A metafzikai alapokon álló asztrológiával foglalkozva, lépésenként, ki lehet lábalni a karma szorításából.
A karmának az a dolga, hogy kijöjjön a fényre, az embernek az, hogy engedje azt kijönni. Nem könnyű kűzdelem ez. Hamvas Béla életműnek nevezi.
Nem könnyű, még sincs más út a felszabadulás és a boldogság felé. Az út valahogy így hangzik:
"...csakhogy én magammal szemben is kegyetlen vagyok. Semmit se könnyítek meg magamnak, ellenkezőleg, állandóan fokozom bűntudatomat, sőt, ha valami szörnyűség történik a világban, úgy veszem, mintha én lettem volna, vagy mintha rajtam követték volna el..."
Hamvas Béla is leírja ezt valahol. Mindenért felvállalni a felelsősséget- ez a lényege.
Vétkezni könnyebb, azt mondják az örgöd könnyít az életen, az isten soha. A következőkben tehát mepróbálom röviden összefoglalni a saját életemben zajló nehézséget, amik a Rák Lilithem és a Szűz karmám sugallataira fordulhattak elő. Bocsánat , nem volt hozzá erőm, hogy elvessem a sugallatokat.
Tervbe van, hogy leírom majd részletesen is, egyelőre azonban erre még nincs megérve az idő.
Ami mellett állok, amit állítok, vagyis az, hogy a karma dolga a
világosságra kerülés, annak érdekében, hogy feloldódjon és a megváltódás
alóla létrejöhessen, rám ugyanúgy érvényes, mint akárki másra.
Idén , határozottan (Bak) és szabadon (Vizöntő) , bátran (Kos) nézek
szembe én is a karmámmal. Ez, amit leírok most, önerőből való
hozzájárulás ahhoz, hogy az egészség ne romoljon. Magamé, környezetemé,
családomé, a tanácsért hozzám fordulóké. Amolyan önleleplezés
következik.
Kérem szépen tehát, spirituális füllel olvasni, vallásos és materialista fül helyett.
Réka lányom megszületése után,kétszer voltam várandós. Első alkalommal 8
hetesen oda jutottam, hogy elkapartattam, mert tönkrementem és
legyengültem annyira, hogy már csak a véres gyomrom hánytam. Képtelen
voltam normálisan hozzáállni tehát az áldott állapothoz. Nagyon
szégyellem, hogy a karmikus sugallataim úrrá lettem rajtam és az akkori
körülményeim (anyám főleg, aki jobban belenyomott a gyengeségbe) között
képtelen voltam felvenni a harcot velük.
Második esetben,
kűzdőttem ugyan a gyengeség ellen, viszont kiderült félidőben ( 4 és fél
hónaposan), hogy a baba többszörösen malformált, életképtelen.
A
gyerekeim azért halasztottam meg öntudatlanul, mert az áldozatom nem volt
őszinte.Valamiféle tervet vittem véghez ( a szűz karmámnak megfelelően),
afféle kommunista szellemű elvárást, mint amikor szót fogadok a
mindenkori főnőknek, szófogadóan teljesítem a tervet. Szabályszerűen szót fogadok, szolgálom a rendszert. Úgy sikerült mindössze gondolatot vezetni, hogy ha Rák
karmával születtem, akkor elég a megfelelő számú gyerek (legalább 3- ez
már ipari , szűz karmás képzet), és máris megszabadulok a karmámtól. Ez
jutott eszembe minduntalan. Nyílván éberségvesztés miatt.
Az egész
megváltásból, ennyit voltam képes gondolatok szintjén éltetni, mikor erős kínok gyötörtek.
Ugyanez
van vallásos szemlélet szerint is: légy jó, szófogadó és a parancsot betartsd .Jónak lenni vakon és felelőtlenül is lehet. Nem őszinte áldozat, nem
őszinte isten elé járulás. Azt hiszik a vallásosok, hogy ha hízelegnek
az istennek, akkor cukorkát osztogatnak nekik a túlvilágon és az uristen
majd homlokon csókolja. Ilyen képek uralták el a tudatalattimat , ezért
kínlódás volt az egész igyekezetem. Ez a Halak hatáskörébe tartozik,
gyerekkoromban sikeresen kimosták az agyam a vallásos szertartásokra
járással, ami csak megerősítette a velem született tévesen hozott
áldozatokra való hajlamot.( Kakas évében születtem, a kínai asztrológia
szerint). A materiális és a vallásos ,a földhöz ragadt és a misztikus
logika kotyvasza tőrt elő a tudatalattiból.
A nem sikerült
gyermekeim is , ahogy az élők is, hozzásegítenek a megváltáshoz. Vagyis a
karmikus determinációim alóli felszabaduláshoz. Hogyan? Azáltal, hogy
kimondom, micsoda igazságtalanságokba tartom magam, ha hallgatok a
tudatalattimból feljövő zavaros sugallatokra. Azáltal váltódom meg,hogy
megláthatom, egyértelművé válhat számomra, hol köpöm szembe saját
magam.
Asztrológusként elém tárul az, hogy mennyire igazságos az
élet, és még biztosabb vagyok benne, hogy saját kapálózásból lehet
rosszul járni.
Nem várok vigaszt. Megértem, megbocsátom és vándorolok tovább az utamon.
Köszönöm.
Támaszom az, hogy a valóság nem törődik a nyafogásokkal, csak a boldogság hangját érti. Teljesen mindegy, hogy izzadjuk ki a hazudozást, csak ki legyen izzadva.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése