2011. február 27., vasárnap

Interjú

Kauzális asztológia – térkép önmagunkhoz


Írta: Csüdöm Linda - Ordódy Eszter
2011, február


Mit kellene tennünk ahhoz, hogy megszabaduljunk a nehézségektől, egészségügyi panaszainktól vagy a félelmeinktől? Hogyan ismerhetjük meg a legfőbb életfeladatainkat? Csüdöm Linda asztrológussal a kauzális asztrológia mibenlétéről, az önismeretről és az újjászületés szükségességéről beszélgettünk.



- Miért lettél asztrológus és ez mennyiben változtatta meg az életedet?

- Ez úgy történt, hogy körülbelül az életem derekán úgy éreztem, abszolút semmi kiút nincs abból a lelki válságból, amibe kerültem. Nem értettem, miért vannak gyakori iszonyú fejfájásaim, miért mennek tönkre a fogaim, miért nem tudtam meglátni a normális megoldásokat bizonyos életterületeken. Pszichológus se tudott segíteni. Semminek nem láttam értelmét. Távol éltünk a férjemmel egymástól, Ő külföldre ment dolgozni, egyedül maradtam a kamasz fiammal és a nálunk lakó anyámmal. Éreztem, hogy semmi nincs a helyén, nagyon szenvedtem a beálló haszontalansági, kiúttalansági érzeteimtől. Hiába olvastam pszichológiai szakkönyveket, vagy gondolkodók könyveit, mert a benne talált bölcsességekkel nem tudtam mit kezdeni. Fogalmam se volt hogyan kell azok segítségével lábra állni, újra látni az élet értelmét. Fohászkodásaim se vezettek sehova, hiszen az ember egyik nagy problémája az, hogy nem tudja megfogalmazni mi baja és így kérdezni is, kérni se tud. Csak tapogatózik, hogy mi okból jönnek a bajok.. Kétségbeesetten keresgéltem valami segítség után. Akkor találkoztam a kauzális asztrológiával Kozma Szilárd személyén keresztül. Megcsináltattam a személyi horoszkópom. Elmondani nem lehet szavakkal, mekkora felszabadulást adott a tőle kapott információ. Ami nem volt más, mint az én tudattalan életem megvilágítása. Egyből, minden értelmet nyert és láthatóvá vált minden bal lépésem oka, amit életem folyamán elkövettem és aminek következtében leépültem idegileg, lelkileg. Persze, az, hogy az ember megkapja a horoszkópját, még nem jelenti azt, hogy minden kész van. Sok naplózás is kell , hogy az ember megszabaduljon a tévképzeteitől. Körülbelül 5 év után, elhatároztam, hogy én is asztrológus leszek, hiszen ez az egyetlen olyan szellemtudomány, aminek a segítségével az ember betekintést nyerhet a tudattalan világába, abba , amit örökölt és ami rejtetten a személyisége legmélyebb zugában van.


- Miben más az az asztrológiai "ág", amit te képviselsz?

- Tulajdonképpen nem létezik sokféle asztrológia, csak többféle értelmezés. A kauzális asztrológia metafizikai alapon tárgyal és az emberi személyiség karmáját feltárja. Más értelmezésben az asztrológiát sokan felhasználják jósolgatásra, amivel az ember semmit nem ér. A jósolgatástól az ember csak jobban begörcsöl.



- Mennyiben segíthet az embereknek a saját horoszkópjuk megismerése?

- Rengeteget segíthet a horoszkóp. A horoszkóp tulajdonképpen egy térkép önmagunkhoz. Mi magunk vagyunk szimbólumokban. Az asztrológus megtanulja a szimbólumok nyelvezetét és lefordítja közérthetően az embernek a rejtett tulajdonságait, hajlamait, amik nem látszanak szabad szemmel, nem érzékelhetők egyértelműen, csak sejtései vannak efelől az embernek esetleg. Az önismerethez elengedhetetlen információ a horoszkóp. Az emberek legnagyobb baja a felelősségtudatról alkotott elképzelés és az értéktudat , értékrend , értelmezés zavara. Amint az ember megérti , hogy miben áll az élet értelme, felszabadul. A horoszkóp segítségével pontosan lehet látni, hogy kinek hol kell bevilágítani saját tudattalan zónáiba, hogy látni lehessen mi a probléma amivel küzd. Amíg nem látunk valamit, nincs hogy dolgozni vele.


- Megelőzhetők ezzel betegségek vagy balesetek?

- Természetesen. De hangsúlyozom: csakis a kauzális , metafizikai alapon értelmezett horoszkóppal. Mert , amint az ember tudomást szerez önmaga rejtett jelleméről és megérti, hogy mit jelent életfeladat , sokkal könnyebben eligazodik a sorsában, kezelni, irányítani képes magát a saját útján. Betegségek, balesetek úgy kerülhetőek el, ha az ember helyesen éli meg magát, tehát „ nem jár rosszul”. Lemond a tévképzetekről, önámításokról , önmaga kizsákmányolásáról.



- Hogy lehet átállni a metafizikai alapra? Mondjunk valami példát!


