2010. február 25., csütörtök

ÉLET ÉS PÁRKAPCSOLAT

Már eléggé közhelyesnek és elcsépelt témának tűnik a párkapcsolatról és az Élet viszonyáról beszélni, de amilyenek a mai körülmények, az tűnhet fel a embernek , hogy esetleg még mindig nem sikerült megfogalmazni a központi problémákat, amik miatt annyi válás van és annyira fogy a nemzet. Válság van már az egyén élete nivóján, az anyagi válság ennek csak mellékterméke, velejárója.

Hol lehet a hiba?

Tapasztalattal és szemlélődéssel azt lehet mondani, hogy egészséges párkapcsolatot csak egészséges életfelfogással lehetne alapítani. Olyan családot tehát, ami helyes alapokra helyezkedik, csak úgy lehetne alapítani, ha el tudná a modern, felvilágosult ember fogadni és fel tudná/akarná fogni azt, hogy az Élet valójában nehézségekből és feladatok felvállalásáról szól. Magyarán felelősségről és értéktudatról, amit nem lehet elkerülni és az ebben való járás, ezt a nehézséget/súlyt nem elviselhetőbbé hanem egyenesen nagyon nehézzé teszi. Tehát , nem az Élet mint olyan , annyira nehéz, hogy azt ne lehetne elbírni megfelelő hozzáállással és ne lehetne azt megoldani helyes értéktudattal, mértékkel és egészséges elmével, hanem attól válik egyre elviselhetetlenebbé és egészségtelenné, ha menekülünk előle és el akarjuk kerülni valamint attól, hogy túl nagyok és gyorsak és esetenként hamisak az elvárásaink. Az Élet önmagában ugyanis, az evolucióra van berendezkedve akár hisszük, akár nem és megvan a maga ritmusa és szabályszerűségei.
A modern ember nem megélni akarja és szeretni az életet, hanem túlélni és ezzel együtt, csak utálhatja és neheztelhet rá, mert az Életnek ezekhez a viszonyulásokhoz nem sok köze van. Az Élet gyökerében , ahol az ember gyökere is fogantatik, nincs sem szentimentalizmus, sem nyerészkedés.

Az Élet úgy van berendezve és mi , emberek is , annyira a szerves részei vagyunk ennek a Rendnek, hogy nincs ahova megszökni és nyűzsőgni és megnyerni. Nincs mit. Amit nyerünk a réven , elveszítjük a vámon.

A baj még abban is áll, hogy adni nem szeretünk, csak kapni. Visszaigazolja ezt a mai állása a természetnek. Csak kitermel az ember és gyűjt maga köré mindenféle anyagit, hogy nehogy lemaradjon valamiről, s az élete vége felé vagy egy korán beköszöntő betegség idején jön rá, hogy valójában az élete megéléséről maradt le és semmit nem ért el a sok halmozással. Legfeljebb kifizeti ( a vámon) betegsége által benyújtott számláját.
Életelképzelésünk a fogyasztásra van beállítódva és lassan már a párkapcsolat is egymás kihasználásáról, a pénz és anyagihalmozásban, önmagunk és egymás fogyasztásáról szól.

Mikor nincs semmi jővője egy párkapcsolatnak?

Szerintem akkor , ha a következő alapok szerint épül fel :

-menekülés a régi családtól
-anyagi érdekek
- öncélú megvalósulási érdekek, mint a szórakozás, társadalmi poziciók elérése, stb
-részleges leválás a szülőkről

Sehol nem esik szó arról, hogy az emberek, nemüknek megfelelően anyák és apák kéne legyenek. És arról sem, hogy elsősorban ennek kell megtörténnie és csak ezzel együtt és ennek a feladatnak a felvállalása után (nem kimondottan időben , hanem fontossági sorrendben) lehet beszélni egyéb önmegvalósulásokról és egyéni érdekekről.
Erre a teljesen természetes és normális magatartásra modern felfogás szerint nem divat felkészíteni az embert. Külőnbőző okok miatt. Annál inkább szakmunkásnak, szeretőnek, értelmiséginek, polgárnak, kereskedőnek stb, vannak nevelve a fiatalok.
Mit is adjon át a következő nemzedéknek? Miért fogadja a gyerekeket, miért váljon szülővé , ha nem tudja mire nevelje őket, hogy azoknak” jobb legyen”? Mert mi legyen jobb? A fogyasztás? A menekülés? Sikeresebb legyen a nyerészkedés? Mitől legyen egészségesebb, ha azokat az átéléseket, amiket egy harmonikus család megélése adna, nem realizálja? Nem jut el oda, nem juttatja magát azokba az élethelyzetekbe -mert nem tudja az irányt- , amikben az egészség és a harmónia rejlik? Ha folyton másban és másutt keresi a boldogulást, mint valami intelligenciára alapozott vagy anyagiakra alapozott eredményt?

Eredmény lesz ugyan, intelligensebb és okosabb lesz az ember, pénze is lehet, de tudása az életről és arról, hogy a boldogsága hol kezdődne , gőze se lesz. Sőt , még az életkedvét is elveszti a nagy önmegvalósulásban. A fölöslegesen felvállalt feladatok és célok vállalásában egészsége megromlik.
Szingliként is, helytelen családban való élés esetén is ugyanaz az eredmény állhat fenn, ugyanis családban is lehet élni és nem szeretni az állapotot, boldogtalannak lenni.

