Metafizikai zsebszótár

Azt vettem észre, hogy a modern ember nagyon sok fogalmat , szót, nem értelmez helyesen vagy nem teljes mélységében. Pedig csodás magyar anyanyelvűnk nagyon mély spirituális tőltettel rendelkezik és rengeteg olyan szó van, amit alaposan felfogva , megértve rádöbbent arra, mennyire pontosan rávilágít az egyetemes értelemre. Pl a "számomra" a "nekem" helyett, rámutat arra, hogy ami nekem személyesen megfelelő arra kell figyeljek. Hogy mindenkinek száma van és az nem mennyiséget jelöl csupán, hanem minőséget elsősorban. "Mert a világot szám , mérték és súly szerint teremtették"- mondja Hamvas.


Lássunk hát néhány szót metafizikai értelmezésben:


KULTUSZ - Kultusznak azt az életformát nevezhetjük, amikor az ember, bármit tesz, azt maximális odafigyeléssel és törődéssel teszi, úgy, hogy a tevékenységén keresztül a szellemet az anyagba bevigye. Nincs szó olyan kultuszról, amit "követni kell", hanem arról van szó, hogy minden tevékenységünk kultikus legyen.

A kultikus tevékenység feltételezi azt, hogy tudjuk, miért teszünk valamit, illetve tevékenységünknek metafizikai, szellemi alapja van. A kultuszon keresztül az ember visszanyeri uralmát az anyag felett. A káromkodás (bosszú az anyagon) a kultusz ellentéte, azaz teljes hiánya.
Kultikusan lehet gyümölcsfát gondozni, de nem lehet disznót vágni. Kultikusan lehet menni, de nem lehet rohanni.

Minden tevékenységünk kultikus lesz, ha azt metafizikai alappal és odafigyeléssel teszük. A hétköznapokban a cipő felhúzása és bekötése is lehet kultikus, ha közben nem az jár a fejünkben, hogy késünk el valamiről, hanem a cipő bekötése.


FELELŐSSÉG - Az igazi, metafizikai (kauzális) felelősség azt jelenti, hogy az ember a szellemi okok szintjén vállal felelősséget az okozatokért. A felelősség a felelésre való képesség szavakból ered, vagyis bármilyen élethelyzetben, bármilyen tettéért az ember feleletet tud adni arra vonatkozóan, hogy azt milyen szellemi okból tette. Igazi felelősség az, ha például a gyermekünk meghűlése esetén megvizsgáljuk, mikor és hol idegeskedtünk, támadtunk mentálisan, erőszakoskodtunk, s ezen elgondolkodunk, a hamis felelősség az, ha a hűlés felelősségét a kórokozókra és az orvosra háritjuk. A kauzális felelősség alapján MINDENÉRT MI VAGYUNK A FELELŐSEK, ami velünk történik, azaz minden oknak mi vagyunk az okozói.
A felelősség legmagasabb szintje a teremtésben való részvételért felvállalt felelősség, azaz felelősséget vállalunk Isteni mivoltunkért.

ÉRTÉKTUDAT - az igazi értékek ismerete és alkalmazása - a saját szellemi fejlődésünkhöz szükséges dolgok, gyakorlatok, tettek ismerete, és ezek fontosnak tartása, illetve a szellemi fejlődés szempontjából nem fontos dolgok kerülése. Az élet minden területén az értéktudat szabja meg, hogy milyen fontossági sorrendet tartunk be, a belső hierarchiánk listájában mi a fontos, és mi nem. A helyes értéktudat azokat a dolgokat helyezi a lista elejére, amelyek közvetlenül a szellemi fejlődését irányitják, megszabják. A szellemi fejlődésre nem ható, vagy azt hátráltató dolgokat a lista végére helyezi. Konkrét példával: a helyes értéktudattal rendelkező ember a párkapcsolatot és a szexualitást fontosabbnak tartja, mint a rokonokkal való viszonyt, vagy az autójában gyakorlati értéket lát (segédeszközt), nem státusszimbólumot.


KIEGYENLÍTŐDÉS - a teremtő megnyilvánulásának folyamata a szétbomlás (kettéválás, jin és jang), és az újra egyesülés (jen) egy magasabb szinten. Ezt a felsőbb szinteken való újraegyesülést nevezzük kiegyenlitődésnek, amikor két külön egység egymást kiegészitve egy új egységet alkot. Csak jól meghatározott és elkülönitett elemek egyesithetők, azaz egységesithetők, vagyis csak jól kiforrott elemek tudnak kiegyenlitődni, amelyek nem egyformák, hanem a teremtés két megnyilvánulását (férfi és nő, fény és szeretet) képviselik. A fény a kiáradás, a szeretet a visszacsatolás. A konkrét életben a férfi és a nő egymással párkapcsolatban tudnak kiegyenlitődni, amikor a kiáradás és a visszacsatolás egymással harmóniában, egységben müködik.


ÉBERSÉG - az éberség szót a szellemi éberségre, azaz szellemi TÁJÉKOZOTTSÁGRA használjuk, amikor az ember az élet minden történésében látja, tudja, hogy annak a történésnek mi a szellemi oka. Szellemi érzékenység. Az éberség hiánya a kábulat (maya), amikor az ember képtelen a történéseket megérteni szellemileg, csak fizikai magyarázattal tud szolgálni.
Hamvas szerint két dolog kell: univerzális orientáció - szellemi tájékozottság, vagyis éberség - és transzparens egzisztencia - vagyis nyilt, átlátszó, egyenes és felelőss élet.


BOCSÁNAT- amikor valamit megbocsátok, akkor az azt jelenti, hogy többet nem foglalkozom vele.Sehogysem. Se képzeletben, se gondolatban. Az ember belátja,ráeszmél , felismeri saját problémáját , ami oda juttatta, hogy neheztelnie kelljen.Akár önmagára, akár másra.

INFORMÁCIÓ- vagyis olyan szó, ami átalakít, hatására képes az ember pozitívan változni, több lenni, fejlődni. Vagyis éberebbnek lenni, többet befogni a szellei igazságból, valóságból.Hamis információ is létezhet, de az már inkább a hír kategóriájába tartozna.

KÉPESSÉG- érdemes megfigyelni , milyen sokan keverik össze a "nem vagy képes" kifejezést azzal , hogy " na, aztán de hülye vagy fiam".
Pedig a KÉPESSÉG ennél sokkal többet jelent, sőt nem is ezt , hogy valaki , amiért valamire nem képes, azt jelentené , hogy nem akar, vagy lusta, vagy "rossz".
Hanem azt , hogy életképzeletében (dehát ezt se sokan értik teljesen mit jelent), az adott feladatról vagy jelenségről egyszerűen nincs információ , nincs kép arról , hogyan kell valamit felfogni, értelmezni , átlátni, megoldani, véghezvinni.
A KÉPESSÉG: rendelkezni egy bizonyos képpel. Ha képes vagyok vezetni, akkor a vezetés képe megvan bennem. Csak akkor vagyok képes felemelni 2 száz kilót, ha ezt a képet magamban felizzasztom, megvalósitom (a teremtéshez nem csak a kép kell, hanem kell a képhez tűz: a teremtés tüze).

VEZEKLÉS- az elkövetett vétek (cél - elvétése) után elkövetett tudatos bűnbánat, azaz megfordulás. A vezeklés során arról van szó, hogy a vétket helyre kell hozni. Gyakorlatot kell tenni arra, hogy a hibát kijavitsuk. A vezeklés szó és a levezetés szó hasonlóságából arra is következtethetünk, hogy a tévedésünk, bűnünk okainak levezetésével (napfényre hozásával) foglalkozunk. Tulajdonképpen exorcizációról van szó, azaz a bennünk levő "ördögöknek" a napfényre való kiüzetéséről, ami mindenképp fájdalommal jár, hisz mi fájdalmasabb annál, mint lemondani a hamis boldogságról és annak előidéző gyakorlatairól és eszközeiről...

