KOMPROMISSZUM

A kompromisszum azt jelenti, hogy megalkuvás valami fölött, hogy mindkét félnek jó legyen.Addig és ott kell, amíg és ott, ahol nincs elfogadás.Tiszta röhej, hogy ott menjek bele kompromisszumban, ahol én odaadom magam. Viszont, ha valóban odaadom magam, akkor számomra nem kompromisszum. Csak személyes felelősség van. Akkor , csak az él kompromisszumban, aki csak így tudja elfogadni , hogy legyen még gyermek pl.Vagy, aki nem lát normálisan. Csak az él kompromisszumban, akinek az élet normális történései csak így elfogadható. Legyen neki, ahogy akarja. Hátpersze! Ha akarja, legyen neki úgy. Nem lehet senkit megmenteni, aki el akar pusztulni!! Nem lehet semmit erőltetni, hagyni kell, hogy éljen amiben akar.
Még csak az kérdés tehát, hogy ha egymástól függünk, akkor felelősségre is vonhatjuk-e egymást? Vagyis normális elvárás az, ha ugyanolyan felelősséget várunk el a társtól, akivel élünk és akitől függünk, amilyent magunktól. Ha abban élünk, hogy látjuk annak értelmét, hogy az életnek oda kell adjuk magunkat, akkor normális elvárás az, ha elvárjuk, hogy a párunk is eszerint szemléljen. S csak kérdezünk tőle időnként, hogy valamit miért csinál?
Megalkuvás nem lehet alap. Az élet nem piac, ahol alkudni lehet és nem lehet minden relatív.Mindig van egy fix viszonyítási pont, amihez mérünk mindent, hogy lássuk, mi a normális. Azért vannak törvények is. Ezek nem merevséget, hanem határokat jelentenek. Csak akkor alakulnak korlátokká, merev falakká, ha a törvény nincs betartva, követve.
Tehát a fix pont a Törvény. A Törvény igazságot jelent és törvényszerűen eljárni nem más, mint mindent ami történik és ahogy történik az adott helyzetben az igazság szerint értelmezni és helyre tenni. Ha két szemlélet ebben nem tud megegyezni, akkor az egyik biztos, hogy nem a törvényes igazság szerint szemlél. Ebből nem következik semmi egyéb, csak az, hogy a másikat maga mellett is arra kényszerít akarva vagy akaratlanul, hogy törvénytelenül éljen.Nem tudja, nem képes, vagy nem akarja elfogadni az igazságot. Ezért az az érzése, hogy ki is lehet cselezni az Élet Törvényeit. Kompromisszumokat köt, elhiteti magával, hogy ki lehet bújni cselekkel a törvény alól.El lehet menekülni az igazság elől. Ha felelősségre vonják, csak magára vethet, mert ha eleve felelősen élne, nem jutna ilyen helyzetbe. Ha meg tudjuk magunkat ítélni helyesen, akkor nem kerülünk oda, hogy más ítéljen. Ha önkritikát gyakorolunk, más nem kell kritizáljon.
A vita is akkor termékeny, ha mindkét fél az igazát leméri a normalitás fix pontja szerint. Vagyis az egyetemes igazság szerint. Pl, hogy ami van, azt mi okozza és ennek miért az a következménye, ami.
Minden helyzet más, mert az élet változások folyamata. De mivel , ami nem azigazság szerint műkődik, az újra is újra felmerül problémaként , gondként. Csak akkor nem lesz többé gond, ha mindkét fél magától hajlandó belátni és meglátni, hogy mi az oka a gondnak. Másképp csak örök pörgés keletkezik az adott gond körül, mert nincs megoldva. A kezelés nem elég. Abban mindig van halogatás, kompromisszum.
Megoldás csak ott van, ahol a probléma gyökere felszínre került.
Ha a kompromisszumot megalkuvásnak kell venni, akkor mindenki alkuszik valahol , saját személyén keresztül. Vagyis mindenki valahol nyerni akar mértéken felül vagy valamit mértéken felül vagy alul értékel. Sok-sok árnyalat létezik. Valaki mindenhol piacolni , alkudozni akar elsősorban önmagával szemben, valahol azzal ámítja magát, azt hazudja magának, hogy ez normális, ezt lehet, ezen keresztül nyerni lehet.Lehet, de az a helyzet merül fel, lép elő, hogy egészséges , nyugodt és boldog nem lehet lenni. S ha idegesek, ingerültek leszünk, gyorsan kitalálunk valamit, hogy ezt is elrejtsük magunk előtt is, ne kelljen lássuk most már nem csak az okot, hanem azt se, hogy a pótcselekvéssel, megalkuvással csak újfent át akarjuk magunkat verni. Tehát, nem közeledünk így a megoldáshoz, hanem távolodunk.