- A metafizika azt jelenti, hogy fizika előtti valóság. Tudjuk, hogy nem az anyagból épül a szellem, hanem a szellem az alap. Metafizikai alapra úgy lép az ember, ha megismeri az Egyetemes Törvényeket és a szellemi logikát, aminek a fizikai valóság a leképeződése. Ahogy a Tabula Smaragdina mondja: „Ami fent van ugyanaz , mint ami lent van.” Tehát nem az anyagból indul ki és azt teszi alapnak. Példa: van, aki azzal az elképzeléssel él, hogy ha nincs elég anyagi, nem alapíthat családot. Vagyis úgy képzeli, hogy az anyagi világ a feltétele annak, hogy létrejöhessen a teremtés. Holott, pont fordítva van: ha nem állunk ellent a teremtésnek, az anyagi része is megterem. Az a lényeg, hogy tudjuk és fel kell ismerjük, hogy csak személyes felelősség létezik és az imagináció az a hely, ahol a sorsunkat alakítjuk. Átállni metafizikai alapra azt jelenti, hogy megértjük, hogy a megváltás miatt van a teremtés. Ha nem vállaljuk fel az élet - manapság nem divatos- egyszerű dolgait, mint a gyermekszülés, nevelés nehézségeit, sokkal bonyolultabb nehézségekbe ütközhetünk és nemhogy közelebb kerülnénk a megváltáshoz, hanem eltávolodunk attól. Akkor vagyunk metafizikai alapon, amikor felvállaljuk önmagunk teremő részét is, nemcsak teremtményekként éljük meg magunkat. Akkor megszűnik a fél-elem. Ráébredünk az Egy-ségre.


- Hogyan kellene élni az Egyetemes Törvények szerint a mindennapokban?

- Egyszerűen. Természetesen. Semmi esetre se kényelemről és lustaságról szól az élet ebben az esetben. Arról szól, hogy az ember elkezd együttműködni az egyetemes törvényszerűségekkel, amik tulajdonképpen nem állnak valahol az emberen kívül, hanem maga az ember is magában hordja és rajta keresztül is megnyilvánul, mint ahogy a természetben is látni lehet. Létezik egy Rend, amihez alkalmazkodni kéne. Egy normális mérték és lépték, egy egyszerű és fegyelmezett életvitel. Ez nem jelenti azt, hogy az ember aszkéta kell legyen, elég ha lemond a húsról, az élvezeti fogyasztásról, a „gyorsan, sokat” elméletekről, a renyheségről. És ezzel együtt, vigyáz az imaginációjára, mert az ember ott teremti saját sorsát és ott is tudja kicserélni a rossz beidegződéseket.



- Minden karmikus feladatra van megoldás?

- Megoldás mindig van, a probléma esetleg abban még állhat, hogy valaki például túl későn fog bele az újjászületésbe és biológiailag már kifutott az adott időminőségből, például a szülővé váláshoz. De megoldás van, mert mindenki úgy születik , hogy megvan a lehetősége meghaladni a karmáját. Rendelkezik a hozzá szükséges képességekkel, csak jó információhoz kell jutni. Ezt csak a kauzális asztrológia nyújt egyelőre. Bár a Lilithnek nevezett „fekete lyuk” nem tűnik el a teremtésből, és ez a legrejtettebb és legnehezebb karmikus pont, ez is akkor nehezebb, ha nem is tudunk róla. És sajnos még nem foglalkoznak eleget vele, mint ahogy az asztrológusok az anyai ágon öröklődő spirituális programokról se tudnak és nem beszélnek olyan bőven és érthetően. Tulajdonképpen Kozma Szilárd metafizikus- asztrológus fedezte fel az anyai ágon öröklődő sorsalakító problémákat. Persze, lehet , hogy valahol a világban még létezik ember, aki erről tud.



- Mit kéne a legsürgősebben a Ma emberének változtatnia a szemléletén?

- A felelősségtudatát kéne átrendezze és ne hazudjon és ámítsa magát, hogy nem korrupt önmagával szemben. Fel kéne hagynia a kizsákmányolási koncepciójával. Értelmesen kéne gondolkodni az egyetemes törvények szellemében. Valóban kéne ismerni az Istent. Nem szentimentálisan. Persze ez csak egyéni aktus lehet. Senki más helyettem nem tud elvégezni semmit, mindenki személyesen kapcsolatban van az Egyetemes Léttudattal. Mindenki „isten képe”. Betegek olyankor vagyunk ha elhagyjuk ezt a képzetünket, ha ebben nem tudunk meggyőződve élni. Ilyenkor , sokszor " az isten sem segít már" annyira makacsul ellenállunk a rendes életvezetésnek, igazi éberségnek.
Tolsztoj mondta: "Istent mindenki úgy fogja fel, ahogy akarja, isten törvényei azonban mindenkire egyformán érvényesek".
Az a bajunk tehát, hogy nem ismerjük igazából mi az, hogy "isten" és akkor nem élhetünk csakis olyan állapotban, hogy "Én és az isten" ahelyett hogy arra helyezkednénk: "én, az isten".

2011. február 24., csütörtök

Gyógyítás és erőszak az istenember tükrében

Van egy nagyon jó megfogalmazás, amit Poppertől is hallottam , Hamvasnál is olvastam:

Egy problémát ugyanazzal a tudással- rálátással, szemlélettel, életfelfogással-, mint amiből létrejött, NEM LEHET MEGOLDANI. Teljesen egyetértek ezzel, hiszen vak, aki nem látja, hogy amíg valamin az ember nem kerekedik felül, addig elismétli ugyanazokat a hibákat , kevés árnyaltsággal újra és újra és sosem tud belőle HATÉKONY tanulságot levonni, mert ugyanazon kritérium szerint ítéli meg a helyzetet.