VÉTEK- a cél eltévesztése, az Egy Út ,az Egy helyes Út eltévesztése. Nagyon jól érzékelteti ezt az a kifejezésünk, hogy "valaki rosszul jár". Hát azért jár rosszul, mert nem abban jár, hogy az igazság és egyenesség útján járjon, hanem a nyerészkedésben jár. És ez céltévesztés. Mert "aki meg akarja nyerni életét , elveszti azt". Nem a gyors nyerészkedésekről és hamari sokat falásokból áll az élet értelme, hanem a bennünk levő sötétség megváltásáról, behelyettesítéséről. A képtelenségeknek, zavartságoknak a képességekké és tisztábatevéséről.

EXORCIZÁCIÓ-vagyis "ördögűzés": a bennünk levő negativumok, rejtett "titkos" vágyak, hibás mentális képek tudatositása, azaz napfényre hozása (fény - tudás, tudatosság). Azt mondják, az ördöggel (a bennünk levő gyengeségekkel, félelmekkel, sóvárgásokkal) szembe kell nézni, már ettől elgyengülnek, majd őket szépen ki kell emelni a tudatosság fényébe.

ÉRDEKESSÉG- az a valami, ami úgy néz ki, hogy érdekeinket szolgálja. Ami érdekes, az nem lényeges, mondja a mondás. Az érdek szót az élet megnyerésével kapcsolatban, a nyerészkedéssel kapcsolatban szoktuk használni, tehát ha érdekről beszélünk, akkor azt negativ formájában használjuk. Az érdekességek azt a látszatot sugallják, hogy azzal az életünket megnyerhetjük.
Persze az érdekről úgy is lehet beszélni, hogy az embernek érdeke például nem hazudni, de ez a mondat eléggé kilóg a metafizikai szemléletmódból, mert azt sugalja, hogy ha nem hazudunk, életmegnyerési érdekünket szolgálhatjuk.
Érdekesség csak az lehet igazi értelemben , ami figyelemreméltó és nem szórakoztat. Mert a figyelemreméltóság tanít valamire, a szórakozás meg szétszórja a figyelmet.

SZÓRAKOZÁS- egyszerűen fogalmazva figyelem - szétszórás. Az összpontositás ellentéte. Az emberek szeretik elszórakoztatni magukat, hogy ne kelljen a belső hangot hallgassák. Ide lehetne sorolni a zajkeltés jelenségét. Megfigyelhető, mennyire szeretnek az emberek maguk körül zajt kelteni, szintén a belső hang elnyomása érdekében. Tudjuk, hogy önmagunkhoz és "Istenhez" közel lenni csend kell és figyelés. Az ember nem akar közel lenni "Istenhez", nehogy megsúgja neki, nem azt teszi, amit kell, akkor zajong, figyelmét szétszórja, azaz szórakozik.


REMÉNY- A felébredt embernek ilyen nincs. Az ember metafizikai tudatosságának fokozatai vannak. Minél inkább tisztában van az ember valamivel, annál jobban tudja mi lesz bizonyos életmód vagy dolog következménye. Amikor teljes homályban él, ébersége nulla, nem tudja az ok - okozat folyamát, akkor reménykedik, remény tehát vágyakozni valamilyen következményre, amiről fogalmunk sincs. Ennél fenebb áll a sejtés, majd a megérzés, aztán a hit és a tudás.
A remény tehát a hitetlenség jelzője. Akinek van hite, az nem reménykedik, hanem tud és él.
Akinek van hite, az BÍZIK ÉS NEM REMÉL.

SZENT- ha az ember kultuszban él, akkor a fizikai világba lehozza a szellemet - "átszellemiti", vagyis szent - té teszi azt. Transzparensé teszi magát.A szentnek az ellentéte talán a korrupció lehet. Az embernek lehetnek szent és korrupt gondolatai, életétől függően.
Hamvas azt írja, a legnagyobb morál a szabadság.
Én még hozzátenném: És a legnagyobb morál a szentség.
Szent tehát, amiben a Logos benne van tisztán, érintetlenül, Lilith nélkül.
Mondhatnánk Istenben ott a Lilith, akkor meg Isten sem szent, s semmi sem lehet szent. De én arra gyanakszom, hogy a felhúzó erő, a morál, a hit az szent. Nem az a szent, aki anyagi javakat osztott szét a szegények között, vagy aki ügyesen prédikált, esetleg kiegyezett a katolicizmussal. Nem. A szent az, aki az életéből művet csinált. Aki megtisztult és felemelkedett. Aki a világ romlását magáról levette.
A szent az, ami nem szokásos, hanem rendkivüli - a mai értelmezésben. Metafizikai értelmezésben tehát: a szent az rend.
Ami illeszkedik az egyetemes rendbe, az szent. Ami nem, az szemét.
Szent az a fa, amely az erdőben nő, s szemét az, amelyiket kivágtak. Megszentségtelenités. Kivétel a rendből.
A szakrális létezés a rendben való hit. Az életmű.
A szent tehát, ami át van világitva, transzparens, egyszerű és érthető, egyetemes és személyes.

Vallásról

Hamvas Béla idézet:



„Ahol az embernek és minden létező lénynek a létezésben Istennel való azonosságát felismerik, ott vallás tulajdonképpen nincs. Ahol az embernek a létezésben Istennel való azonossága homályban marad, és a nem-azonosságra építenek, ott vallás keletkezik. Mert a vallás nem egyéb, mint az ember és az Isten nem azonossága, soha nem azonossága, semmi körülmények között nem azonossága és végtelen nem-azonossága. Ebből az ijedelemből és megrettenésből keletkezik a létezésben az ember létével nem azonos Isten távolsága és idegensége. Ami éppen a vallás. Az ember a vallás szerint nem azonos, csupán kép és hasonlatosság. Csak másolat. Mintha két féle lét lenne, Isteni és emberi. Mintha Isten és ember örökre és végzetesen összemérhetetlen lenne. Mintha a vallás a létezést ketté szakítaná. Egy felsőbb és egy alsóbb létezésre, aminek a következménye természetesen, hogy a létezést tovább szaggatják, népek és fajok és vallások és vélemények és arcszínek szerint.”

Tabula Smaragdina

Hermes Trismegistos


Tabula Smaragdina


Való, hazugság nélküli, biztos és igaz. Hogy mindaz, ami van az, az Egy varázslatos erejébõl született.


Ezért, ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van és ami fent

van, ugyanaz, mint ami lent van. Ez, amit tudnod kell, hogy az Egy varázslatát beteljesítsd.


Apja a Nap, anyja a Hold, a szél táplálta, a föld hordozta a méhében.


Válaszd szét a finomat a durvától, a könnyût a nehéztõl, hittel, szenvedéllyel, hogy az Egy varázslatát végre hajtsd.


A földbõl az égbe száll és az égbõl a földre vissza.


Az alsó és a felsõ erõket magába szívja.


Ereje tökéletes lesz, ha a földre vissza fordul.


Ez az átvitel varázslata és ennek ez a módja. Ez a Theleszma.


Ez minden erõben az erõnek, az ereje.


Amikor ezt megérted, elõled minden sötétség kitér.


Azért hívnak engem Hermész Triszmegisztosznak, mert a valóság mindhárom területe az enyém.


Amit a nap mûveleteirõl mondtam, befejeztem.