És az is eléggé központi és súlyos kérdés, hogy mitől gondolja az ember, hogy párkapcsolaton belül, önkényesen megfoszthatja magát és élettársát attól, hogy kiteljesedjen anyaként, apaként? A válasz itt is az egyéni önismeretből indulna ki. Az egyéni Életfelfogásból.

Miben állna a helyes és egészséges alap , amire érdemes családot építeni?

Ugyancsak a tapasztalatra támaszkodnék. A helyes alap az lenne, ahol az ember képes követni az élet törvényszerűségeit, „elvárását”.

-Ha nem félelemből , hanem odaadással és felelősséggel tudna szülővé válni, amellett, hogy szakmunkás, értelmiségi vagy polgár is lenne.
-Ha belátná és el tudná fogadni, újra félelem és hitetlenség nélkül azt, hogy ahogyan a természetben is látható- minden új élettel ( gyermeket) arányosan megteremtődik az annak fenntartásához szükséges kellék: anyagiak. Természetesen , ha abban járunk felelősséggel és helyesen. Nem sültgalambszerű hullásra gondolok.
-Ha az ember egészségesen leválna a szülőkről és a szülők a felnőtt gyerekeikről. Tehát fejlődni akarna és készen állna a mentalitásváltásra a felnőtt gyermek , ahol az szükségessé válik és a szülőknek sem lennének rejtett és hamis elvárásaik a gyermekeikkel szemben. Nem követne egyik fél sem, vakon elavult szokásokat és hagyományokat.

Hol van az ok, amiért az ember hamarabb menkülésre fogja a dolgot, helytállás helyett?

Úgy néz ki, a szabadság elképzelésében és annak fennmaradásában valamint a függetlenségnek a szabadsággal való összetévesztésébel van az ok. Ez , nyílván együtt jár a felelősséggel és az értéktudattal, újfent. Szükségessé válik elválasztani a fogalmakat és külön értelmezni majd összevetni és egyben látni.

Amikor az embernek az az érzése, hogy nincs szabadságában a sorsa megoldása és kézben tartása, akkor okvetlenül megjelenik a félelem. Illetve a szorongás. Ha van szorongás, nem tud létrejőnni a látás. S visszakapcsolva: ha nincs rálátás és helyes értelemben vett szűrés, akkor a felelősségtudat is torzzá válik, az ember rab lesz.

Mivel a modern ember nem rendelkezik elég teljes ismerettel afelől, hogy mit jelent az, hogy a sorsának a saját kovácsa és a szabadság abban mérhető le, hogy felelőssége tudatában és ismerete tudatában mindig számíthat arra, hogy el tud igazodni az Életben, örökké az az érzése, hogy a gátak , amik akadályozzák és hátráltatják az valahol rajta kívűl van: a másik emberben, a politikában, természettudományban, külső hatalmakban.
Holott csak az történik, hogy mivel részleges a tudás, félelmében abba kapaszkodik, amit éppen talál és így a sikertelenséget is arrafelé fordítja.

Mi a megoldás?

Egyszerűségben élni, bonyolultság helyett. Az életszerű nehézséget vállalni a sok fölös teher helyett. Lemondani a bonyolult ideológiákról és követni a természetes rendet , ritmust és időszerűséget. Hitet tudásra alapozni és nem vallani valami elvont, ismeretlen eszmét. Nem kerülgetni az életfeladatokat és a felelősséget.
Kicserélni a zavaros elképzeléseket, logikus, követhető képekkel.
Mert a központi baj innen ered. Az életképzeletből, az életnek a hamis vagy helyes elképzelésén és abból, hogy mit választ az ember követendőnek: a felelős szabadságot, vagy a hárításos szorongást, saját maga rabságát, börtőnét.

2010. február 21., vasárnap

AZ IDŐ

A modern ember nem igazán foglalkozik az idő minőségi jellegével. Pedig eredetileg-köztudott-, nem is mennyisége , hanem minősége van az időnek. Sok szavunk is utal erre. Pl a valaminek eljön az ideje , tulajdonképpen azt jelenti, hogy minden egy adott időben, időminőségben kéne történjen. Kéne, az igaz, csak nem így törénik. Az ember nagyon sokszor vagy igen hamar akarja azt az időt , hogy "eljőjjőn" vagy lekésik saját dolgairól.

Pedig ez is a törvényszerűségek közé tartozik, hogy valami időszerű és kell/kéne azzal foglalkozni, vagy még ráér. Esetleg már késő.

Az emberi életet 7-szer 12 időperiódusra lehet beosztani. Minden ciklusnak megvan a maga sajátos fejlődési foka, tevékenységi köre . A tennivalókat, hozzáállásokat legjobb az adott cikluson belül mindig maradéktalanul elvégezni, mert nem mindig adódik lehetőség bepótolásokra. Nem hiába nevezik az asztrológiában a Szaturnuszt a "küszöb őrének". Aminek elmúlt az ideje és nem volt elvégezve , az nem jelenti egyben azt is, hogy el lehet múlasztani. Viszont "bepótolni" sem könnyű. Inkább úgy lehetne nevezni az utolérését valaminek, hogy: helyretevés. Nagyobb erőfeszítéssel talán sikerül.

Természetesen a szaturnuszi ősminőség nem nyílvánul meg önmagában , hanem a többi őserővel együtthatásban. Azonban, amikor gátoltságot, haladási, fejlődési sikertelenséget észlelünk, akkor az az idő minőségének megfelelő tevékenység hiányos megélését is jelenti. Nem a helyes magatartás, elképzelés, gondolkodás és tett jellemez minket, ami az adott időszerűségnek megfelelne.