Amit magunkkal szemben elkövetünk, azt elkövetjük a társunkkal, párunkkal is. Ha magunkat nem akarjuk felelősségre vonni, felelősségre von a társunk és ezért neheztelünk rá, haragszunk stb. De ami elárad bennünk ilyenkor az a miénk. A méreg minket emészt el. Hiába , hogy esetleg mi felelősebbek vagyunk, vagy akarunk lenni mint a társunk, mert ha hagyjuk, hogy ő felelőtlenkedjen, mi milyen alapról tesszük ezt? Megalkuszunk? Akkor már nem vagyunk mi sem felelősek. Az élet így van berendezve, és nem lehet ennek ellenére rendezkedni, mert előbb-utóbb kiderül a rendetlenség. Mondhatjuk, hogy ahol az alap nem az igazság(Törvény), ott rendetlenség lép fel, ahol rendetlenség van,ott semmi nincs a helyén, ahol nincs a helyén valami, ott nem lehet tisztán látni, így egyre sötétebb lesz és zavar, egyre több pótcselekvés és emiatt a rendetlenség a káoszba vezet. Káoszban nehéz belátni az okok felé.
Ha nincs a párkapcsolatban termékeny vita, konfliktus, hogy az alap ne a kompromisszumokon álljon, nincs ahogy a gyerekeknek normális nevelést adni, így ők is rossz alappal kezdenek önálló életet élni. Plusz a neheztelés , egyenesen betegségbe,fájdalomhoz vzet. Plussz szenvedéshez. A konfliktusmentes élet egy a szenvedéssel.
El lehet mondani, hogy kompromisszumokban élve és azokat nem szüntetve meg(nem égetve el) a konfliktusok tüzében, az ember fölösleges szenvedést , betegséget (egészségtelenséget) okoz nemcsak magának, hanem azoknak is , akiket állítólag szeret.
Azért van Szó, hogy mindent szóvá kell tenni, ami zavar.

Szeretet? A kompromisszum tönkreteszi a szeretetet. Mivel a szeretet pont az a valami, ami odaadást jelent, egészséget jelent. Ahol betegség áll elő vagy nyomorult érzések, ott baj van a szeretet felfogásával. Nem szerethetem magam és a társam , ha elnézem magamnak is és a társamnak is a megalkuvást.Majd a gyerekeimnek és végül mindenkinek.

Nem szabad elfelejteni, hogy mivel az élet törvényszerűségeken alapszik és nem megalkuváson, bármely megalkuvás az egész létezésre kihat és megbontja az egész életet.Hiszen a nem átvilágított sötétség elnyelheti a még létező fényt. A nem kontroll alatt levő élet, a nem tudatosan élt élet, a nem felelősen , éberen élt élet könnyű prédájává válik a megalkuvás miatt létrejővő sötétségnek. Rombolni sokkal hamarabb megy, mint építeni, tísztítani. Egy kis hiba, rövid idő alatt óriásira nőhet.