Örökzöld töprengések az egészségről

Egészségünk megőrzése érdekében elsősorban saját magunkkal kell együttműködnünk. Ehhez legelső teendőnk, hogy megismerjük önmagunkat. Aztán, hogy elfogadjuk azt, akik vagyunk, beleértve személyiségünk rejtett, még magunk előtt sem szívesen felvállalt vetületeit. Ehhez iszonyú nagy elszántság és akarat kell. És ahhoz még több, hogy bármikor, életünk minden percében felvállaljuk saját magunk negatívumait önmagunk előtt és mások előtt. Valamint minden tettünk következménye után elsősorban magunkban keressük a hibát és nem másban vagy a helyzetben, körülményekben, sorsban. Tehát ne hárítsunk. Életünk legapróbb dolgaiban (legalábbis aprónak tűnik) rejlik az egészségünk megőrzése.



Cselekedeteinket megelőzik gondolataink. Gondolatainkat elképzelésünk, szándékunk. Legmélyebben azonban életképzeletünk, teremtői azonosságunk rejlik. Ezzel, és generációs öröklődésekkel születünk. Géntérképünk ennek az életképzeletnek, eszmének a vetülete. Mi ebből annyit látunk manapság, amennyit érzünk, és fizikai testünkben megnyilvánul, valamint ahogy neveltek: otthon, iskolában stb. Az pedig köztudott, hogy ami megnyilvánul, annak van egy eredője. Mindennek van oka. Ha már eleve betegen születünk, annak is oka van. Van, aki nem nyugszik, és egész életében keresi a visszavezethető okokat. Van, aki sok választ talál. Van, aki elhárítja a felelősséget, egész életében infantilisen hisz valami rajta kívül álló, önkényes hatalom erejében és szeszélyében.

Önismeret nélkül nem megy
Én is, amióta az eszem tudom, keresem a válaszokat. Közben sok tapasztalaton mentem keresztül, és rájöttem sok mindenre. Elsősorban arra, hogy az egészségem a legfontosabb, és a mai korba eljutott emberi tudás és bölcsesség segítségével milyen mértékben (lenne) képes az ember megőrizni egészségét, ha akarná. És itt a baj. Ezzel az akarattal. Mert nem látjuk tisztán azt sem, mit akarunk. Nagy tehetséggel rendelkezünk ahhoz, hogy megmagyarázzuk magunknak, mi a jó számunkra. És sokszor észre sem vesszük, hogy már a tájékozottságunk is hiányos vagy zavaros ahhoz, hogy segítségével megismerjük magunkat. Nem fogunk hozzá a megfelelő irányból, hogy saját magunk megismerjük. Hajlamosabbak vagyunk elfogadni mások által elkészített, felállított mintákat, sémákat, ami legtöbb esetben nem illik ránk. Vagy ha igen, rövidtávon ad megoldásokat, tehát egészségmegőrzésben alkalmatlan. Hát persze, hiszen minden ember egy önálló személyiség. Mégis, saját fizikai szervezetünket sem tudjuk igazán megismerni. És valljuk be, orvosaink, hol időhiányra utalva, hol egyéb okokra hivatkozva, amikor panaszainkkal hozzájuk fordulunk, nem adnak mélyreható magyarázatokat betegségeink megjelenési okaira vonatkozóan.

Ellentétes elméletek kereszttüzében
Pedig vannak orvosok manapság (pl. Ruediger Dahlke és Thorwald Dethlefsen), akik bemutatták a betegségek okait a lelkiállapot, mentalitás és életszemlélet okaira visszavezetve.Érdekes megfigyelésem volt nem egyszer, hogy a tudomány akkor ajánlja nagyon hevesen az étkezésre vonatkozva a húsfogyasztás és finomított cukros ételek fogyasztásának felhagyását, és akkor fektet nagy hangsúlyt a zöldség-gyümölcs alapú étkezésre, amikor a beteg már krónikus betegségben szenved. Annak ellenére, hogy a tudomány a proteinek és fehérjék fontosságának hangsúlyozásán keresztül próbál együttműködni a húsiparral, attól az ember sosem volt és nem is lesz dögevő. És ennek eredményeképpen sose lehet egészséges. Hogy-hogy ugyanaz a tudomány nem egyszer bebizonyította, hogy a vegetáriánusan táplálkozó személyek körében kevesebb a rákos, daganatos beteg, kevesebb a szívinfarktus? Miért nem nevelkedik az ember már eleve úgy, azzal a tudással, hogy ha hosszú távon egészséges akar maradni (netán még öregkorában is), akkor az egészséges táplálkozáson és gondolkodáson, az élethez eleve helyes magatartással hozzáálló szemlélettel kell (kellene!!!) kezdenie életét. Persze, tudom, ez nem mai probléma, hiszen generációkra visszavezethető. Nagy a szokás hatalma és befolyása, és csak részben akarunk változni, alapjában véve azonban nem.

Fő az egészség?
Ám nagyon fontos, hogy észrevegyük: minél „fejlettebb” az orvostudomány, annál betegebb a társadalom. Valami, valahol nem stimmel. És olyan zónákban, ahol „fejlett” az életszínvonal, tehát ahol az ember mindenfélét össze-vissza eszik, ott a legtöbb a rákos- és cukorbeteg. Természetesen nem kimondottan a tápláléktól van ez, hanem elsősorban attól, hogy az ember nem tudja fegyelmezni magát, lelki- szellemi okokra visszavezetve ráadásul akkor is eszik, amikor nem kell, káros szenvedélyekkel vigasztalja magát stb. Nem egyszer hallottam emberek szájából elhangzani: ha már ilyen nehéz az élet, legalább élvezzük, és együnk-igyunk.Vajon nem fordítva van-e? Nem merünk úgy élni, hogy megőrizzük az egészségünk, mert attól tartunk, hogy lemaradunk valamiről? És miközben az egészségünket tartjuk a legfontosabbnak, pontosan azt ássuk alá? Fölös energiaveszteségre, szenvedésre fogjuk be a szervezetünket, hogy megemésszük azt a rengeteg táplálékot, amit magunkba viszünk nap mint nap, ahelyett hogy ezt az energiát arra használnánk fel, hogy életünkben képesek legyünk lemondani olyan dolgokról, amik úgysem szolgálják az egészségünket.

Legbelül keressünk válaszokat
Tisztogassunk személyiségünk mélységeiben! Keressük meg a választ arra, miért képzeljük azt, hogy az élet olyan szenvedés, amit csak úgy lehet megélni, hogy közben mindenféle pótszerekhez, pótfantáziákhoz folyamodunk? És hazudjuk magunknak naponta azt, hogy azért eszünk, hogy éljünk. Ugyanis, ahogy viselkedünk, pontosan az ellenkezőjét mutatja – szinte csak azért élünk, hogy együnk.Tisztelet a kivételnek. Annak, aki látja, hogy az élet az csak van, és az ember az, aki görcsöl tőle. Mert nem ismeri teljes valójában, és tájékozatlan afelől, hogy neki mi a szerepe, dolga az életben, és az élet rajta miképpen áramlana át, ha hagyná.Jó lenne már fordítani evéscentrikus mindennapjainkon, és nem görcsben élni.