Szokásból, megszokásból sok tevékenységet köt az ember az idő mennyiségi voltához.Pedig amikor még nem volt órabeosztása az időnek, akkor is lehetett életet vezetni. Mindennek megvolt az ideje és az emberek tájékozódni is tudtak, akár napban, akár hónapban, vagy évben illetőleg.

Vagyis, az idő mennyiségi értékét mindig megelőzte az idő minőségi volta.

Előbb fontos az, hogy mennyire tudunk az idő minőségével számolni és csak aztán jöhet a mennyiségi vonatkozás. Amíg így számolunk nincsenek nagy problémáink.

Pl sok emberrel találkoztam, aki időre táplálkozik és nem egyéb szükségszerűségek alapján.
Vagy a viselkedés, magatartás...
Sokan még öregen is gyerekesen viselkednek, holott annak rég elmúlt az ideje.
Akkor is anyáskodnak az anyák, amikor felnőtt gyerekükről le kéne váljanak.
Irritáltá válik az ember , ha elkésik valahonnan és ahhoz köti megbízhatóságát, önértékelését. És lehetne sorolni...

Természetesen helyes dolog a pontosság és mennyiségileg is el kell tudni érni a célt, de sokkal fontosabb, ha arra öszpontosít az ember, hogy minőségileg is pontosan végezze a dolgait abban az időminőségben ahol akkor, az adott feladatokat el kell végezni. Másként, rá kell jöjjön, hogy mennyiségileg véve az idő mivoltát, pontosan az élete lényeges dolgairól késik el.
Nem szabad elfelejteni, hogy a Szaturnusz nemcsak az időt, hanem még sok egyebet is jelöl. Mint pl a felelősségtudatot. S aki nem felelősen gondolkodik, az hiába hordja a karján az óráját és órapontossággal akarja végezni a dolgait, mert lényegében semmit sem ér vele.

Bővebben a szaturnuszi ciklusokról , 7 éves beosztásról itt lehet tájékozodni:

2010. február 19., péntek

AMIVEL ÉRDEMES SZÁMOLNI

Jó tudni, hogy:

-Az embert mindig saját maga tudatlansága vezeti , vagy fordítva , az ember saját magát követi. Nem háríthatja a felelősséget arra sem, hogy így volt nevelve, mert amikor felnőtté válik ( ha válik) akkor átértelmezheti azt amit tud és ami vezeti.

-minden valamiből származik, de amiből származik, az mindenkinek egyféle. Az Ősforrás egy. A zavar az értelmezésben keletkezik. Egy féle értelmezés szerint lehet értelmes életet élni. Az összes többi értelmezés csak részértelmezés lehet, így eleve hiányos, nem teljes. Ami belőle származik, az is csak zavar lehet.

-nem érdemes olyan életet élni, ami nincs értelmezve. Csak értelmezve lehet megtanulni látni . Ha nem látunk , vaksin megyünk és csak tapogatózunk.

-az értelem Fény. Ha nincs fény a szeretet sem szeretet, csak torz része annak. A hízelgés nem szeretet, a ragaszkodás nem szeretet, a pátosz nem szeretet. Szeretet is Fény is vagy van vagy nincs. És vagy Egy féle vagy zavaros. Homályos. Homályos zavaros fény (értelem) csak homályos , zavaros szeretetet tud szűlni. Fény nélkül tehát nem létezik szeretet. Amíg nincs fény , zavar van és ebben nem tud teljes szeretet születni. Magyarán: amíg nincs értelem, nem tud odaadás sem születni.

-Mindig személyesen kell alkalmazni az értelmezést, az átvilágítást. Akár a Yangot képviseli az egyén , akár a Yint. Mert minden egyénen belül, mindkét minőség megtalálható.

–a szexualitás a legalapvetőbb mozzanat, mert a két Teremtő Őserő, a két minőség csak így tud Egy lenni. Így tud kiegyenlítődni. Így tud születni egység. Valódi és nem hamis egység.


-nem végezheti a Yin a Yang dolgát és nem töltheti be egyik a másik szerepét.Ez zavarhoz vezet. Amikor ez történik, akkor az értelmezésben és a felelősség vállalásában van zavar. Amíg ez nincs a helyén, addig zavar van. Rend akkor keletkezik, ha a helyére kerül minden. Helyére akkor kerül, ha értelmeződik és az értelmezést követés vezeti. Felelősségvállalás.CSAK AZÉRT ami az enyém.Nem a más keresztjét kell vigyem. Az enyémet.

-Tudom mi a dolgom és AZT VÉGZEM.

-Mi a kereszt? Az az állapot, az a feladat, amikor azt végzem, ami logikus is és rendeltetéslogikus is. Ami vízszíntesen és függőlegesen is igaz és az enyém. Az én helyem a rendeltetés szinpadán.

-Ami rendeltetésszerűen nem logikus, tehát nem analogikus, az vízszintesen sem logikus. Ott csak hamis logika lehet.

-Senkinek , ami kívűl van , nem kell megfelelni. Csak ami belül van. És azt is folyton értelmezni kell. Miért?

-Mert létezik Ősforrásilag is káoszra való hajlam. Az asztrológia ezt Lilithnek nevezi. Létezik sóvárgás a valami másra. De ez rendeltetésszerűen van így, mert ez a sóvárgás kell a teremtéshez.Ez abszolut Őserő.