Kompromisszum. Vagyis megegyezés valami felől, ami engedményekkel jár. Veszélyes. Mert könnyen engedünk azt, amit nem kéne. A Törvényes dolgokkal nem lehet alkudozni. Az érzések nem idomíthatóak valamiféle értelmetlen logika szerint. És akkor vajon miről beszélünk? Idomítás nem lehet szabadság. Szabadon élni, szabadon szeretni éppen hogy úgy lehet, hogy ne idomítása legyen a társunknak. Mivel a társ a tükör számunkra, akkor kiderül, hogy magunkat idomítjuk valamire, amiről azt hisszük, hogy nyerünk vele valamit is. Közben éppen a szabadság vész el már az elején.

Amikor az ember Szabad, nincs szüksége kompromisszumokra.

ANYASÁG ÉS KARRIER

A karrier azt jelenti, hogy minél magasabb fokozatot elérni egy tevékenységben. Kiteljesedni hierarchikusan egyre magasabbra emelkedni. A hiererachia azt jelenti, hogy tágabb belátással rendelkezni. Egyre többet tudni, tapasztalni, befogadni , egyesülni az információval. Az információ nem más, mint önformálás.
Legtöbbször az látszik, hogy a karriert az ember a pénzkereseti lehetőségekkel veszi egy kalap alá. Nem másért, csak azért, mert azt képzeli két legyet üt egy csapásra. Ha karriert csinál egyesül a munkájával, amibe szerelmes, amit mindenekelőtt fontosabbnak tart, úgymond önmegvalósul és emellett egyre több pénzt is keres, hogy minél kényelmesebben éljen. És ezt a kényelmet, kényeztetést megossza azokkal, akik hozzá a legközelebb állnak.
Elég sok időbe telik általában, amíg kiderül, hogy ezzel a jóval, sem az illető karrierista nem jár jól, sem azok a személyek (gyerekek) , akiket ily módon megfoszt attól a természetes és fejlődésükhöz elengedhetetlen tapasztalási lehetőségtől, hogy megtanulják, hogy előbb áldozatot kell hozni és csak azután jöhet a kapás. Olyan képet kapnak tehát azok, akik így nőnek fel, hogy teljesen normális az, ha más gyerekekhez képest őket több megillet, hogy csak így lehet elégedetten élni, hogy alig kell erőfeszítés , mert spekulációval kényelmet lehet elérni és az milyen jó, a harácsolás megengedett , sőt kell és úgy nevezik , hogy talpraesettség. Azt a képet fogja követni, amit a szülőtől lát. Amíg az anyuka karrierezik, addig őt mások nevelik, ez így normális, majd ő is így tehet.
Létezik nagy ritkán olyasmi, hogy a gyerek felébred és felismeri, hogy nem jó az irány , hogy nem a kényelem és a társadalmi mércével mért boldogság és jól járás a követendő. Rendszerint valamilyen ébresztő , fájdalmas esemény hatására.
Többségében viszont, az a helyzet áll fenn, hogy sok kudarc és egészségi problémák következtében sem ébred fel az ember, hogy boldogtalansága és nyomorúsága gyökere abban rejlik, ahogy ő elképzeli a jólét mibenlétét. Nem látja az összefüggést aközött, ahogyan az életet felfogja és él és a sorskudarcok között.
Nagyon sok árnyalat létezik, hogy az ember mit, hol nem lát jól. Vagyis normálisan.
Lehet, hogy sose gondol arra, hogy az életnek a Törvényei nem léteznek, valamiféle véletlenszerűségek szerint alakul az élet. S ha így gondolkodik, akkor innen az következik, hogy az ember azt hiszi, akármit csinálhat, akárhogy, mert saját elképzelése kb azt mondja, meg lehet próbálni ,amire belülről indíttatást érez. Amit nem értünk (pl istent, élettörvényeket) azzal nem is kell foglalkozni, enélkül is meg lehet élni.
Lehet olyan is, hogy magában megpróbál az általa elképzelt istennel kiegyezni, kunyerálni, hogy ha lehet, mégiscsak úgy sikerüljön minden , ahogy az ő szűklátókörűsége szerint normális és jogos.
Aztán itt van a jogosság kérdésköre. Érthetetlennek tűnhet, hogy mennyire követelőző az ember, miközben az áldozatokat is ugyanezen követelőző jogosság szerint hozza. Akár tiszta racionális , akár vallásos az életképzelet ( de leginkább vallásosság áll fenn a tudatalatt), az ember semmiről nem érzi, hogy le kell mondania szabadon , hogy áldozatot is kell hoznia. Idegesíti a vagy-vagy variáns. Mindent akar állandóan. Nagyon jól látszik ez, azon, ahogyan szipolyózza az ember a természeti javakat.