És a probléma megmarad és az ember nyammog rajta és kínozza magát és olyan is van, hogy észre se veszi, sőt, élvezetet ad. Bizony. Csak nézzünk magunkban alaposan. Hányszor kiderül, hogy éppen unalmunkban vagy érdekességként, vagy túlbuzgóságból ,vagy önmagunk előtit tetszelgésből, vagy birtoklási vágyból stb, még azért se engedünk el egy problémát, hiszen akkorákat lehet élvezni abban ücsörögve, szanaszét maszatolva, összemosva, rakosgatva. Én hallottam két cukorbeteg embert élvezettel kevert önsajnálkozással beszélgetni a betegségükről, hogy az embernek az lett a benyomása, hogy ezek azzal akarnak egymáson túltenni, melyik betegebb és milyen nagy áldozatai az életnek, ami ilyen csúnyán elbánt velük. És nevetve és élvezve taglaltak, szidtak és élvezték. Jó kedvük kerekedett tőle. De elég az is, ha rágondolok, milyen élvezet volt számomra az evés még akkor is, ha tudtam, hogy megfekszi a gyomrom és arra gondoltam : sebaj! Majd beveszünk egy tablettát s kész. Át se ment az agyamon, hogy ilyen hozzáállással tulajdonképpen elnyelő szemétgödörként viszonyulok saját testemhez , gyomromhoz, csak azért, hogy élvezzek egy jót a sült csirke felett.S millió féle árnyalata van az élvezetnek és az ennek való áldozatnak.

Nem lehet két úrt szolgálni: nincs is-is. Vagy-vagy van. Vagy „vagyok az én vagyok” vagyis az istent látom meg magamban és magamon keresztül és a másik emberben , vagy a Nagy Élvezetet, más szóval a Mammont, a nagy semmivel teszem magam eggyé. Vagyok, aki nem vagyok-al. Ami tulajdonképpen nincs, mert ha Létezne valahol Semmi, nem létezne semmi sehol.

Vagy az igazság vagyok, vagy a hazugság. Az igazság egy, nincsenek árnyalatai. Valami vagy igaz vagy nem. De az, hogy valami milyen arányaiban hazugság , annak nagyon sok formája lehet.
Elengedni , megoldani valamit csakis úgy lehet, hogy az egyetlen valóság és igazság és szabályszerűség szempontjából megvizsgáljuk és elfogadjuk, hogy ez van, más nincs és tovább kell menni.

Ennek fényében akkor lépjünk még egyet és vizsgáljuk meg , mi az, ami a mérce, az alapképlet, amibe belehelyezve a problémát , kiderül, hogy mi van.
A mérce a következő: túl a polgári Én-en , és amiből a polgári én is összetevődik az minőségek adott aránya, keveréke, ami arány állandó mozgásban, hullámzásban , egymáson áthatolásban van. Amikor két ember találkozik tehát, találkonak a minőségek, azok ütköznek, keverednek, átalakulnak másba, egymáson keresztül, új minőségeket alkotnak. Az ember születik egy adott minőségkeverékkel, de élete folyamán kialakíthat magában, magából nemesebb keveréket, minőségarányokat vagy rondíthat magán. Saját erejéből csinálja mindekettőt és ebben a többi , körülötte levő minőségkeverék (ember) hatására van. Hat rá. Ő meg beenged magában, amit akar vagy beenged önkéntelenül is, hiszen fogalma sincs ki ő, azonkívül, hogy Juliska vagy Jancsika a neve. Akár önként, akár önkéntelenül, más szóval tudatosan vagy tudattalanul végzi , ezt nem lehet leállítani. A változást nem lehet leállítani. Valahogy létrejön, hiszen ősi természetről van itt szó, nem az ésszel irányítjuk. Az ésszel, tudattal akkor tudjuk irányítani valamelyest , amikor mindaz, ami TUDATTALANUL van, felkerül a tudatba.

A terápia tehát ezt jelenti: lefordítása a tudatalannak a tudatosba. Vagyis kikódolása annak, ami rejtetten vagyunk.

Amikor szenvedést okoz valami, csak a kényszer érződik a változásra és a változásba való kényszeres részvétel érzete. „Segíteni szeretnék neki, mert látom, hogy le van süllyedve”. Ő, a gazdaszemély, vagyis a másik minőségkeverék viszont nem látja, vagy nem akarja látni . És itt megáll a segíteni akarás. Persze, hogy ettől, aki tudatosabb és jobban lát, folytathatja a segítést, de SOSEM ÚGY, HOGY MÉG SAJÁT MAGÁVAL SINCS TISZTÁBAN. Vagyis még őneki sincs minden saját magából felszínre hozva, az jól megértve és látva. Vagyis nem szemléli magát ő sem , még mindig egyébnek mint Jancsikának és Juliskának. Ez így is , úgy is, megmutatkozik a beszédén, magatartásán, betegeskedéseiben, megfogalmazásában, viszonyulásában a környezetéhez. Még nem tud tehát, hatékony segítséget nyújtani, esetleg együttérez, ért, megért sőt egyet is ért. Ez megint bukás. Mert, ha egyetértek a másikkal , aki még nem is akarja látni magát, nemhogy magán dolgozzon, akkor számomra azt jelenti, hogy tudatosan visszalépek a maszatba vele. Gondolatban, képzeletben legalábbis. És ez elég. Miért?