-A sóvárgást viszont értelembe kell rendezni. Ha ez megtörténik (mert állandóan van. Ez egy állandó folyamat.) a káosz nem borít el. Az örvény nem szív be. Az ember nem kerül a perifériára. Nincs elveszejtése önmagának.
Az ősrobbanás és a Teremtés egy állandó folyamat. Állandóan történik.

-Mi a kiegyenlítődés? Az a mentális magatartásbeli, gondolkodásbeli és cselekvési tevékenység, ami az egyént állandóan visszakapcsolja a Forrás állapotába . Magyarán : az a tevékenység, ami az embert az istentudata állapotába tartja . Abban a szellemi állapotban lehet (amennyiben helyesen értelmez és helyesen felelős) , ami nem más mint az Egy, az Egész-ség állapota.

-Amikor az ember nem egészséges, akkor ez azt jelenti, hogy nem az Egységlogika szerint él. Nem eszerint vezeti magát és az élete eseményei sem ennek fényében történnek. Ha nem az Egységlogika szerint képzeleg akkor nem képes visszakapcsolódni a Forráshoz.
Tehát valahol zavar van, zavar keletkezik.

-Senki ebből nem tudja kiemelni az embert csak saját újra értelmezése, saját újra behelyezkedése a rendeltetéslogikába. A teljes felelősség felvállalása.

-Akkor fél az ember , amikor a FÉL-elem állapotába él. Nem az EGÉSZ-ség állapotába.
Nem képzeli magát Egy-nek, Egységnek, csak FÉL-elem nek.

-Ott, abban az elképzelésben lehet a baj, ahol félünk. Ott nem látunk valamit a rendeltetéslogika szerint. Ott nem fogadunk el valamit ennek a logikának az értelmében.

-Nem számít, hogy a többség hogyan látja és vezeti az életét, mert csak szét kell nézni és látszik, hogy valami , valahol nem jó, nem helyes.

-Attól, mert valamit sokan ugyanúgy csinálnak és látnak, még nem feltétlenül igaz is.
-Mi igaz? Ami rendeltetés szempontjából megállja a helyét.

-Nem kötelező mindenkinek betegnek lenni.De akárki megbetegedhet és félhet és mindenki idekerülhet, aki nem az Egy értelmében képzeleg. Ez teljesen független a polgári értelemben vett státusztól. Az Orvos is , a koldus is , amikor influenzás lesz, ugyanaz történik: rezonálnak a betegség kiváltását végrehajtó vírussal. Nem a vírus az ellenség. Az csak eszköz, információ a hiányra , a zavarra ami a két ember szervezetében (ami ugyanazon elv szerint műkődik, hiába az egyik orvos , a másik koldus) fellépett.
Nem a vírus „hozza magát” az emberrel egy frekvencián levő rezgéssel, mert erre képtelen. És tudata sincs, hogy ezt erőszakkal megtegye. Az ember „viszi le” magát olyan rezgésszintre, ahol „találkozik” a vírussal. Öntudatlanul, részben tudatosan olyan állapotba hozza magát, ahol a rezgésszintje, életigénylése, életenergiái műkődtetése alacsony. (Gondoljunk arra, amikor valaki lebetegíti magát csakhogy kikerüljön valami feladatot).

-Az ember nemcsak a testét táplálja (anyagi élelemmel), hanem az imaginációját is eteti ideológiákkal, elképzelésekkel. Meg kell nézni, vizsgálni, értelmezni, hogy azok az elképzelések , amikkel az ember eteti magát-saját imaginációját- mennyire felelnek meg, illeszkednek be a rendeltetéslogika rendjének, rendjébe. Ugyanis a Egyetemes Törvények értelmében és ezen belül a Mágia Törvénye értelmében, ami a legelső , amit az ember az imaginációjába, a Teremtő képzeletébe behelyez és éltet , az lesz az illető ember táptalaja és ami vele történik, az ennek fényében történik. Magyarán: az ember saját imaginációja tartalmainak a végrehajtója!!!!!
Fontos tudni, hogy az imaginációhoz nem lehet plasztikus értelemben hozzáférni. Az nem egy megfogható valami. A kép viszont már megragadható. Ezért amikor imaginációtisztításról beszélünk, akkor arról van szó, hogy a horoszkópunk segítségével feltérképezett hamis képeket, elkezdjük tudatosan épített helyes képekkel felcserélni. Más szóval: értelmes , helyes képekkel „lőjjük be „ a teremtő képzeletünket, hogy ne a régi –velünk született- hamis „kódok” szerint jöjjenek létre, alakuljanak a minket vezető (saját) elképzeléseink, hanem a tényleges helyes „kódok” szerint.
Így tudunk életünkön változtatni.
Sehogy máshogy. Beszélünk itt, olyan kaliberű változásról és változtatásról ami hosszú távon egészséget és harmóniát eredményez.

Összegezve: az a helyes és értelmes ami Egy-szerű. Ami az Egy fényében van értelmezve és innen van felvállalva. Ami rendeltetésszerű és törvényszerű.
Vallás nyelvezetben : ha az isten akarata nem egyezik az ember akaratával, azt ugyis az ember szenvedi meg.

A Teremtés folyamán többek között ,megjelenik a 4 elem, a tíz ősminőség és a 12 jegy, ami az asztrológia segítségével és az analógiás értelmezés segítségével megismerhető.