Akkor kezdődik el a megértése mindennek, ha megfelelő vonalon indul el az ember, ha az elnevezések, fogalmak alatt, azt érti, amit azok valójában hordoznak és megoldásokat akar, nem kezelést. Meg kell vizsgálni, hogy mi a helyzet az életképzelettel és az igényekkel.

Megoldást úgy lehet találni, ha van egy reális mérce. Reális mérce az, ami egyetemes és gyökeres. Amikor nincs valami megoldva , onnan látszik, hogy ugyanaz a probléma újra és újra felmerül.Lehet, hogy árnyalataiban kissé módosul, de alapvetően ugyanaz jön az ember elé újra, merül fel újra. Ez annak a jele, hogy megoldás helyett inkább csak elnyomás volt legutóbb, amikor szembesülés volt a problémával.

Gyakran hallani: ami neked bevált, nem biztos , hogy nekem is. Az ilyen kijelentés nincs felülvizsgálva eléggé. Mert miben lehet más egyik ember , mint a másik? Abban más, hogy más-mást lát ködösen ugyanabból a valóságból. Más- mást nem lát át rendesen.
A látás a legfontosabb. Látni nemcsak a tárgyi valóságot, hanem azt is, ami a láthatatlan , de attól létező. Ez a gyökér.
Meg kell tehát vizsgálni, hogy el van fogadva az, hogy mindig a kézzel nem foghatatlanból származik a kézzel fogható és hogy a kézzel foghatóból vissza lehet látni, mi lehet a baj a kézzel nem foghatatlanba, vagyis a gyökérben?

Ezt egy nagyon egyszerű példával lehet szemléltetni: mindenkinek van mája. Bármilyen felekezet, bármilyen eszme követője, bármilyen nemzet, társadalmi pozicíó képviselője, mája ugyanott van, ugyanaz a funkciója, ugyanúgy megbetegszik és ugyanúgy rossz ez mindenkinek. Azt kell tehát felfogni és sosem elfelejteni , az élet bármely pillanatában, hogy abban ami lényeges, abban egyformák vagyunk, ugyanaz a Lét leképeződései vagyunk, ezért rendeltetés szempontból igenis mindenkinek azt kell betőltenie, amit ez az egyetemes létezés ugymond előír. Valójában nem előír, hanem mindannyiunkból áll és mindannyian általa vagyunk. Egységes egész egyetemes létezés.

Visszatérve a példánkra: a máj mindenkinek ugyanúgy műkődik, ugyanazt végzi, ugyanaz a dolga. Ezenkívűl, ezt úgy végzi, hogy a többi szervvel együtt együttműkődik. Ahol szervezet műkődik, ott kell lennie egy vezérelvnek egy Rend-nek. Tehát ahol rend van, azt jelenti, hogy mindenki a helyén van és mindenki végzi a saját munkáját, de ezzel együtt a kolaborációjával együtt is műkődik azokkal a többi szervekkel , akik az Egészet alkotják.

Miért képzeli az ember, hogy ha ez egy helyen így van, máshol, más viszonylatban , más vonatkozásban ( pl társkapcsolatban, családban, közösségben, a világon) másképp lehet és ha lehet (mert lehet ideig –óráig nem részt venni a „zenekarban”), akkor normális is? Számtalanszor pofára esik az ember és szerencsétlen nem képes meglátni, belátni, hogy abból van a baj, hogy nem tudja mi igaz ésmi hogy lehet igaz.