Linda




TÁPLÁLKOZÁS METAFIZIKAI SZEMMEL


Mottó:” Mindaddig, amíg az Ember könyörtelen pusztítója lesz az alacsonyabb rendű élőlényeknek, nem fogja ismerni sem az egészséget, sem a békét.”-Pithagoras


Az egész teremtett világ alapjainál ugyanazok a Törvények állnak , ugyanazok az ősminőségek az alkotóelemei minden élőlénynek. Az Ember ezen a hierarchikus skála legmagasabb fokán helyezkedik el , ami korántsem jelenti azt, hogy a nála alacsonyabb rendű élőlények fölöt önkényesen rendelkezhet. A természetet és annak élőlényeit tisztelni és művelni kéne, nem pusztítani. Annyit használni belőle, amennyi normálisan szükséges és nem visszaélni a hatalommal.
Így kéne, csakhát az Ősforrás, az Alap magába hordozza az Őssóvárgást is ( asztrológiailag Lilithnek nevezik), ami önmagában még nem baj, sőt szükségszerű is valahol az evolucióhoz. Ha nem lenne vágy az emberben is , nem tudna fejlődni, tágulni, szellemileg gazdagodni.
A baj ott kezdődik, amikor kizárólag vagy többnyire a sóvárgás vezeti életünket.
Ez a sóvárgásra való hajlamunk nagyon mélyen lakozik strukturánkban, és mivel nem is igen beszélnek róla, rejtve volt és van az ember előtt ( mert hát, ha tudna róla, nem lehetne megvezetni, nem lehetne tömegembert csinálni belőle), nincs honnan ismerni és így, nem is kezelhető.
Dahlke és Dethlefsen munkáiban , Jungnál és más nagy gondolkodóknál is meg lehet találni a kulcsot, miszerint, ami nem tudatosul az emberben, azzal nem foglalkozik. Ám ez nem az jelenti, hogy a tudattalan tartalmak ne műkődnének. Műkődnek, mint egy bekódolt minta . S ezenkívűl meg a Törvényszerűségek is léteznek, ezek is függetlenül attól, hogy tudunk-e róluk , foglalkozunk velük vagy sem.

Táplálkozáskor , tehát, figyelembe kell venni, hogy nem csak az a fontos, hogy mértékkel együnk, hogy ne süssük-főzzük agyon táplálékunkat, hanem főleg az, hogy mivel tápláljuk magunkat. Nem kell luxus és extra táplálékokat magunkhoz vennünk, mert ha jobban belegondolunk, rájövünk magunk is, hogy ezeket csak azért esszük, mert így szoktuk meg, vagy mert csupán az ínynek kedvez, magyarán élvezünk általa. Elégséges lenne mindig az évszaknak megfelelő és a annak a helynek megfelelő táplálékot magunkhoz venni, ahol születtünk. Ugyanis , ez az egész Létezés és Élet nem véletlenségekre alapul, hanem egy nagyon is egzakt Rendre és minden mindennel összefügg. A mérsékelt égövi embernek azok a megfelelő táplálékai, amiket az ő életterületén ad a föld, amit emellett megeszik, az már úgyis plusznak számít. Ezalatt nem kell azt érteni, hogy nem lehet, vagy nem szabadna megenni. Dehogyisnem. Csak vagy kiüríti a szervezet, mint fölösleget, és/vagy összezavarodik tőle. Egészségünk érdekében tehát, jobb követni a Rendet, a természetet, mint arra erőltetni szervezetünket , hogy megemésszen , fölös táplálékokat. Mind a minőséget, mint a mennyiséget illetőleg.

Sehol sem írja és a mai tudomány egy ága is kimutatta már, hogy az emberi fizikai szervezet nincs húsevésre alkotva. Utána lehet nézni szakirodalmakban, szépen ki van fejtve, sőt egyes helyeken meg van említve a hullaméreg is, mint összetevője a leölt állatok húsának.Vajon mikor jut eszébe az embernek és főleg , mikor ad annak a lelkiismeretében amúgy erdetileg bekódolt valóságlátásnak hitelt, hogy a mészárszékek kirakatain keresztül hullamaradványokat lát és nem pecsenyét? Hogy a nagy élvezkedés közepette mennyi rengeteg cukrot és alkoholt eszik –iszik, amikor ezeknek semmi tápláló tulajdonságuk nincs, sőt.
Köztudott, hogy a táplálék is információ. Függetlenül attól, hogy ezzel nem számolunk, nem törődünk az ilyetén megközelítésén , értelmezésén. Ha zavaros a táplálék , zavaros információ kerül a strukturánkba. És mindennek, de mindennek van visszahatása. Nem hiába az ember élete második felében betegszik meg leginkább és amikor orvoshoz megy, vajon mit tíltanak meg legelőszőr? Nem a húst, a zsíradékot, az édességet, alkoholt és cigarettát? Akkor meg, mit nyer az ember, ha ezekről nem önkéntelenül mond le idejében? Ugyanoda jut, hogy le kell mondania, miközben élete felét elpazarolta butaságokkal, ahelyett vezethette volna életét egészségcentrikusabban.
A túltermeléssel kezdődik a baj, ott , ahol az embernek egyből, hamar, sok kell. Legyen az táplálék , vagy bármi más. S ha kell, ha ilyen információval eteti magát, akkor azzá is válik. Hiszen a Teremtés forrásánál a Teremtő képzelet áll. „Vigyázz, mit képzelsz, mert megvalósul”. „Istenek vagytok”-mondta Jézus. Amit akarunk, elérjük. Csak azt nem tudjuk, hogy MIÉRT?
Hát ezért: mert amit „felküldünk” szükségként, sóvárgásként, az meg is „hallgattatik. Azt kapjuk, amit adunk. Minden szinten. Ha hülye információkkal etetjük be magunkat, akkor hülye gondolataink és cselekvéseink is lesznek. Sok kell, mert fogyasztani akarunk? Sokat termelünk, hogy legyen. Még akkor is, ha nem kell, nem helyes, túl sok, mérgező, de esszük.
Pedig teljesen egészségesek lehetünk az egyszerűségtől, transzparenciától, egyértelműségtől.Minden szinten.
Nem kell feláldoznunk magunkat az élvezetek és a tudományos vitamin és egyéb elemek bevitelének a tévképzete oltárán. Ami kell, amire szükségünk van, az már megvan bennünk, csak hagyni kéne egészségesen „élni” és kibontakozni.
Persze, hogy ha villámcsapásszerűen elkezdene így élni az ember, a sok iparág (hús, gyógyszer) befulladna. De megmaradna az egészség. Csak választani kell az embernek. Minduntalan választani: a helyes és a helytelen közt.
Semmiféle külső , isteni erő ugyanis nem kéri és nem tanítja az embert az öncélúságra , a halmozásra, a bebiztosításra. Arra, hogy ölnie kéne minduntalan, hogy mérvadó lenne az élvezet az egészséggel szemben.És fordítva: semmiféle külső isteni erő nem tudja az embert ebből a tévképzeteiből kigyógyítani sem.
Léteznek Törvények és azokat megfigyelve, felfogva , megértve és követve fenntartható az egészség. Sehogy másképp, csak így . Belülről .És ez teljesen az emberi felelősségen és értéktudaton áll! Mert az ember szellemi lény is, nemcsak polgár.
Mindenki tudja ezeket a lelke mélyén, csak különbőző kifogásokat találva nem foglalkozik vele.Vakon vezeti magát.
Pedig lehetne többet mozogni, több gyereket nevelni , minőségileg jobban élni, természetbe járni, gondolkodni, együtt lenni. S nem kéne nyüzsögni és rohanni, félni és versenyezni, irigykedni és indulatosnak lenni, türelmetlenkedni és erőszakoskodni.
Ezek mind mind az idegrendszerünk és a hormonrendszerünk összezavarodásanak és a zavaros össze-vissza gondolkodásunknak, hiszékenységünknek ( az igazi hit helyett) az eredményei. Nem a társadalom , mint erő a hibás a sztresszünkért, ne vicceljünk. Mindenki a saját sztresszéért felelős. Ki lehet lépni , kérem szépen, attól nem dől össze a világ! Csak le kell mondani az öncélúságról és a hamari halmozásokról ,élvezetekről.
Egy alma is lehet annyira élvezetesen ízletes, amennyire a csoki. De ha csokival etetjük magunkat, az alma jelentéktelenebbé és értéktelenebbé válik a SZÁMUNKRA ÉS A SZEMÜNKBEN. De Vigyázat! Csak számunkra , mert eredeti rendeltetése szerint nem! Ezért az almának az értéke nem múlik el, de a szemünk világa gyengülhet, mert nem arra használjuk és nem úgy , amire és ahogy kell. Hiszen a szemünk világa szorosan összefügg a felvilágosultságunk, a bennünk levő értelem gyakorlatba ültetésével. Minden fizikai jelenségnek van szellemi eredője, mintája. S ha minduntalan azt „üzenjük felfele magunknak” hogy „nem jól látod”, akkor azt is materializáljuk , idézzük be magunknak. S ha nem nekünk, akkor a gyerekünknek, ezzel a „kód”-al születik. nem fogunk/nem fog jól látni a fizikai szemével sem.
Jobb tehát odafigyelni és ezeket megtanulni, ismerni, mert senki más nem tehető felelőssé azért, ami velünk, egyénileg tőrténik, tehát.
Nincs semmiféle korrupt külső isteni erő vagy személy, akihez fohászkodva, egérutat nyerhetnénk. MINDEN OKOT OKOZAT KÖVET. DE MINDENT!

Úgy van az egész Teremtett világ beállítódva, olyan Rend uralkodik , ahol nincs helye a csalásnak, hazudozásnak, titoknak. Minél inkább gyakoroljuk ezeket, annál zavarosabbá tesszük önmagunkat és annál több sorscsapást, kudarcot idézünk be saját magunknak. Láthatjuk a természeten is, ahol hagyva van önnállóan zajlani, ott nincs baj se. Van szép és zord idő, van táplálék és víz , van alkalmazkodás és kivárás . Minden ŐSMINŐSÉG RENDBEN műkődik.
Az ember az, aki agyi okoskodásával, hárít és zárkózik, halmoz és nyüzsög és fél és rohan. Nincs hová, nincs mi elől. A szellem elől nem lehet megszökni. Hiszen az is mi vagyunk. Az „éltet” bennünket és halálunk után sem múlik el. Nem elmúlás hanem átalakulás van. Folytonos átalakulás.

Fontos az is NAGYON!! , hogy amennyiben a mellett döntünk, hogy helyesen táplálkozzunk, természetünknek megfelelően: lehetőleg minél nyersebben és húsmentesen, ezért ne kezdjünk el magunkban neheztelni, haragudni a sorsra, mert újfent semmit nem érünk el vele. Gondolatainkban sem szabad mással „etetnünk” magunkat , mint az igazsággal és a valósággal. Ha nem ismerjük, nem éljük át teljesen , nem értjük igazából, miért nem ajánlatos zavarosan táplálkozni, akkor hiába eszünk rendesen, ha továbbra is azzal zavarjuk meg saját képzeletünk, hogy ez mégsem igaz. Nem lesznek annyira durva visszahatásai, de azt az Ősindulatoskodásra, gerjedésre, agresszivításra való hajlamot, ami amúgy is bennünk van , csak fokozzuk, aminek következtében megintcsak nincs lelki nyugalmunk , zaklatottak vagyunk és ilyenkor könnyebb visszacsúszni, mint megmaradni a helyes úton. A lényeg tehát az, hogy amit teszünk, azt TUDJUK , ÉRTSÜK TELJESEN , HOGY MIÉRT ( FÉNY), és akkor, ADJUK ODA MAGUNKAT ENNEK AZ ELHATÁROZÁSNAK ÉS GYAKORLATNAK, FOGADJUK BE EZT AZ IGAZSÁGOT, SZERESSÜK( SZERETET).
Ha választunk tehát, akkor maradjunk meg benne, mert ez így önmagában is nehéz az elején, hát ha közbe –közbe még visszamegyünk korrupt állapotba, nyerészkedős állapotba.
Nem könnyű ezt végigcsinálni, mégis megéri.
Törekedni kell az élet logikája szerint életet vezetni, ismerjük meg szellemi gyökerünket.
Sok részleges és tévút van és EGY helyes. Az Élet az evolucióra a „megváltásra” van berendezkedve, ezért van a Teremtés is , a Törvény (Isten) is. Ha létezne különálló isteni személy, azt lehetne mondani, hogy Ő is a Törvény szerint él, másnak is ezért hiteles.Az ettől a Rend-től való eltérés , zavaros életvezetéshez vezet. Hamvas mondja: az egészet meg kell változtani. Mivel ami rossz, ahol rossz, az megronthatja a többit is. Jézus mondja: „ne foltozd a régi ruhát, csinálj újat”, mert minduntalan a folt mellett ki fog szakadni a régi ruha.
Magyarán : teljesen állj át a helyes szemléletre és életed minden vonatkozásban aszerint vezesd. Legfontosabb a táplálkozás . Mert ha helyesen táplálkozol, akkor azt jelenti jól gondolkodol és jól képzelegsz.
Nem hiába mondják azt sem: az asztrológia a tányérban kezdődik. Vagy: nézd meg mit eszel, az vagy.
Alkímiai ismeretekkel és analógiás gondolkodással a táplálkozásból meg lehet látni az ember képzeletét is.
A személyes horoszkóppal meg a legkönnyebb az önismeretre szert tenni!!!!

Jelen írás a táplálkozásból indult ki és jutott el az Életképzeletig, a Forrásig.
De bármely irányból, helysen gondolkodva , visszavezetve a kérdéseket –válaszokat az ember eljut a Teremtő képzeletig, az Abszolut Létezésig, az Ősrobbanásig. Az ALAPHOZ.

MINDEN INNEN NYER ÉRTELMET!

Linda

Metafizikai Teremtéstörténet:


A teremtés folyamatos.
Nem csak volt, most is történik és történni fog.
Az abszalútum megnyilvánul, ez az első lépés.
Az abszalútum az EGY. Minden. Mindenhól. Nincs rajta kivül semmi. Mert a mindenség az EGY. Az ATYA.
A megnyilvánulás a KETTŐ. A FIÚ. Adam Cadmon, az androgünosz. Az ember ideája.
A kettőben az egy leképeződik, és önmagában egy új képet hoz létre, a teremtést.
De a FIÚ és az ATYA egy. A SZENT SZELLEM, HÁROM.
Jin, Jang, Yen.
A teremtő, a teremtés és a kettő egymásra gyakorolt hatása a hármasegység.

Az Úr megteremté a világosságot és a sötétet. Önmaga fényében a sötét erők (Lilith) meglátszanak. Szükség van a teremtésre, mert a sötétséget át kell világitani. Ehhez polaritás kell.
Az androgünosz Adam egyik bordájából kivétetik a NŐ, marad a FÉRFI. A kettő a FIÚ, kapcsolatuk a hármasegység.

De a fizikai világot létre kell hozni. Meg kell teremteni. Ahhoz azonban a legalacsonyabb rezgési szinteket kell előállitani. A bűnbe bele kell esni. A Lilith, az őssóvárgás, az Abszalútumban levő sötétség az, amit meg kell érteni, és át kell világitani.

Az ÚR szomjazza a tudást. A FIÚ szomjazza a tudást. A KIGYÓ szomjazza a tudást. A jónak és rossznak tudásából enni, a polaritást létrehozni. Jó és Rossz. Helyes és helytelen. Normák és törvények és válaszútak. A LOGOS, vagyis a KRIZIS vagyis a KRISZTUS - a teremtés három nagy állomása. Bűnbe esni, tapasztalni és megvilágosodni, azaz visszatérni.

A többi már csak történelem. A paradicsomból (archaikus kor) a történelembe zuhanni, majd a megváltás korára ébredni.

Az Isten rajtunk keresztül ismeri meg önmagát. Ennek kell eleget tegyünk, semmi más dolgunk nincs ebben a világban.
A bűnt (a sötétséget) megismerni, átvilágitani, és a tapasztalatot, a tudást feltétel nélkül átadni.