Csak ilyen értelmezésben hozza az asztrológia, mint tudomány azt a segítséget, ami ahhoz szükséges, hogy az egyes ember megismerhesse, mi rejlik tudattalanjában, milyen téves képek és tartalmak miatt alakítja az életét önkéntelenül –sajnos elég gyakran- tévesen, zavarosan. Miért vétkezik. Miért téveszti el a célt.
Az Egyetemes Törvények bővebben, még itt olvashatók.

2010. február 18., csütörtök

ÉLETKÉPZELET- KÖZPONTI ISTENKÉP



Minden fizikai megnyílvánulás egy központi istenképen alapszik. Ez alól kívétel nem lehet, mivel az jól látható, hogy lélek és szellem nélkül nem mozdul semmi, nincs élet.

A Természet nagyon is harmónikusan műkődik, addig , amíg nem matat bele az ember. Amíg nem avatkozik bele az egyensúlyba és nem erőlteti a természetet másságra,mint ami a rendeltetése.

Tévedés ne essék: lehet művelni a természetet, tiszteletben tartva annak ritmus és ciklikusosságát és egyéb törvényszerűségeit és eredményként , táplálékot, szépséget, megnyugvást, békét kap az ember visszahatásként. Amikor azonban erőszakoskodik az ember, a Természet ennek megfelelően reagál. Mivel , azonban ez az egész teremtett világ eleve törvényszerűségeken alapszik, amiknek megvan a maguk együtthatásuk, azt nem lehet előre kiszámítani, hogy ez a reakció, ez a visszahatás , mikor, milyen formában és mértékben „üt vissza”, hogyan fog kinézni a reakció.

Elég azonban, ha az ember megtanul számolni ennek értelmében és kis lépéseket akar tenni az életben rohanás helyett, művel kihasználás helyett, úgyis mindene meglesz ahhoz, hogy fejlődni tudjon.

Mi is a fejlődés? Az élet egyre mélyebb megértése, annak művelés általi kiteljesítése, gazdagítása. Minden alkotó ötlet nagyon helyes, ameddig a fejlődést , tágulást szolgálja és nem a restséget , rombolást, öncélú halmozást és hatalmaskodást tartja szem előtt.

Mi a baj az embernél, a természettel szemben? Mivel az Ember áll a Teremtés hierarchiájában a legmagassabb pozicíóban, Ő testesíti meg, rajta keresztül nyílvánul meg maga a Létfenntartó Őserő. És nemcsak , hogy megnyilvánul , hanem egyben Ő maga is az. Tehát Teremtő és Teremtmény egy személyben.
És személyében, tehát, mindenki külön –külön ember is , Isten is. És ezért óriási a felelőssége. Ami történik vele, azért senki mást nem tehet felelőssé.

Hogy mi történik? Hát az, hogy ez a Teremtő képzelet , ez a központi élet és Létképzet az embernél nagyon zavaros. Sokféle ok miatt lehet így.

A lényeg az, hogy az ember életének a minőségét és milyenségét ez a Központi Elképzelés , az Imagináció, az Istenről való Képzetzavar határozza meg !!!! Amit befogadok az imaginációmba és azt érzéssel tőltők fel, felhevítem úgymond, annak életet adok. Előbb-utóbb megjelenik az életemben. Ami az imaginációmban van, amit elképzelek valamiről , abban élek. Külső ellenségem csakis akkor lesz, ha azzal a képpel élek , hogy van ellenségem.

És ez a kép a tudatalattiba helyezkedik el, nem a mindennapi eszünk szintjén. Nagyon jól szemlélteti ezt, amikor azt mondjuk : eszünkbe jut valami. Honnan jut el az eszünkbe, hogy gondolkodjunk rajta? Az életünket pedig a gondolkodásunkkal irányítjuk. Gondolkodásunkat, tudatunkat pedig a tudatalatti tartalomban található képek határozzák meg.
S ráadásul a híd, az átjárhatóság a két szféra között is sokszor zárt. Láthatjuk ezt a nagyon megverevedett embereknél, akik képtelenek a változásra. Képtelenek- milyen jól szemlélteti ez a szó azt, amiről szó van. Nincs képük. Képalkotási ( elképzelési képességük) szervük nem életképes, nem használják. S amit nem használnak , nem éltetik, nem generálják belé az energiát, az előbb utóbb elsorvad. Akárcsak a fizikai szervek esetében. Ha valakinek egyik lábát levágják és emiatt a másikat se használja, idővel megmered, élettelenné válik.
Az emberek azonban annyira csak az anyagi testükkel érzik élőnek és veszik egynek magukat, hogy eszükbe se jut, hogy a tudat és a gondolkodás, a képalkotás is a szervezethez tartozik. Tehát szerv státuszuk van.

A központi Létképzetről, Gyökérről, vagy más néven Alkotóról, Istenről való tévképzetek leggyakoribb változatai:

- Az isten rajtunk kívűl van
- Az isten tökéletes
- Semmi sincs, az anyag magától, véletlenszerűen alakul

Az első változat, a leggyakoribb és a legtöbb zavart hozó szerintem. Azért, akár elfogadjuk és hisszük, akár nem, gyökerünk van. Anélkül nem léteznénk.
(Ezért nincs szükség a vallásra, hiszen csak hitünk kéne legyen).