Mert az imagináció az a „pergamen” amire „beírjuk” önmagunk . Vagyis minőségeink arányait, keverékét. Amit imaginációdba behelyezel, azzá alakulsz. Hiába bánod aztán, mert az oda beég és attól fogva az vagy, abban tartod magad. Ha sajnálatot írsz be, hiába , hogy a másik iránt érzed, az érzés a tied és RÁD HAT. Rád van hatással, nem aki iránt érzed. Kiderül tehát, hogy nem segítesz a másiknak, viszont magad tönkrerakod. S magad után, gyermekeid. Hiszen belőled vannak. A te aurád , a te minőségkeverékeid ( és az apáé) egy másik aránya. Egy másik, belőled alakult struktura a gyermeked. Te vagy , csak más képben. Te alkottad, így magadat is látod a képletükben. Ott tartasz. Azzá alakultál belül, akkor, mikor megalkottad őket. De máris megy az élet tovább és az elemek egymásból alakulnak . Tudatosan lehet rendezni őket. Tudatosan az ember önmagát alakíthatja. De csak önmagát hatékonyan, a másiknak mellette csak MEGMUTATHATJA A SAJÁT PÉLDÁJÁN , BESZÉDÉN KERESZTÜL, hogy mi a helyes út. Mi lenne a megoldás. És ha valóban segíteni akar, akkor egyenesen kötelessége a másikkal úgy beszélni, hogy az arról szóljon, hogy a másikat ébressze. Akkor is, ha nem tetszik a másiknak, akkor is, ha ezért elhagyják, akkor is, ha süket fülekre talál. Mert csak ennyit tehet az ember. Mit gondolsz, miért van kevés barátja a látó embernek?
Erre Hamvas valahogy így fogalmaz: Ha igazságaikhoz nyúlsz, nincs baj, ahogy hazugságaikat érinted felsszísszennek, támadnak. Az nem tetszik az embernek, az fáj, ha hazugságaikban megzavarják, megpiszkálják. Önmaguknak hazudnak. Mindenki. Mit jelent ez? Hogy nem látják, nem értik magukat teljes gyökérig és valami mással áltatják magukat.

Gyermekeknél jó kezdeni ezt a fajta szemléletet , mert akkor abban nő fel a gyermek, hogy ÉRTI, MIT JELENT A FELELŐSSÉG és ha tetszik , ha nem (gyermekésszel megítélve) elfogadja.

Igazi barátság abból lesz, ha ezt a gyökérlátást a közösség tagjai elfogadják, értik, ehhez tartják magukat önként és szabad elhatározásból.

A közösség a párkapcsolaton kezdődik. Ott a legnyílvánvalóbb, hogy mi a gyökér. Kéne legyen.

Baráti közösségek is akkor maradnak fent végig, ha ettől a gyökérlátástól nem válik el az ember és a másikkal, amikor beszél, innen szól. Így akár ha sokáig is nem találkoznak, kevés szóból is értik egymást. Hibáikat egymásnak nyugodtan megvallják, a másik életében szabad bejárásuk van , mert nem ártanak. Fegyelmezik magukat. De elfogadják egymás rendreutasítását, nem veszik támadásnak, hanem elgondolkodnak fölötte.

Hallottam egy olyan megfogalmazást Müller Péter szájából: "Az igazi barátság az, ami miatt a meggyőződést is feladja az ember." Hát ez nagyon nagy önámítás,nem érthetek vele egyet. Vagyis ha gyökérben Egy vagyok a másikkal mellőlem és az a meggyőződésem , hogy márpedig az önámítás akármilyen formája veszélyes, s ráadásul látom, hogy a barátom ámítja magát, nem mondhatom neki, hogy "á, dehogy, semmi baj, körözz csak nyugodtan üresbe tovább". Hiszen ezzel önmagamat is összezavarom, mert magamnak is mondom, tehát duplán ártok. Az ember nemcsak a külső kábítószerektől lehet kábult, hanem gerjesztheti önmagán belül a neptunuszi őserőt zavarosan. Kábítja magát elméletekkel, ködös fantáziákkal. Pl, amikor valaki abban él, hogy Ő egy , a többitől abszolut különleges ember, valami extra küldetése van neki Fentről és ezért például nem élhet családos életet. Ez önámítás. Attól, hogy valakinek van családja, még lehet nyugodtan "extra" ember. Mert valami képessége mértéken felül van. Nincs semmi baj.
Mivel azonban azt az ősminőséget, amit a szülői feladatkör maradéktalan és normális megélésén keresztül fejleszthet ki az ember, tehet helyre az ember, amnennyiben ilyen zavarral született, azt ott teheti helyre. Nem lehet egy átélést megszerezni csak abban a helyzetben, ahol az keletkezhet, ahol azt kiművelni, nemesíteni lehet. Nem lehet a fenyőfát a trópuson ültetni és nevelni, mert abból, ha lesz is valami, csökevényessé válik. Zavarossá. Nem egészséges , ami nem a helyén van.

Mikor fogalmaz az ember jól? Ha nem kényeztet, nem néz el, nem hazudik , nem áltat. Engedményt tesz, de nem enged a Létrontásnak. Vagyis a másikban levő ősminőségeket nem tekinti egyebeknek, mint ami benne is megvan , más arányokban. És ahogy magát gyógyítja , azt teszi a másiknak is.
Erőszakos gyógyítás nincs, ha a gyógyítás a gyökérzavarokra irányul. Erőszakosnak tűnik a gyógyítás annak, aki nem gyógyításnak, hanem támadásnak, önérzetére nézve sértőnek állítja be. De ez az Ő dolga.

Eddig szándékosan nem említettem az asztrológiát. Mert még mindig a köztudattban úgy él ez a tudomány, mint tőlünk független , érdekes mese.

Az asztrológiában lehet látni, hogy az emberben mind a tizenkét ősminőség megtalálható. A horoszkópban látszik, hogy születési időpontunkban melyik minőség milyen arányban zavaros és ezek a minőségek egymással milyen kölcsönhatásban vannak. Ez rengeteg információ arra nézve, hogy alapban mik vagyunk. Hogy nézünk ki, milyen istenkép vagyunk a sok közül.