A fény (tudás) ami elindit, a szeretet ami visszavonz. A teremtés a szeretetnek a fényen keresztüli megnyilvánulása.

J. Sz István

Dragan völgye

Életmódunkhoz szorosan hozzátartozik a természetjárás. Nemcsak nyáron, télen is szívesen sétálunk, barangolunk Erdély csodaszép tájain.
Igazi feltőltődést jelent a természettel való közelség.

Gyermeknevelés

Kahlil Gibran: A proféta


Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.

Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.


GYERMEKBETEGSÉGEK ÉRTELMEZÉSE OK-OKOZATI SZEMPONTBÓL ( a teljesség igénye nélkül)

Más szóval: a Lélek nyelve a betegség vagy Nincs külső ellenség , csak belső

Hűlés, Nátha:

Ez az egyik leggyakoribb gyermekbetegség. Minden gyermek egyszer - kétszer átesik rajta, szerintem nem is jelent problémát, ha nem gyakori, és nincsenek szövődményei. Az egyszerű meghűlést NEM KELL KEZELNI, akkor sem, ha az orvosok azzal ijesztgetnek, hogy szövődményei lehetnek, ha nem előzzük meg azokat. Ha a gyermeknek semmiféle gyógyszert nem adunk ilyenkor, akkor az imunrendszere erősödik, és információt kap a fizikai világból. Minden hülés max 7 napig szokott tartani, ezt ki kell várni. Ha a gyermek nem akar enni, nem kell erőltetni, ez normális reakciója a szervezetnek.
Ha a meghűlés gyakori, a gyermek egyikből a másikba esik, akkor a következőkre gondolhatunk:
- az anya gyakran idegeskedik, gondolatban támadja a gyermeket vagy a férjét
- a gyermeket összevissza kezeli antibiotikumokkal.

Tüdőgyulladás:

A tüdőgyulladás már a meghűlés szövődményének tekinthető, az ikrekhez tartozó betegség. Arra utal, hogy az anya sokat hazudik magának és másoknak, a gyermek fele is farcs információt továbbit. Mindezt erőszakosan teszi (a gyuladás mint olyan mindig a marshoz tartozik, ezért jár lázzal, kipirosodással, fájdalommal).

Allergia:

Ma már sokféle allergia megjenik a gyermekeknél, ami az anya tudattalatti ellenkezését mutatja valamivel szemben. Leggyakrabban a Sorsot, Istent támadja, tudatlanságból, félelemből. Ellenségképzetei vannak és áldozatnak tekinti magát. A bőrön megjelenő kiütések a szaturnusz és vénusz hatáskörébe tartoznak, az asztma ikrekhez. Az anya nem akarja felvállalni a harcot. Gyakori eset például, hogy egy nagyszülő jelenléte (főleg az anya felőli nagymama) hozza a kiütéseket, és amikor a nagymama hazamegy, a kiütések elmúlnak. Ilyenkor az anya nem mer szembeszállni a saját anyjával, de magában ellenkezik. Az ellenkezése gyakran jógos, mert a nagymamák nem kell felelősséget vállaljanak az unokájukért, s ezért sok mindent megengednek neki. Ha a szülő nem erélyes, akkor az "ügyes" nagymama egy hét alatt teljesen felborithatja a család egyensúlyát, a gyermek lebetegedhet.

Hasmenés:

Információfeldolgozási képtelenség. Elhárítása mindannak, amivel találkozik az anya és azt fel kéne dolgozni. Az emésztőrendszer nem asszimilálja a belekben a tápanyagot.Ennek is belső félelem, szorongás az alapja.

Székrekedés:

Hasmenés ellentéte. Nem akar elengedni semmit, mindent megtart, akkor is, ha már nem ér vele semmit. Nem tudja elfogadni, hogy az élet változás. Emésztünk, feldolgozunk, szűrűnk. Ami helyes és táplál, azt tartjuk, ami nem kiűrítjük. Görcsös szorulás, szorítás, el nem engedés.

Gyermekkori sérülések

1. Bokaficam, súlyosabb esetben boka és lábszártörés - az anya irányváltoztatási képtelenségét, vagy másik végletben a folytonos irányváltoztatását jelenti.
Általában a csonttöréseket a szaturnusz - mars együtthatásával kell értelmezni, amikor egy agresszió, erőszakos lendület, nyers erő hirtelen lefékeződik. Vagyis felelőtlen lendületről van szó. A boka és lábszár, lévén a vizöntőhöz tartoznak, a mentális irányváltással függnek össze. Ha rossz úton járunk, megüthetjük a bokánkat. Ha a gyermeknek sérül a bokája, az anya jár rossz úton. Például bizonyos dologban már rég irányt kellett volna váltson, de ő erőlteti a régi, megszokott gondolkodást, tevékenységet.
2. Sarokcsont - a sarok sérülése azt mutatja, hogy az anya nem akar a sarkára állni bizonyos helyzetben, vagyis nem következetes, nem harcol az igazságért, hamis békéket köt, kerüli a vitát, nem vállal felelősséget.
3. Lábfej - halakhoz kötődik, tehát az "elszédültséggel" függ össze, amikor az ember nem a földön jár, hanem az egekbe - vagyis nincs valós alapja gondolatmenetének, tevékenységének.
4. Térd - a bakhoz kötött, általában a sors elfogadásával (térdet - hajtással a sors előtt) függ össze. Ha a gyermek térde sérülékeny, az anya nem akarja sorsát elfogadni és azért felelősséget vállalni.
5. Combok és csipő - nyilashoz tartoznak, az anya nyiltságával, nyitási képességével függ össze, illetve a szélhámoskodással, rossz hittel, hiszékenységgel, ugyanakkor a rossz értékitélettel, túlzott kritikával vagy naivsággal.
6. Hátgerinc - a deréki szakasz a mérleggel függ össze, igy a belső egyensúllyal, párkapcsolattal, a háti rész az oroszlánhoz kötött, és ilyenkor az anya hatalmi ambicióira vagy túlzott megalázkodására kell gondolni.
7. Bordák - szintén az oroszlánhoz, de az ikrekhez is tartoznak. Kommunikációs félelem, szorongás, meghúnyászkodás tartozik ide.
8. Karok, kezek: azt tükrözik, hogy az anya hogyan kezeli a saját életét. A kézfej a szűzhöz tartozik (kultusz), a karok az ikrekhez (kommunikáció, logika vagy felületesség), a vállak meg azt tükrözik, hogy az anya túl sokat vagy semmit sem akar felvállalni.
9. A nyak a nyakassággal (bika, túlzott ragaszkodás, biztonságvágy) függ össze, a fej a kossal - általános agresszió, agresszivitás, dolgok erőltetése.


Az anya és a gyermek asztrogramjából is kiderithető, milyen életterületeken, és hogyan nyilvánul meg a mars, és milyen balesethajlamokra predesztinál.

A granadai Alhambra-kastélykertben

Az Alhambra egy mór építésű erőd és palota Granadától északkeletre, a Darro folyó mentén elterülő teraszos Sabika dombon, Dél-Spanyolországban (megépítésekor az erőd még al-Andalúszban terült el). A város óriási műemléke 1984 óta az UNESCO Világörökség része.
A dombtető – ahol az Alhambra fekszik – kétoldalt meredeken ereszkedik lefelé, de a város felőli oldala a meredekebb, míg az ellentétes oldalon inkább lankásan olvad bele környezetébe.
Neve a spanyolban az arab al-hamra (الحمراء) szóból származik, amelynek jelentése „a vörös”; teljes neve ugyanis arabul Kaszr al-Hamra: „A vörös erőd” volt.
1223-ban, az első Naszrida uralkodó, I. Muhammad idején kezdték meg az építkezéseket. Utódai, I. Júszuf, V. Muhammad és III. Júszuf granadai emírek 1408-ig folytatták azt.
A komplexum szerencsésen vészelte át az 1492-es reconquista időszakát. Az ostrom során nem pusztították el az Alhambra épületeit, hanem amint elfoglalták azt, hozzáláttak restaurálási munkálatainak. A Katolikus Királyok pár évig itt tartózkodtak és innen irányították országaikat. Ám V. Károly német-római császár és spanyol király mégis lebontatott egy épületet, hogy helyére reneszánsz királyi palotát emeltessen magának.
Az igazán nagy pusztítást mégis az 1812-ben távozó francia megszállók okozták, akik távozásuk okán felrobbantották az Alhambrát.
A 19. században ismét megindult a restaurálás, mely mind a mai napig tart.