Minden betegség és zavar és kudarc abból a tévedésünkből származik , hogy nem ismerjük a valódi gyökerünket, nem tudjuk, hogy a vallásos értelemben vett Isten tulakdonképpen saját imaginációnk, nem tökéletes, de arra törekszik és nem ismerjük meg és el a Törvényeket , ami szerint vezetni érdemes az életünket.
Magyarán: nem akarjuk elfogadni, hogy istenek vagyunk és ez alól semmi és senki nem ment fel . A szellem elől nem lehet elmenekülni, mert az képezi a gyökeret.

Ezt le lehet bontani arra , hogy sem az Isten , sem az Ördög elől nem lehet elmenekülni. Ezeket nem személyeknek kell felfogni, hanem állapotoknak. Amennyiben elfogadjuk , hogy imaginációnkkal teremtünk, rögtön láthatóvá válik, hogy generálhatunk magunknak ördögi és isteni gondolatokat is. Hozhatjuk magunkat ördogi –romboló és isteni-alkoto állapotokba is. Nyugalomba vagy zavarba. Mindig a választáson van a hangsúly.

Az Élet maga nagyon egyszerű. Egyszerű és összetett. A bonyodalmak abból származnak, amikor az imagináció nem ismeri fel , hogy ami benne van, az megegyezik az egyszerűséggel, az Élet szövete mintáját követi, vagy bonyolult szővevényeket gyárt.

Az ember képzelet, imaginációja mágikus. Ezen nem misztikát kell érteni.

„ A mágia ( az értelem), azon alapszik, hogy a dolgok és a sors és az események , bizonyos magatartással és nyelvi formulákkal befolyásolhatók. Az emberi beszéd és cselekvés valamely kapcsolatban áll az embert kormányzó erőkkel és ezeket bizonyos szavakkal és tettekkel befolyásolni lehet.
Az ember e kapcsolatokról való tudásáról lemondhat, de a kapcsolat nélkül meg sem tud mozdulni.
Ha falcsul látja a kapcsolatot, az a babona.Ha az ember nem kapcsolódik az értelmes és világos erőkhőz, kapcsolódni fog a gombok számához és a fekete macskákhoz. A realitással megszakad a kapcsolat , az ember káprázatban él.”- mondja Hamvas Béla.

És így van. Mindig aközött választ az ember –tudatosan vagy tudatlanul- hogy milyen erőket akar szolgálni. A káoszt vagy a világosságot. A zavart vagy az egyértelműséget.
A tudást vagy a tudatlanságot.

Mai világunk állásának , állapotának a meghatározásához nem kell sok gondolkodás. Egyértelmű, hogy a káosz dominál. És miért? Mert az egyénben is az dominál, aki alkotja a közösséget. A káosz. Mindegy milyen okból, de legfőképpen tudatlanságból és restségből. Tudatlanságában nem gondolkodik helyesen és rest hogy felkutassa az igazi tudást. Az érték a külső ismerethalmozáson van, miközben az élet maga a belső tudáson alapszik.
Minél nagyobb az eltérés a két viszonyulás és állapot között, az egyén élete annál kuszább és kudarcosabb lesz. Az egészséget nem kívűlről kell felállítani és megőrízni, hanem belülről.

Mit lehet tenni?

Elsősorban el kéne fogadni , hogy teljes önismeret nélkül nem megy az ember sokra. Ha ezt megértette és magát feltérképezi a horoszkópja segítségével, hogy megtudja miket tartalmaz a tudatalatti része, már csak az a dolga marad, hogy onnantól fogva megőrízze magát a helyes alapon és onnan szűrjőn minden információt, akár kívűlről érkezik, akár belülről (Lilith , sárkfarok- karma hatására ) . Ami kívűlról érkezik az kézzel fogható. Ami belülről érkezik az nem más, mint ami eszünkbe jut.
Egy dolog az, ami eszünkbe jut és más , ami eszünkbe kéne jusson vagy eszünkbe juthat.
Mindig meg kell külőnbőztetni a dolgokat, hogy jól láthatóvá váljanak és azután belehet integrálni a magunk teljességében. Akkor lehet velük dolgozni bátran.
De amíg tudatlanság az alapunk, addig nem tudunk megkülőnbőztetni. Azaz tudunk, csak nem biztos, hogy helyesen.

Életet így érdemes vezetni, ahhoz, hogy ha nem is teljesen , de a legminimálisra csökkenjen a beláthatatlan események száma vagy az egészség megromlása.
Ugyanis minden belülről halad kifelé, a fizikai dimenzió felé és nem fordítva. Nem kívűl, hanem belül teremtünk. Ugye, a kép a központ.
PÉNZ

Abban a hitben születtem és nevelkedtem, hogy az ember nem sokat ér pénz nélkül. Emiatt, az maradt meg a fejemben, hogy a pénznek értéke van. Ledolgoztam robotszerűen egy csomó évet, mialatt ez a gondolat hajszolt , hogy ha nem lesz pénzem és nem lesz minél több, se boldog nem leszek, se semmit nem érhetek el , sőt , éhen is hallhatok. Közben , nem vettem észre , hogy körülöttem senki se halt éhen azért , mert nem volt elég pénze. Volt akinek kevés volt és az volt a baj, volt , akinek sok és akkor is baj volt. Elgondolkodni inkább, csak mostanában kezdtem, miután eleget szenvedtem a hülye felfogásom miatt.

