba vagy feltárni azt? A munka akkor se könnyű, amikor már tudom, hogy mire vigyázzak, amikor látom, hogy a tudattalanomba milyen kódok húzódnak, Mennyivel értelmesebb és érdemesebb tudni azt, hogy mit kezdjek a benyomásaimmal? Mennyivel egészségesebben lehet élni úgy, hogy közben uralom a tudattalanból feltőrni akaró irracionális késztetéseimet? 

A karmikus hajlamok nagyon sokfélék lehetnek. Az asztrológia segítségével nagyon pontosan be lehet határolni. Milyen nagy segítség a gyermekek helyes neveléséhez egy ilyen térkép! Milyen nagy segítség a felnőtt embernek is, hogy eligazodjon önmagában!

A személyi horoszkópban a karmikus pontokat a Sárkányfarok, a Lilith, és emellett jelentkezhet karmához hasonló nehézséggel egy letámadott Nap vagy egy nagyon pakolt ház. Ezen kívűl léteznek az ősüktől átöröklött karmikus programok, amelyeket Kozma Szilárd asztrológus barátom fedezett fel és szedett pontokba. 

Mikor Karmáról beszélünk, az ősök zavarosan megélt benyomásairól beszélünk. Minden egyes elem és őserő érvényesül egy emberi struktúrán belül és azon keresztül. Attól, hogy az ember nem akar róla tudomást venni és rendben összhangban élni vele, ezáltal próbálja elnyomni és nem venni róla tudomást, attól az illető őserő nem fog eltűnni.
Van akinek a Tűz elemmel , másnak a Levegő és Víz elemmel gyűlik meg a dolga és van, ahol a Föld elem kerül elnyomásra. Van ennek irodalma elég, hogy melyik mit jelent, most nem kerül ez kifejtésre. Itt most azon kell legyen a hangsúly, hogy minden minket alkotó komponenssel harmóniában javallott lenni és mi történik akkor, amikor ez tudatlanság miatt nem realizálódik? Annak is van irodalma Ruediger Dahlke és Thorwald Dethlefsen jóvoltából, hogy mindennek lelki-szellemi oka van és a betegségeket nem lehet csak tünetileg kezelni.
Az asztrológia az okokkal foglalkozik. Feltárja a karmákat, az ősöktől átöröklött diszharmónikus kódokat. A jegyek szerinti karmákat bemutattam már. 

Most az anyai ági örökletes programokról szeretnék írni röviden, a teljes leírást meg lehet találni a Kozma Szilárd honlapján. 
1.) Fény és személyiségellenes program
Ennél a programnál a Nap-Mars-Szaturnusz – Plutó közti diszharmónikus fényszögalakzatokat kell figyelni. A szülöttnek önkéntelen késztetése van arra, hogy más személyeket és más nézőpontokat támadjon. Hamar beállhat a depresszió, nyílt vagy folytott kegyetlenkedés, brutalitás, büntetési hajlam. Ez a program úgy keletkezik, hogy az ősanyák rejtetten vagy nyílvánosan erős férfiszemélyekre haragudtak huzamosan. A szívbetegségek, a súlyos meghűláéses betegségek, migrén, vérnyomás, érrendszeri betegségek, agyvérzés, mind ezekhez a fényszögekhez köthetők.

2.) Gyermek és életellenes program
Itt a Hold-Mars-Plutó, Hold-Mars-Szaturnusz vagy Hold-Szaturnusz-Plutó negatív alakzatokat kell nézni. A szülött önkéntelenül elzárkózik a családtól, anyától, saját családvállalástól, a gyermekfogadástól. Az anyai ági ősöknél többszörösen megtörtént magzatelhajtás, vetélés. Korai terhesség, menstruációs zavarok állnak be a szülött életébe, malformációs utódok jöhetnek világra ilyen álláskor. Feloldása a tudatosítás és a mantrázás annak érdekében, hogy a tudattalanba kódolódott hamis képek kitisztuljanak.

3.) Kaméleon program
Ez a színétváltás programja és a Neptunusz- Jupiter-Vénusz-Lilith közötti fényszögek jelzik. Ilyen diszharmóniánál, a szülött áltatja, ámítja magát és másokat is áltat. Akkor áll elő ez a program, amikor az ősök szándékosan vagy szándéktalanul de beleélték magukat a mások és maguk áltatásába valami felől, amivel nem bírtak egyenesen szembenézn. Kedvenc szentjüknek is próbálták bemagyarázni, hogy szándékuk tiszta. Mély gyökerű program. Mentális, zsigeri színvonalról keletkezik, mintha a kényelem vagy a kéjállapot egyetemes szükségszerűség lenne. Mintha nem az élet fennmaradása érdekében lenne az élvezet, hanem az élvezetért önmagában.

4.) Hamis felelősség programja vagy felelőtlenség programja
A Szaturnusznak , 2 vagy több más bolygóval alkotott fényszöge mutatja. A szülött ilyenkor egy folyamatos aggodalmaskodásban létezik. Kényszerbebiztosítási képzetei vannak. A felelősséget vagy eltúlozza ( aggodalom) vagy pedig elhanyagolja (közömbösség). Nem bízik a sors pozitív rendeltetésében. Ilyenkor lép fel kalcium és magnéziumhiány, csont és porcbetegségek.

5.) Sors és megváltásellenes program
A Plutónak a Nappal, Marssal, Jupiterrel, Uránusszal alkotott, különböző alakzataiból látszik ennek az isten elleni haragvásos kényszerképzetnek a programja. A szülött ilyenkor önkéntelenül az Istenre haragszik, úgy érzi nem tud egy lenni vele, mert a képzeletében az Istennek az elvárása nem egyezik a sajátjával. Fanatikusságba, vallásellenességbe ölt testet ez a program. A szülésnél jelentkező komplikációk , a magzatkihordási nehézségek ehhez a programhoz köthetők. Amikor a Szaturnusz is részt vesz az alakzatban, szinte feloldhatatlannak tűnik a program. Ellenszere a nevetés, a Bolond állapot megélése. ( A Bolond alatt nem egy diliset kell érteni, hanem azt az állapotot, amikor az ember képes önmagában kikacagni hitetelenségét és fanatizmusát, miközben igyekszik a kiegyenlítődés állapotában megmaradni.

6.) Hamis boldogság és örömszerzési program
Ez abból olvasható ki, amikor a Vénusz a Holddal, Jupiterrel, Szaturnusszal, Neptunusszal zár be negatív fényszögmintákat. A szülött önkéntelenül hajszolja az örömszerzést és boldogságot, irracionálisan fél ezek elvesztésétől. Beteges kényelemszeretet, mintha az életre be lehetne rendezkedni úgy, mint egy permanens week-end.