Lilithről

A Lilith az az Őserő, ami az emberi személy legmélyebb tudatalatti szférájában található. Az Abszolút Lét azon része, mely hozzájárul a teremtéshez, kimozdítva statikus állapotából az Abszolutumot. Ugyanakkor , a Lilith, olyan erő, ami a sóvárgást, zavart, ködösítést jeleníti meg. Amíg nincs tudatosítva, az egyes emberi személyben , horoszkóp segítségével, nem kezelhető. Azután is nehezen, de már nem okoz annyi zavart és sorsnehézséget, nem okoz karmafelhalmozódást, ha már ismerjük .

Álljon itt dióhéjban néhány jellemvonás , a horoszkópjegyekben megjelenő Lilith hatásról :


Kos Lilith: Dehogy kell férfi a teremtéshez...

Bika Lilith: Isten helyettem elvégez mindent...

Ikrek Lilith: Azt gondolom, Isten létezik is, meg nem is...

Rák- Lilith: Az Istennek csak gyermekáldáson áll az esze...

Oroszlán Lilith: Rajtam kívűl nincs is Isten...

Szűz Lilith: Kezelm én az Isten dolgait is...

Mérleg Lilith: Nem tudom eldönteni van , vagy nincs Isten

Skorpió Lilith: Az Isten se kell tudjon mindent...

Nyilas Lilith: Megnyerem Istent magamnak, ha róla papolok

Bak-Lilith: Az Isten is Törvényszegő...

Vizőntő Lilith: Isten egy komor alak, nem ismeri a viccet...

Halak Lilith: Isten már hozott áldozatot, akkor én minek hozzak...

Rékus tapsol

Horoszkópról, metafizikáról azoknak, akik kételkednek

Következőkben elmondom saját tapasztalataimat arról, hogyan reagálnak az emberek ha horoszkópról beszélek neki vagy metafizikáról, vagy egyszerüen csak válaszolok olyan kérdéseikre , hogy mi történt velem, mi ez a nagy változás, meghülyültem vagy mi, de jól nézek ki, hogy csinálom , de nem vagyok szektás ? stb , stb Az anyámról, anyósomról ne is beszéljünk, mert az egyik szomorú , a másik kétségbeesett, hogy most mi jön ezután? Ezeket fel sem veszem, megyek tovább rendületlenül, mert megérett bennem a felismerés , hogy : az embert a tudattalan tartalmak vezetik, ezeket kell a horoszkóp segítségével megismerni, ezekkel kell foglalkozni, másképp az élet nem lesz egyéb, mint egy teher, helyben topogás, céltalan össze-vissza tevékenykedés. Biztos, hogy a lelki béke és a boldogság és az egészség nem fog megvalósulni csak egyetlen módon. Ha megismerjük, felismerjük és BEismerjük , hogy fizikai testünkkel együtt még miket hordunk magunkban!

Azt is észrevettem , hogy ott vagyok hibás, amikor megpróbálom meggyőzni az embert akivel tlálkozok arról, hogy az életben a kudarcainkat , nyomorúságainkat a horoszkópunk segítségével tudjuk megérteni csupán. Most teljesen mindegy, hogy nem magamtól kezdek el erről papolni, hanem enyhe kérdésekre. Ugyanis, az embereknek elképesztően zavaros képzeletviláguk. Úgy általában. Ennek tükre a mai társadalom, ugye. Intelligenciájuktól függően , lehet hogy érdekli őket a "nagy Titok" , de csupán általuk elképzelt érdekességként. Amikor arról van szó, hogy be kell venni, be kell látni, hogy a feltárt minőség is rá vonatkozik, sőt azon dolgozni kell, sőt változni kell, lemondani süket és értelmetlen ideológiákról, elképzelésekről , akkor rögtön visszavonul. Ehhek a viselkedésmódhoz nagyon de nagyon hozzájárul az orvostudomány, receptes rendszerével és az orvosnak LÁTSZÓLAG a saját személyére felvállalt felelősségével.

Mert ugye, mi történik? Az ember amikor elmegy az orvoshoz, teljesen rábízza magát az orvos véleményére, meglátására, útmutatására, a receptre és az orvosságokra ,amiket kap és ezzel csak gazdagítja saját torz elképzelését arról, hogy ő semmiben sem felelős a saját betegségéért és főleg SEMMIT NEM KELL TENNIE SZEMÉLYESEN annak érdekében, hogy meggyógyuljon. Egyeseknek ez annyira tetszik, hogy sportot üznek belőle!!! Magasztalják az orvost és alig várják betegek legyenek , hogy törődjenek velük és ők abban kéjelegjenek , hogy valaki vigyáz rájuk. Haláluk után , várja őket egy tisztes öreg isten-ur , aki majd megint gondozásba veszi és ezzel szerintük el van intézve minden. Anyám is ebbe a kategóriába tartozik, gyerekkoromtól fogva élvezte , ha orvosságokat adhat nekem is, annak érdekében hogy ő megvált engem a fájdalomtól és akkor minden ok. Folyton "jót akart".És magának is. Van , amikor annyira "jót akar " magának , hogy még nem is fáj, de már bevesz egy csillapítót, nehogy megfájuljon. Hasonló kategóriába tartoznak azok is, akik agresszívitásuk és ellenállásuk folytán haragusznak az orvosra , ha nem tudja őket megmenteni.Szóval, amíg valaki nem kerül annyira zsákutcába, annyira nem szorul be a sorsa karmai közé (értsd: nem sürüsődik eléggé meg, nem gyül fel benne elég hamisság, hazugság a tudattalanjába) és nem mutatkozik a betegség , nehézség a fizikai szinten is, fiziológiailag, valamint ehhez nem társul valamiféle erős kiváncsiság és elhatározás , akkor BIZTOS, hogy ha meg is csináltatja a horoszkópját végül, ELKEZD BELEKÖTNI az asztrológus személyébe és azt kezdi analizálni, ahelyett hogy a megkapott feltáráson agyalna. Tudom, mert enyhe módon velem is megtörtént az elején. Annyi álljon mentségemre, hogy a mélymegértési képtelenségem meg kellett lássam, amihez akaratom volt.

Olyannal is találkoztam , aki csak hallásból , valakitől hallott állítások alapján kezdi előre ítélni annak az asztrológusnak a személyét , akitől még csak nem is rendelt semmiféle horoszkópot, akiről nincs direkt információja , sőt azt se tudja még , miért kéne neki horoszkóp. De már ELŐRE ÍTÉL !!!!

AZ EMBER ÁLLANDÓAN ÍTÉL ÉS MENEKÜL.
Tévedés ne essék: fontos a megítélése, megkülönbőztetése mindennek, amivel találkozunk, de nem az elítélése és főleg nem addig kell valamiről ítélkezni, amíg nem ismerjük meg legalább valamennyire a valóságot az adott dologről, jelenségről, helyzetről.