Ennek sok oka lehet. Belsőleg vakság, tudatlanság, külsőleg pedig a belső tudatlanságból fakadó zavar miatt létrejővő káosz teremtése. Kívűl az jelenik meg, ami a belül levő káoszból születik! Nincs más megoldás: meg kell érteni és el kell fogadni, hogy az embernek szabad akarata van , nemcsak teremtmény, hanem teremtő is és amikor ez a Rend belül megbomlik, akkor Káosz lesz és kívűl is az lehet csak. Csak az lehet kívűl, amire megvan a „parancs”, az igény, az elképzelés, gondolat belül.

Káosz is lehet, mert az is az abszolut Létezésben található. Éppen ezért van Törvény , rend, hogy a káosz rendeződjön. Példa: felháborodik az ember , felborul a nyugalom (nagy bumm), majd kinél milyen gyorsan, de ugyanaz történik: beindul a gondolkodás, hogy rendeződjön a káosz. Elkezdődik a munka.

Innen , már nagyfokú vakság kell oda, hogy ne lássa meg az ember, hogy a teremtést létrehozó nagy bumm egy örök folyamat , nem egy időben megtörtént egyszeri esemény, hogy a nagy bumm-ot mindig rendeződés követi. Ez jól látható a kozmoszban is. Amikor létrejön egy rendszer, nagy bummal kezdődik és azután rendeződik.

A Káoszra való hajlam az Ősok. Egy őserő. Asztrológiában Lilithnek nevezik.

Lehet látni olyan esetben is, amikor a szervezetbe , behatoló korokozó hatására káosz lesz. Nem csak egy szerv beteg, hanem az egész szervezet. És az egész szervezet rááll, a rend , a nyugalom, az EGÉSZ-ség helyreállítására. Már nem egy eset volt, amikor valaki akár rákos betegségből is felépült (hallszik? Fel-épül, ami romokban van), ha a megfelelő !! eljárást követi.( Pl lemond a húsról , a sütött.főzőtt ételekről, a cukros ételekről-italokról, az önemésztésről stb).
Ebből mi látszik nagyon de nagyon tisztán? Az, hogy mindig EGYFAJTA ELJÁRÁS A HELYES, s ha ez a helyes, akkor nagyfokú vakság kell ahhoz, hogy ha eleve beiktatjuk a helyes eljárás, életrendet, evészeti rendet, a RENDET, akkor nem marad ok a betegségre, a káoszra. Rendet úgy lehet visszaállítani, hogy ismerjük , elfogadjuk és betartjuk az Egyetemes Törvényeket.

Létezik a rendezhető káosz !!!

Visszatérve tehát a karrierre. Feltevődik a kérdés: ha az élet önmagában felér egy karrierrel, ha az embernek éppen elég saját káoszát mindig rendezni, akkor érdemes külön rendszereket , elképzeléseket alkotni, részeszmékből követendő életrendet, jogokat építeni? Ez nem más, ugyanis, mint szövevény a szövetben. Ugye, hasonlít a rákos betegségre?

Az ember azért férfi és nő, mert ketten együtt alkotják az Egészet. A Férfi is és a Nő is egy külön Létezés és Rend a maga funkciójával, a maga Rendjével, azonban ez nem elég a teljességhez és ahhoz sem, hogy folyamatosan fenn tudjon maradni épen az élet. Ehhez kell az egyesülés. A Férfi és a Nő egy és egymással egyesül. Így marad egészséges :EGY és EGÉSZ.
Sosem egyenlő. Ez a felfogás káoszt szül.


Itt már mindjárt látni , hogy sem a szingliség, sem a homoszexualitás nem normális, mert nem az egységet , a rendet tartja életben, hanem a káoszt. S már volt szó róla, hogy ha bomlik a Rend, hova lehet jutni.