Itt az info, milyen az anyánk, a nagyanyánk, a gyermekünk , a másik ember. Az ősminőségek, képességek mint : harciasság, bátorság, kezdeményezési kedv, stb( Mars, Kos, 1 es ház), munkaszeretet, szerzési vágy, kényelem, anyagiasság (Vénusz, Mérleg, 2 es ház), felfogóképesség, tanulási képesség, rokoni viszony, beszéd(ikrek, Merkur, 3 as ház) stb, milyen arányokban keverednek, romboltak, zavarosak .
Tehát a horoszkóp egy térkép, semmi más. Információs eszköz. Hogy mennyire hiteles, magától értetődik annak, aki nem senkinek, hanem Egy valakinek tartja önmagát.
A munka nehéz önmagunkkal. És könnyebbé attól válik, ha nem ezerféle elképzelés szerint akarunk élni, hanem egyféle gyökérelképzelésünk van. Ha mást képzelünk, mint ahogy pl a Nyilas minőség zavartan ezerféle ideológiát is létre tud hozni, attól nem fog eltűnni a gyökerünk, vagyis az az egy létigazság, hogy miből vagyunk, kik vagyunk. Ezért a legtöbb nehézség abból származik, hogy nem engedjük el, nem cseréljük le a hamis elképzeléseinket.

És ami az imaginációnkban van, azzá leszünk, de sosem múlik el az, akik vagyunk. Viszont ki tudjuk nyírni magunkból és magunkat mint ember. Semmi se múlik el a fizikai halállal, csak az , ami annyira elért egy negatív szintet, hogy elenyészik.Magban, magja feloszlik.
Tehát, a fizikai halál után is megmarad a szenvedés, amennyiben ebben a dimenzióban túl sok maradék maradt. Hiszen már fizikai testünk idején is van olyan, hogy nem a szilárd testrészünk, hanem a lelkünk sajog. Egész lényünk szenved. Vízjegyüek tudják ezt.

2011. február 23., szerda

Mire jó a kauzális asztrológia

Gyógyulj asztrológiával

I rész



Húsz évvel ezelőtt, amikor reggelente hányingerrel indultam a munkahelyemre, amikor állandóan , lelkem legmélyén vitába voltam a sorssal, Istennel, amikor szinte naponta fájt a fejem, csak éppen arra nem gondoltam, hogy ezt az állapotot, amiben élek, mind saját magamba gerjesztem, éltetem . És arra sem gondoltam, hogy ugyanezzel az erővel , ugyanúgy lehetnék jól is, tele életörömmel, hogy változtathatnék azon, ami miatt feleslegesen szenvedek. Nem láttam, hogy hol, miben terhelem magam túl, mindent ami velem történt a sors számlájára írtam, mert istent magamon kívűli erőnek képzeltem el.



Ezzel az imaginációval születtem, ebben nőttem fel, ilyen természetű nevelést kaptam. Erről nem tehettem, de azt sem tudtam , ennek a nevelésnek és az akkori információhiánynak a következményeként, hogy hogyan leszek végül is felelős magamért, teljes egészében. Vagyis felelős azért is, amit az imaginációmban hordok és az miképpen válik eredőjévé mindennek , ami velem történik.

Itt , a felelősségnek nemcsak arról a vetületéről van szó, tehát, ami kimerül ott, hogy kézzel foghatóan valami hibát vagy vétket követek el valakivel szemben és annak tudnom kell, hogy következménye van és fel kell azt is vállalni. Alá kell tudni támasztani, hogy miért követtem el az adott hibát. Többről van szó, terjedelmében sokkal mélyebb és súlyosabb jelenségről.



Tűrtem , tehát a fejfájásokat, amik kora gyermekkoromtól megvoltak. Igaz, akkoriban nem én, mint gyermek voltam az oka ennek, hanem anyám tudattalan gondolat és érzésvilága. Vagyis az Ő imaginációs „munkálkodása”. Persze, Ő se tudta mit tesz. S, hogy egyáltalán létezik ilyesmi. Gyakran voltam lázas, nagyon lázas, súlyos mandulagyulladásokkal.

Ezek később is jelentkeztek, felnőtt korom fiatal éveiben. Nem vettem észre, hogy ezek az én elfolytott agresszióm következtében álltak be. Nem vettem észre, vagyis nem jutott el az agyamig, hogy hol és miben lehetek én az oka , a betegségeimnek. Sehol nem találkoztam akkoriban semmiféle , erről felvilágosító szakirodalommal. Nem is volt ilyen ilyesmi mifelénk, az akkori kommunista fennhatóság alatti időkben, amikor még a világias dolgokról szóló információk is blokálva voltak, nemhogy a transzcendens természetű dolgokról kapni lehetett volna akármit is. És persze, nem utolsó sorban ,származásom következtében sem találkozhattam ilyesmivel, mivel egyszerű munkásasszony lányaként láttam napvilágot. Még normális család se volt. S , úgy látszik, az életet, az ilyen külsőségek nem érdeklik, mert függetlenül attól, hogy valaki egyetemi tanár vagy felszolgálólány, ugyanúgy elkapja a mandulagyulladás,fájtatja a lábát vagy a fejét , ugyanúgy lázas és boldogtalan, ha nem vigyáz magára. Jobban mondva, nem tudja, hogyan csinálja és ténylegesen saját maga csinálja.



Hogyan csináljuk? Én is akkor kezdtem el ezt megérteni, felfogni, amikor az asztrológián keresztül, egyúttal megismerkedtem az analógiás gondolkodással. Nagyon egyszerű és tiszta kép alakul ki az emberben arról, hogy mennyire összetartozik a belső a külsővel. Hogy szerveink egyenes kapcsolatban vannak kézzel nem fogható „szerveinkkel”, mint pl az elménk. Hogy , ami logikus, az egyben analogikus is. Hogy amikor irigykedünk, epések vagyunk, szervezetünk követi ezt az indíttatást és több epe termelődik (termelünk). Amikor nem bírunk lenyelni valamit huzamosabb ideig lelkileg, elszűkűl a torkunk, jön, hogy okádjunk , akkor nagyon hamar mgeteremtjük ezt a fizikai szervzetünk nivóján is. A test követi a szellemi-lelki teremtést és szépen elvégzi az utasítást a szervezetbe is. „A betegség őszintévé tesz”-fogalmazza meg Dethlefsen doktor a könyvében. Amikor a fizikai szervezetben szemmel látható az egészségtelenség, nem lehet mondani, hogy semmi baj nincs. Legfeljebb nem valljuk be, vagy nem tudjuk elképzelni, hogy miből fakadhatott. Ettől, azonban nem változik meg semmi.