De vajon miért nem ítélik az orvosokat csípőből? Miért nem foglalkoznak a klinikán azzal, hogy pletykálják a kezelőorvosokat és macerálják azok erkölcseit, múltját? Mert félnek, hogy ha nem rendelik alá magukat még nekik se , akkor meglehet hogy közelebb jutnak a halálhoz.
Ez a másik kulcs. A halálfélelem. És az ekörül forgó zagyva elképzelések.
Voltak és vannak orvosok, akik értelmesek. Például Jung is egy nagy és roppant értelmes személyiség volt. Foglalkozott az alkímiával, asztrológiával, az emberi pszihével és saját magán keresztül nagyon frappáns megfogalmazásokat tett és hagyott az utókorra. Pl ezt mondja valahol: ..." valami befejezetlenül maradt, ezért még a szülőknél van , vagyis a TUDATALATTIBA LAPPANG és ezáltal a jövendőnek van fenntartva". Innen már csak egy lépés a személyi horoszkóp által feltárt tudatalatti tartalom, könyörgöm!!!!! és tovább írja Jung: "Nem elég a hit , kell a gyakorlaton át vezető meggyőződés is".

És van Dahlke és Dehlefsen, mai orvosok, akik nagyon mélyen értelmezik a fizikai testben megjelenő betegségek lelki és pszihés okait. Talán be kéne vonni ezeknek az orvosoknak is a meglátásait, hogy az értelmezések ne csak Jézusi példákat tartalmazzanak, hanem kicsit pszihés-tudományosan is kéne világítani. Ez csak egy javaslat.

Mert úgy veszem észre , a mai világban a tudomány hódít inkább , az emberek nagyrésze nem foglalkozik a Jézus tanításaival vagy ha igen, úgy szégyellgeti, mintha arról csak a templomba "illene" beszélni. Ha kiejted Jézus nevét valahol a templomon kívül még, a nagy vallásos emberek is szektásnak néznek.Tiszta hülyeség. Mintha a papnak lenne kizárólagos joga , hogy értelmezgesse a saját elképzelései szerint a Jézusi tanokat.
A múltkor beszéltem egy alkalommal arról ( a Logoson), hogy receptenek kell-e nézni a horoszkópunkat vagy nem. A mai embernek szimpatikus a recept kifejezés. Természetesen a horoszkópot nem lehet egy kalap alá venni a hagyományos , orvosilag kiállított receptekkel, mivel a horoszkópra , saját közremükődésünk nélkül nem tekinthetünk úgy, mintha megváltana valamitől egymagában. Annál is inkább , mert az is mi magunk vagyunk és saját megváltásunkon csak mi dolgozhatunk. És íme , újra egy velős érv arra , hogy ahelyett hogy ezt meglátnánk és belátnánk , hogy az asztrológus , azáltal , hogy egy szimbolumrendszer segítségével rámutat a bajainkra , elkezdjük az ő személyét macerálni, amihez semmi közünk!!!! Ez pont olyan , mintha azt az embert akarnánk pofozni, aki fertőtlenítőt tesz a saját sajgó sebünkre!!!!!

Szóval, a recept! Annyiban recept, tehát annyi benne a határozott feladat, amit észre kell venni, hogy minden ember , függetlenül foglalkozásától és egyéb külső meghatározottságtól, a Törvény szerint, tehát az EGY ÚT szerint kell az életét kalkulálja. A cél a megváltás és ezt mindenkinek személyesen kell csinálnia.A receptnél is, ha felírnak fájdalomcsillapítót, az egyik embernél a térdre kell, a másiknál a fejre, de a FÁJDALOM AZ A KÖZÖS EGY KÉP-nek való zavarodottságából fakad! Az isten-kép, a Lét-kép zavart. Az egyiknél a gerincbe szomatizálódik a betegség, a másiknál a fejbe és így tovább. Mert egyik ember egyféleképpen áll ellent a saját megváltódásának, a másik másféleképpen. Vegyük már észre , hogy minden a KÉP-en, A KÉPZELETEN múlik! Innen indul.Vegyük észre , hogy ítélkezünk a másik ember felett , de nem látjuk be , hogy az is egy saját maga által fenntartott kép szerint viselkedik. Akkor mi értelme a gyülőlkődésnek, felszínes kritikának, haragvásnak a másikra? Az ember csak akkor tud megbocsátani , amikor magában felfedezi, hogy zavart és nekifog a saját maga tisztításához. Akkor meg fog tudni bocsátani magának és a másiknak is. Az ember , amikor megkapja a lelki-szellemi diagnózisát az asztrológustól a következőképpen kéne gondolkozzon, ahhoz, hogy a kapott információkat használni tudja: "akarom-hiszem-tanulom-csinálom-tapasztalom-megértem-élem"-(idézet egy valaki által szerzett roppant értelmes és tanulságos szövegből)

És meg kell tanulni másképp akarni, másképp hinni, helyesen tanulni, kitartóan csinálni, türelmesen megfigyelni a tapasztalatokat, bátran vállalni a megértést követő változást és fenntartani a mindennapi személyes és ezen keresztül közösségi életben.Meglehet, hogy „jövendőlni” annyit lehetne , mondjuk egy ikrek lilithesnek: „vigyázz, mert eleve dobni fogod az egészet és a te ideológiád fogod követni , sőt újabbakat fogsz a részletekre építeni ! , Nehéz tanítvány vagy és ki nem állhatod ha az az érzésed , hogy téged tanítanak”! Vagy egy oroszlánnak: „ vigyázz, mert ezt te nem így akarod majd csinálni, hanem egészen másképp”! és így tovább-asztrológusok jobban tudják kinek mi az első reakciója.

Az AKAROM fázisnál, az ember eldönti, hogy belefog. A HISZEM-nél, legalább logikusan , elméletben össze tudja rakni és látja van értelme azt amit eddig hitt, másképp szemlélni. A TANULOM amikor elmélyed ebben az új logika szerinti rendszer tanulmányozásába és kezdi magára vonatkoztatni, saját mükődésére ( még esetleg elméletben).A CSINÁLOM lépcsőfoknál már kezdi bevezetni a magatartásában , megfogalmazásában, mindennapi életének apró mozzanataiban, cselekvéseiben. A TAPASZTALOM-nál megfigyelem a visszahatást , amit az új életvezetés kivált belőlem. Látom a változásokat a kedélyemben, a testemen , a lelkemben.A MEGÉRTEM-nél már kezd megállapodni a meggyőződés , hogy ezt érdemes csinálnom és nem kell visszalépnem , hiszen javulást hoz a változás: jön a belső béke, jön a felszabadulás a görcsőkből. Az ÉLEM-nél , akármi történik velem, tudom, hogyan fogadjam és a vétkekért, hibákért magamon kezdem az analízist.

Ha ezeket a lépcsőfokokat végigjárja az ember, nem hiszem , hogy még értelmét látná annak, hogy belekössön az asztrológus személyébe!Természetesen nem könnyü felvállalni ezt a másfajta , nem hárításos, hanem tiszta személyes munkát és felelősséget. Ezért van , aki elakad, aki feladja, akiben nincs kitartás. De ezért NEM az asztrológus a hibás!!!

Mostani tapasztalatommal, azt gondolom, hogy kisgyerekként kéne az ember megtanulja, elsajátítsa a hitet , a valós alapokon álló hitet a szüleitől. Vallást aztán lehetne tanulni papoktól, ha az egyén felnőtt fejjel ezeket akarná tanulmányozni. Csakhogy itt bejön a paradoxon is: ha az emberek igaz hitet és személyes felelősségvállaláson alapuló meggyőződéses életet élhetnének, kinek kellene még vallás , mint intézmény. Hiszen akkor az egyháznak is más képe lenne, más lenne az értelme, másképp nézne ki.

De ez már más téma.