S eszembe jutott az, hogy amikor éveken keresztül szalagmunkán robotoltam és mindenkire haragudtam, még az istenre is, hogy miért nem "adatik" meg nekem több pénz, sose foglalkoztam az ÉRTÉKKEL. Miért nem? Azért , mert erre nekem senki se hívta fel a figyelmem akkor, amikor kellett volna: életem első 7 , de legalább első 14 évében. Miért? mert ami a szülőt nem érdekli és nem tud róla, az nincs ahogy a gyerekét megtanítsa. Senki se tökéletes. Így aztán, mindenki a saját bőrén tanulja meg azt, ami a tudatában nincs meg . Hiánnyal születik és nincs is aki megtanítsa.

Szóval, észrevettem és utána gondoltam a következőknek: Amit tartalmától megfoszt az ember, az felhígul. S ez kezdődik az ember saját értéktudatával, felelősségtudatával. Amikor a minőséget, önmaga minősítését, felcseréli önmaga mennyiségével és cselekedetei és munkája mennyiségével . És így mindent az életében csupán a MENNYISÉG SZEMSZÖGÉBŐL LÁT.


Sok munka nem is munka. Tehát maga a fizikai tevékenység , az alkotás, a megmunkálás, az átalakítása annak, amire szükség van, az is fel van aprózódva , sőt el van értéktelenedve. Sokféle állás létezik, ami meg van fizetve, de nincs semmiféle munka mögötte, inkább csak unalom.

S az is érdekes, hogy mi van előbb: a fogyasztás vagy a termelés?
Szerintem a sóvárgás a minél több fogyasztásra, különbőző kompenzációs és zavaros elképzelésekből adódó okok miatt: unalom, mohóság, halmozás.

S ennek válaszaként akkor, "jöhet" a termelés, a robot, a rutin.
Szellem sehol, csak a sóvárgás nő.

Vagyis a sóvárgás arra "használja " a szellemet, hogy öncélúságban nyílvánuljon meg.

Nem kifejezetten a szakmára gondolok, hanem a munkára, vagyis a kétkezi és saját erőfeszítéssel , magam erőfeszítéséből megteremtett változtatásra, művelésre értem a munkát.
Össze lehet számolni, hogy erdetileg mennyi mérvadó tevékenység volt , mert egy ember elvégezte a munkáját becsülettel elejétől végig. Most fel van aprózva a nagy teljesítmény ( modernul időnyerés) céljából. Nem készítem végig el a szoknyát, hanem elvégzi 7 ember és én ebből csak a cipzárt varrom fel. Nincs hogy ne érezzem egy idő után azt, hogy valamit csak fölöslegesen és rutinból teszek, a szoknya elveszett. Egy idő után azt se tudom hogy néz ki, mert szelektív képem lesz róla. És elkezdem ezt a munkát értéknek is nevezni, pedig valójában nem tudok majdnem semmit és amit tudok, az a teljes szakmában és művelésben édeskevés.
Így kialakul a hamis értékrendem magamról is , mert valójában csak munkám van , de tök buta maradok....
Szoknyára már nincs is szükség, de varrjuk, hogy legyen. Mennyiség legyen. Bebiztosítás. Mi ellen? Hol az ellenség?


Akár diplomával is végezhetem ezeket , az eredmény ugyanaz.

Az erre a munkára kapott pénzt se értékelem, ahogy kell, mert magamat, mint személyt se értékelem. Így haszontalan dolgokra kőltőm.
Kész az ördögi kör.

Azok az emberek, akik felügyelnek a nagyáruházakban, még annyi megismeréssel sem fognak rendelkezni, mint az, aki legalább a cipzárvarrást tudja a szoknya esetében, mert mi is az az ok, amiért ő ezt a "munkát" végzi?

Csak az lehet igazi munka, ami egyben művelés is és mindenkoron azért végzik, hogy szolgálják a fejlődést. Kell legyen a munka mögött egy igazi ok, amiért azt elvégezni kell, másképp csak a hígulást eredményezi .Súly, mérték,minőség szerint , azért kell munkálkodni, hogy az ember részt vehessen az egyetemes alkotásban, hogy adjon hozzá még valami jót a világhoz. De ne vigye túlzásba , mert akkor rosszat ad hozzá a világhoz. Fejleszti a sóvárgást a halmozáshoz, a félelemhez, az aggódáshoz. Minél több mindennel veszi magát körül az ember annál éhesebb lesz és annál több kell.


De akkor hol van az a mozzanat, amikor kiderül, hogy a szellem a pozitív, mértékletes életre van beállítódva?

A felelősségben.

És itt megint "beüt" a baj. Mert az ember azt képzeli, hogy nem TELJESEN ÖVÉ A FELELŐSSÉG AZÉRT, AMIT AZ ÉLETÉBEN KÉPZEL, GONDOL ÉS TESZ. Hajlamos rákenni a felelősséget a külvilágra vagy az Istenre.

Pedig nyílvánvaló, hogymindenki önmagáért felelős és neki marad az egész. Akármit csinál. Amit főz azt eszi meg.

2010. február 6., szombat

Gondolatok

A NÉGY ELEM ÉS AZ ASZTROLÓGIA

Az ember egyebek között a négy elemből is áll.
Tűz, Víz,Levegő, Föld.

C. G. Jung rámutatot arra, hogy általában az embereknél három elem válik tudatossá, főleg az élet első felében. A negyedik, az mindig a tudatalattiban marad. Az is aktív, valamilyen formában és arányban , de azt az ember csak ELSZENVEDI és nem képes tudatosan megélni.


