Hamis szeretet

Nem tudom manapság hányan gondolkodhatnak el azon, hogy mi is valójában a Szeretet? Hogy néz ki tulajdonképpen? Hogyan lehet azt megállapítani, hogy mi a szeretet és mi csak álszeretet?

Találtam egy jó kis példát arra, milyen az igazi szeretet:

"A Pillangó története


Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból, segíteni akart neki. Nagyon gyengéden kitágította a szálakat, kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni.

Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük.

Megrövidített életét a földön töltötte, sosem ismerte meg a szabadságot, sosem élt igazán."  

Ebben a kis "mesében" abszolut fején találják a szöget.:) Milyen nehéz ezt életgyakorlattá tenni  a "mert megérdemled" stílusu modern felfogás dzsungelében! Amikor a nyerészkedésre , a teljesítményre , a kényeskedésre, a fájdalom hárítására és teljes kiküszöbölésére fordítják a figyelmünket már babakorunktól fogva. Kirekesztik a egyik legfontosabb elemet  : a Tűz elemet a teljeskörüségből. És mi történik? Semmi más, csak agresszió keletkezik és még nagyobb fájdalom, mert a legkisebb nehézségre is hármat szökik az elkényeztetett személy és létrejön a dühöngés , a neheztelés. Nem volt hozzászokva és hozzászoktatva  a nehézségek és egyenetlenségek viseléséhez és megoldásához, hát támad és védekezik akkor is, ha nem kell és nem kűzd és nem védekezik, amikor kellene. A Szeretet fennakad a fellegekbe , tűz elem nélkül nem lehet helyt állni. Mivé lesz a Szeretet? Üres fogalommá , aminek a nevében kuncsorgunk és kunyerálunk és udvrolunk valmiféle külső kegyes megszállásért, jutalomjogokba és képzetekbe tartjuk magunkat, a kegyelmet elnézésnek tituláljuk. Így torzul a Szeretet gyűlőletté. A sajnálat is egy kegyetlen állapot. Mintha nem lehetne minden Személynek lehetősége felvennie a kapcsolatot az Ősforrással! Miért sajnálkozunk és akarjuk mások helyett vinni azok keresztjét? Mit képzelünk vjon, mitől mentjük meg?   A hamis szeretet nem egyéb, mint  a szabadság és az igazsglátástól való megfosztás, megfosztottság. Csak az gyakorolja a szeretetet igazából és az tud a szeretet állpotában élni, aki saját maga iránt fenntartja az igényt az értelemre és törekszik az éberségre. Az ilyen személy képes szeretni másokat is, valóban. Ilyenkor már nem is kell kimondani a "Szeretlek" szót, mivel a szeretet állapotában élni annyit jelent, mint nem beszélni potyára, nem beszélni mellé és nem beszélni üresbe. Nem  akar élni senki helyett,. felfogta az idő rejtélyét. Fegyelmezetten , éberen  kell(ene)  élni és  a szeretet beindul /áramlik magától. Finomna , de annál erőteljesebben.