A terápia, akkor igazi, amikor arról szól, hogy sikerül a tudatalatti tevékenységet tudatossá tenni. Vagyis, a terápia, fordítási művelet. A szimbólumolvasás segítségével , tudatossá , értelmileg felfoghatóvá lehet tenni azt a problémát, ami valamelyik szerv betegedését okozza vagy a fájdalom okát. Ez a terápia, sokkal fontosabb, hatásosabb és hosszú távon eredményesebb, mint a tünet kezelése, külső orvoságokkal való megszüntetése. Mert az ok megmarad, a tudatalattiban tovább folyik a helytelen képzetalkotás, ami megint csak fizikai egészségtelenséghez vezet.



Szóval ,mivel akkoriban, amikor ezekről nem tudtam, egyebet én se tettem, mint jártam a fogorvoshoz a rohamosan romló fogaim miatt. A fogak , a felelősségtudathoz tartoznak . Attól függ, mi a baj velük, lehet tudni, hogy miféle kutyulás folyik blül az emberben. Ha sokat haragszik, lázad, fél, akkor az életerőt nyírja ki magában az ember. Ilyenkor letöredeznek, porlékonnyá válnak a fogak. Nem rágja magát keresztül a problémákon, hanem kerülgeti, hárítja azokat, fogai is tönkremennek, hiszen a funkció nincs betőltve, fölöslegesekké válnak. Ha gyakran begennyesednek a gyökerek, azt jelenti, hogy erősen haragszik az ember és lázad az isteni igazság ellen, persze úgy, hogy, ahogy ő elképzeli, nem műkődik.



A gyerekkori mandulagyulladásaim oka, édesanyám félelmeit és lázadásait tükrőzték, nehezen nyelte le az élet nehézségeit, miközben előre félt, hogy ami jön, azt vajon hogyan fogja elviselni. Mindig hadiállásba helyezkedett, amiket én a magas lázzal való torokfájásokban , halálközeli állapotokkal reagáltam le. A torok a nyelés szerve, a szűkülés a félelem jele, a láz a belső ellenállás, lázadás eredménye.



Később, ugyanarra az átöröklött mintára, én nehezteltem és féltem a sorstól, az előmbe kerülő helyzetektől, tele voltam előítéletekkel és az újtól való rettegéssel. Ekkor már, direktbe teremtettem magamnak a betegségeket.

És így voltam, a gyomorproblémáimmal is, amikor arról volt szó belül, hogy nem tudtam megemészteni, ami velem történik. Olyan eset is volt, hogy mindenki ugyanazt ette, amit én, mégis az egész családnak semmi baja nem volt, én pedig kórházba kerültem heveny hasmenéssel. A hasmenés nálam a felszínes emésztést jelezte, vagyis elsíklottam az élet dolgai fölött, azélkül, hogy megkülönbőztettem volna , hamar mindent elvetettem, kritizáltam, felfogás nélkül tanulság levonása nélkül éltem meg a problémák felmerülését. Nem oldottam, csak kezeltem, felszínesen, pillanatnyi értéktudatomnak megfelelően. Ezek mind a Szűz jegyhez tartoznak, amik a bélrendszerhez tartoznak.



S ugyanúgy, fiam is, aki akkoriban kicsike volt, sokszor esett hasmenéses betegségekbe, torokgyulladásokba , magas lázzal. Én generáltam neki tudattalanul.



Mostanában, sokkal ritkábban betegszünk meg, igyekszem mentális tevékenységemet uralni, problémáimat naplómba kielemezni és elengedni, megoldani. Így betegség sincs.

Telek telnek el, nem esünk hűléses megbetegedésekbe. Csak azért fogalmaztam így, mert viccesen azt mondják: télen divat a hűlés. Normális, hogy vannak személyek , akik az év bármelyik évszakában meghűléses betegségbe esnek, állandó belső agressziójuk miatt.

Kislányom érzékeny bőre viszont arra figyelmeztet, hogy a felelősséget még mindig nem sikerül mindig teljes mértékben helyesen megélni.

Észrevettem, hogy amikor hamar sikerül belátnom, hogy most éppen megint , nagyon finoman, de neheztelek a férjemre vagy a sorsomra, ha megint nem vagyok jelen az életemben és a múltban rágódom, azért lázongok, vagyis haragszom és támadom magam , olyan elmúlt események miatt, amiket megoldani , elengedni kéne, kislányom bőre begyullad. Olyan testrészein, amik megint hozzárendelődés során valamilyen őserő negatív megéléséhez fűződnek. Szóval, amikor hamar sikerül komoly megbánást gyakorolnom és belátom, min agyalok negatívan, hol táplálok magban negatív érzeteket, egyik napról a másikra elmúlnak a piros foltok. Amikor nem találom az okot vagy nem .látom be, hogy hol vétkezem, napokig tarthat a pirosság a kislány bőrén. Kenegethetem bármivel, nem sokat nyom a latban. Kenőcsőktől, olajoktól nem múlik el hatékonyan. Segít, de nem szüntet.

Ilyenkor, rendszerint az én bőrőm is valahol ekcémás lesz. Leginkább a lábszáramon, ami a Vizöntőhöz rendelődik és az irányváltást, a sok nyüzsgést, az elégtelen vagy túl sok komunikációt jelzi. Elmúlik, ha ezeket magamban lerendezem és igyekszem nem véteni el újból a célt.



Summa summárum, azt kell nagyon jól megérteni és felfogni, hogy imaginációnkkal teremtünk, teremtjük saját magunk lényét, kapcsolatban vagyunk az egyetemes léterőkkel , azokból állunk mi is és semmi se történik tőlünk függetlenül. És azt kell megérteni, hogy íly módon nem létezik semmi ok, aminek ne lenne okozata, vagyis minden szenvedéllyel megtöltőtt elképzelés , legyen az negatív, romboló töltetű, blokkokat előídéző vagy pozitív képzet, mindnek van következménye. Ha oldott állapotban vagyunk képesek élni minden szinten, öngyógyító képességünk is jobban, hatékonyabban műkődik és meglehet , a fizikai dimenziót el sem éri, feloldódik. Vagy , tudatosítjuk és akkor ezáltal oldódik, oldjuk fel.

Az egyetemes törvények ősminőségek összhatásaként műkődnek és ebben az értelembe nem ajánlatos elképzelni az életet és a Létet, mint egy olyan rajtunk kívűl létező lényt, aki valamit is elnéz, vagy korrumpálható. Éppen ezért, magunk sem szabad semmit elnéznünk, mert abból rövidlátás vagy szembetegség kerekedik, se nem korrumpálhatjuk,kényeztethetjük magunkat, mert annak cukorbetegség vagy rák lesz a következménye.

A Létezésnek van egy mechanizmusa és rendje , aszerint műkődik. És egyáltalán nem rendelkezik humánus nézetek szerinti beállítással .



Egészséget!

2011. február 20., vasárnap

MAI NAPI GONDOLAT

Milyen érdekes, hogy amikor a férfi a nővel szeretkezik, valósággal beleesik, belezuhan a nőbe, míg a nő szeretkezés közben nemcsak befogadja a férfit, hanem megújulva , önmagán keresztül új lényt alkot. Mennyivel több teremtési képességgel rendelkezik a nő, milyen fontos mozzanat ez, hogy látni lehessen mi a szeretet. Hogy látni lehessen, hogy a szeretet az az ősi képesség és egyben alapelv, ami mindent kibír, mindent át képes minősíteni, mindent el bír nyelni és újjá tud szület(ett)ni.

A férfi a nőn keresztül öleli magához és olvad egybe az isteni minőségge(t)l, a nő a férfin keresztül köt és old. Egységet bont és egységet alkot. Ő a férfin keresztül odaadja magát, megnyílik az új létrehozása érdekében.

Vajon hány embernek jut eszébe , hogy a legelemibb , legelső, legfontosabb lét és életmozzanat a szexualitás? Hogy fontosabb mint az étkezés is, hiszen ez a primér feltőltődési aktus. A kiegyenlítődéshez szükséges legfontosabb mozzanat. Az éltető és életalkotó yin és yang energiaminőségek egymásba hatolása és egymásból való táplálkozása, hogy mindenik személyes képviselője ( a férfi és a nő) megélhessék az egységet, ahonnan kiszakadtak.

Ha ezen a nivón az emberek nem viszonyulnak megfelelően önmagukhoz és egymáshoz, semmi egyéb terület sem adhatja meg azt szellemi-lelki-testi kielégülést, ami a boldogsághoz , az életörömhöz kell. Ahhoz az életörömhöz, ami nincs feltételhez kötve. Egyetlen hely, ahol létrejöhet az egység zavartalan és normális megtörténte.

Ennek az aktusnak semmi köze ahhoz, mi volt az ebéd, van-e vagy nincs munkahely, esik az eső vagy nem. Ez az aktus nincs anyagi és agyi spekulációkhoz kötve eredendően. Önmagából való önmagával együtt akarni levés ősi késztetése.

Az egyedüli függvénye az embernek a másik nemmel való kapcsolata és azon keresztül való Létezéstől való függés, úgy, hogy beismeri az ember, hogy ez a függőség nem korlát, hanem felszabadulás, energiával való feltőltődés.

Ha ez az aktus rendben van meg- és átélve, akkor jobban esik az ebéd, még ha csak alma is van, megnő az életkedv, több a türelem.

Ha rendben van. Ha felelősséggel és helyes értéktudattal, ha szabadon, ha rendeltetésszerűen, ha ..... ,van művelve. Innen borul minden, ha nincs renben.Ha az Ember szexualitásának felfogásában össze van zavarva, teljes élete felborul. Önmagáról alkotott képe összezavarodik.(Itt nem az egoról van szó, hanem a teljes emberi lényről)

Mai állás szerint elég keveseknek sikerül normálisan viszonyulni a szexualitáshoz.
Amíg nem számolunk a Lilithnek nevezett őserő létezésével nem is lehet másként. Nem tudjuk magunkat rendesen értékelni,látni. Feltételekhez kötjük érzelmeinket, arra nem is gondolunk, hogy az az őshely, az az ős mentál állapot, az az ősi magatartás, ami a szexualitásban megmutatkozik, egy gyökérmozzanat. Itt még csak indíttatás van a kiegészülésre. Nem lehet ezt a zsigerből jővő indíttatást semmiféle ember alkotta feltételekhez kötni. Ennek meg kell történnie, szépítéssel vagy anélkül. Mivel a Lét természete.

De lehet ezt a gyökérből eredő ősmozzanatot helyesen értelmezni és felfogni vagy lehet nem helyesen értelmezni és nem jól felfogni.