A horoszkóp az az eszköz, amivel ki lehet mutatni ezt a tudattalanba levő, külőnbőző okok miatt , oda lenyomott elemet.

Az aszcendenst tulajdonképpen azért "kapja" úgymond a "sors"-tól az ember, hogy segítségével a mélyen rejlő elmet felhozhassa a tudattalanból és meglátva, megismerve magát kiteljesítse vele. Amikor valami tudatos, akkor nem szenvedünk tőle annyira.


IDÉZETEK NEM HÚSEVŐK TOLLÁBÓL

Mahatma Gandhi:Nincs igazi boldogság teljes egészség nélkül, nincs teljes egészség ínyunk megfékezése nélkül. Összes többi érzékünk megszelidül, ha ínyünket sikerül legyőznünk. Az , aki ura érzékeinek, meghódította az egész világot."

Paul McCartney: "Az emberek próbálják takargatni az igazságot, hogy amit esznek, annak arca és szíve is volt és még lelke is."

Arnold Hills (író): "A három nagy átok: a húsevés , az alkohol és a dohányzás, valamint a velük járó kicsapongó és testi szenvedélyek lehetetlenné teszik a boldog életet".

Lucy Mallory (író): "A hús élvezésével az emberek magukban gyűjtik fel a kegyetlenség legfőbb kemencéjét".

George Bernard Shaw: "Amikor egy ember megől egy tigrist, azt sportnak hívják, amikor viszont a tigris akarja elpusztítani az embert, azt kegyetlenségnek nevezik".

Luigi Cornaro (egykoron élt velencei nemes):"Az egyszerű, mértékletes, természetes húsmentes táplálkozás, időbeli, pénzbeli és erőbeli megtakarítást jelent. Növeli a testi-lelki energiát és fokozza az ellenállóképességet a betegségekkel szemben."

George Bernard Shaw:": A vegetárianizmusban nem az az érdekes (lényeges), hogy velem nem történnek meg olyan dolgok, mint másokkal, hiszen megtörténnek. Hanem az, hogy másképp történnek..."

Isaac Bashevis Singer:" Ha állatokról van szó, akkor mindenki nácivá lesz....az állatok számára minden nap Treblinka."

Tolsztoj:" Amíg vágóhidak lesznek, addig csataterek is lesznek.
A következők az állatgyilkosok: az, aki megengedi, aki megöli, aki feldarabolja,aki megveszi vagy eladja, aki felszolgálja és aki megeszi."

Aditi Govitrikar :"Orvosként és modellként is mondhatom, hogy a vegetáriánus étkezés az első és legfontosabb dolog a jó erőnlét megőrzéséhez".

Tolsztoj:"....Valóban azt kérdezed, mi oka volt Pithágorásznak arra, hogy nem fogyasztott húst? Én részemről azon csodálkozom, hogy milyen véletlen folytán és milyen elmeállapotban érinthette szájához az első ember az alvadt vért és vehette ajkaihoz egy halott teremtmény húsát, és hogyan rakhatott az asztalra, halott, áporodott testeket és hogy merészelte élelemnek és táplálónak nevezni azt, ami kis idővel azelőtt még bőgőtt,kiáltozott, mozgott ,élt!?? Hogyan képes egy személy kibírni azt a látványt, mikor torkokat metszenek el, bőrt nyúznak le és végtagokat tépnek ki a testből??? Hogyan képes a bűzt elviselni??Hogyan nem undorodott meg attól a szennyeződéstől, ami salakkal való érintkezés és az ebből a sebekből származó nedvek és váladékok magába szívása eredményezett??
Minden bizonnyal nem oroszlánokat és farkasokat eszünk meg önvédelem céljából, hanem az ártatlan állatokat lemészároljuk, akiknek nincs fullánkjuk vagy veszedelmes fogsoruk, amivel bánthatnának minket.
Egy kevés hús kedvéért, megfosztjuk őket a naptól, a fénytől, az életüktől melyhez joguk van születésüktől és létüktől fogva."



HAMVAS BÉLA idézetek a Patmosz-ból:

"A mágia (az értelemnek) azon alapszik, hogy a dolgok és a sors és az események bizonyos magatartással és nyelvi formulákkal befolyásolhatók. Az emberi beszéd és cselekvés valamely kapcsolatban áll az embert kormányzó erőkkel és ezeket bizonyos szavakkal és tettekkel befolyásolni lehet. Az ember e kapcsolatokról való tudásról lemondhat, de a kapcsolat nélkül meg se tud mozdulni. Ha falcsul látja látja ezt a kapcsolatot, az a babona. Ha az ember nem kapcsolódik az értelmes és világos erőkhőz, akkor kapcsolódni fog a gombok számához és a fekete macskákhoz. A realitással megszakad a kapcsolat, az ember káprázatban él."

" Az értelem megszabadításán kell kezdeni. az érzelem és az akarat önmagában vak.Előszőr az értelmet kell felszabadítani. Meg kell tanulni látni. Ez a normalitás. Nem kimondottan bölcs. Egyszerű. Mert az értelemben van az alapállás centruma. Nem a hitben, hanem a látásban, értelemben kell élni. A hit csak vallás, a látás az igazságban való lét. a lét fix pontja az értelem."

" Nőnek lenni, teljes egzisztenciát belöltő foglalkozás."