A gyermekek, az Új élet, az új Létezés, egy új lehetőség arra, hogy a káosz rendeződjőn.
Hogyan? Úgy, hogy a Férfi és a Nő, egymást egymásban látják, segítik egyéni és a másik sötétségét, káoszát rendezni, a gyermekek meg ehhez plusz segítségek, mert belőlünk születnek és gyakran általuk olyan bepillantást nyerünk magunkban, hogy hol gondolkodunk rosszul vagy sehogy, amivel az egészségünket tartjuk fent. És ugyanúgy, visszahatásként, minél normálisabbak vagyunk, annál normálisabban neveljük a gyerekeinket is, ami nekik is olyan értékes segítség (minden vagyonnál fontosabb), mert ha tudják az alapokat , a gyökeret, hogy mivégre és mivel kell foglalkozni leginkább, hogy a legfontosabb a saját káoszukra figyelni, mert ha valamitől , emiatt lesznek boldogtalanok. És hogyan kell ezt végezni. Ha ezt megadjuk neki, sokkal jobban kiigazodik az életben.
Ez nagyobb „megadok neki mindent, ami nekem nem volt”, mint az, hogy elkészítem neki az anyagiakat, amibe ő majd kényelmesen beleül és azt hiszi most már csak boldog lehet.

Természetesen azt is kell látni, hogy ami nekem nincs, azt nincs ahogy adjam. Tehát a tudást meg kell szerezni az élet mibenléte felől, előbb egyénileg, hogy meggyőződés lehessen.
Amíg ez nincs meg, addig bármennyi anyagi lehet, mert igazi, valódi boldogságot nem hoz és így egészséget sem.
Persze, kifogásként fel lehet hozni, hogy igen-igen, de milyen jó, ha az embernek van pénze, hogy kifizesse az orvost a veseműtétnél, ráknál. Igen, valóban, a KEZELÉSnél segít a pénz, de MEGOLDÁSNÁL nem az segít.

Nézzük meg, mit jelent a megoldás. Megoldást görcsre, gócra, sorstorlódásra, karmahalmozódásra kell alkalmazni. Ezt csak úgy lehet, hogy a rossz gyökeret jóra cseréljük. Mert a baj gyökérből indul . Mi a gyökér? A Létezés mibenlétének a felfogása!!
Ehhez csak abban az értelemben kell pénz, hogy a megértéshez, megéléshez megfelelő információkat, információs eszközöket megszerezzük.

A Létezés mibenlétének a megértéséhez hozzáfogni akkor, amikor már beállt egy nagy betegség, kevés vigasz. Nem a hegy alatt kell abrakolni.
De minden betegség, boldogtalanság innen származik, tehát teljesen világos, hogy a legelső feladat ez. Ezt a feladatot a legjobban a párkapcsolati, családi életben lehet elvégezni. Már volt szó róla fennebb, hogy miért.
És ezért is olyan nehéz az élet. Mert a legfontosabbat nem végezzük, de helyette sokminden mást.
Ami a saját idejében és helyén nincs elvégezve, betőltve, teljesítve az élet normális módja szerint, abból torlódás, káosz lesz (nő, az amúgyis meglévő, mindig létező „fekete lyuk”!!) és annál nehezebb később megoldani. Csak állunk és nézünk, amikor a „normálisan” felnevelt gyermekünk elkezd kábítószerezni, vagy tutyi-mutyi módra még 4o évesen is az anyja szoknyája mellett lapul.

Éppen ezért tehát, a családfenntartás és ezen belül az egészséges párkapcsolat és egészséges gyermekek nevelése a legnagyobb karrier az anya számára ( és az apa számára is, ha hagyva van betőlteni saját funkcióját: következetes nevelés, szellemi vezetés, erélyesség meghagyása), mint bármilyen munkába vetett karriervágy.

Hamvas mondja: Nőnek lenni, egész egzisztenciát betőltő foglalkozás.

Linda