Itt kezdődik az Ember baja. A gyökérből elindul a vágy , a sóvárgás és hogy mi lesz belőle: értelmes szeretet vagy düh, gyűlőlet,hatalomvágy, korrupció, érzelgősség, stb, az már az ember hozzáállásán múlik. Egy Erőből jön és változhat sokféle erővé.
Mint látszik, egy helyes út van: az értelmes szeretet útja és rengeteg részleges, zavaros út.

Ki hinné, hogy mindez a sok zavar világossá tehető azzal és az által, hogy megérti az Ember a szexualitás valódi értelmét és eredeti rendeltetését, forrását?

AZ ANYAMÉHBEN

Két kis magzat beszélget egy anya méhében: - Te hiszel a születés utáni életben? - Természetesen. A születés után valaminek következnie kell...


Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk. -
Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

2011. február 10., csütörtök

Ez tetszik, ide kellett bigyesszem :))

Johann Wolfgang Goethe - Életszabály

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
...mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól,
és minden nap felel majd akkor.
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tud megbecsülni!
Főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre!

2011. február 5., szombat

Bolond gondolatok

Ássa ki a krumplit, kapával. Gyönyörű őszi napsütés, langyos szellő fújdogál, észre se veszi e egyszerű és édes szépséget. Körülbelül 65 éves . Még szép kor kéne legyen, de nála ez már öregség.

-Jaj, látod, fiam, egész életemben ezt csináltam. Nehéz munka ez, már nem bírom úgy , mint régen.
-Úgy beszél, mintha ez valami teher volna. Dolgozni, munkálkodni csak kell, nem? Vagy inkább mást szeretett volna művelni a földi munka helyett?
Miért panaszkodik, hiszen eddig a Föld látta el testét mindennel, amire szüksége volt és mindig megkapta ami szükséges tőle, sokszor többet is. Már azért evett, hogy fogyjon, nehogy elrohadjon. Azt képzeli, ha valamit nem fal fel, az kárba megy, az préda? Nem ugyanilyen préda az is, ha mértéktelenül és fogyasztásból eszik, fal? Arra kényszeríti a testét, hogy gyárként, ipari formában teljesítsen! Nem veszi észre?

-Jaj, nem panaszkodásként mondom, csak nehéz ez a munka. Mást csinálni? Jaj , fiam, nem volt arra lehetőség, szegény falusi embernek. Csak azt csinálhattuk, amit láttunk és amit apáink csináltak. S az ember megöregszik, nem bírja.

-Megint panaszkodik, nem veszi észre?Lehetőséget teremteni kéne, nem?Nem jön az csak úgy az ember elébe magától.

Nem tudni mit ért a szegénységen. Általában , ilyen észjárással, felfogással azt, hogy a városon élőnek valamilyen külső kiváltsága és lehetősége volna az, ha városon lakik. Pedig ott is csak pontosan úgy megy a hajsza, ha ezt akarja az ember , mint itt, vidéken. Csak más formája és neve van ugyanannak a fogyasztásnak, zabálásnak, harácsnak és panaszkodásoknak.

És azt, hogy aki esetleg főtt krumplival táplálkozik, az csak szegény lehet. Persze, itt a szegénységen a földi javak értendők. A lelki szegénység kifejezést elég ha a pap érti a templomba és olyan szépen elmondja . Majd közvetít a drága lelkész úr az Istennek és megoldja helyette is a megváltást.

Hallottam egy párbeszédet, két idős asszony szájából, egy vasárnap.

„-Szervusz Zsóka!. Miért nem gyüttél ma istentiszteletre?
-Jaj, lelkem, nem volt érkezésem arra. Ez a térdfájás, tudod.
Hát szépen beszélt a Tiszteletes úr?
-Gyönyörűen!!!
-És mit mondott?
-Jaj, drága Zsóka, nem tudom én azt, de gyönyörűen beszélt!”

*************

Hogy nem bírja 65 évesen? Mitől lenne friss, üde? Hiszen pusztítja és rombolja testét hullával, élettelen eledellel, amikor húst eszik és agyon süt –főz mindent. Mire megemésztésre kerül, már salakot vesz magához.
Elméjét meg igazságtalansággal, önámítással vagyis hazugsággal fárasztja, amíg az is leépül. Nem felszabadítja, hanem süllyeszti magát.

Talál egy csigát. Hirtelen elmélyedve mondja:
Milyen érdekes a természet, mennyi formája van. Csodálatosak Isten útjai. Csak kifűrkészhetetlenek.
Majd hirtelen: S ezt a csigát eszik valahol, más népek?
- Igen, pont úgy mint a disznóhúst itt. Meg a macskát is eszik. Miért? Mi a különbség a disznóevés és a macskaevés között? Szerintem semmi.
- Nem lehet jó a húsa. Jaj, nem is jó róla beszélni.
- -Inkább azt kéne kérdezni, hogy miért kéne mindent felfalni, ami mozog és mi az elégséges és az igazi értékes? És mennyi elég a munkából, pont úgy, mint az evésből.
-Hát fiam, nem lehet tudni, mit hoz a holnap, jobb, ha az ember előretekintő.
- Ilyenkor hol a hit? Az Isten milyen szerepben van?

Hiába . Nem megyek vele semmire. Más nyelvet beszélünk, más a szemlélet.
Van-e egyáltalán valami végiggondolt szemlélete?
Ezt már nem kérdezem meg, úgyis fölösleges idővesztés lenne.

Gondolkodom én is. Tényleg mi is a külömbség, ha az ember csigát enne vagy disznót? A csiga szabad állat, a disznó rab. Vagyis a disznóhússal még ráadásul rabságot is eszik az ember. Zavarosabb információ, mint a csiga. Nem elég , hogy fölösleges állatot ölni, még előtte jól össze is van zavarva. Hmm.
Hát érdemes? Értelmes?

Gondolkodni, ez a legfontosabb.