A küzdelem.

A szabadság.

 A Felelősség.

Megfelel a Kosnak,Skorpiónak melyek uralkodója a Mars, majd a Pluto. Megfelel a Vizöntőnek, melynek uralkodója elsősorban a Szaturnusz , aztán az Uránusz. Megfelel a Baknak, melynek uralkodója a Szaturnusz.

Az Uránusz és a Plutó által jelzett erők a nagyon finomat , leheletszerűt és megfoghatatlant képviselik. Ember leginkább csak csodák során eszmél rá, hogy “valami” rendezi a dolgokat.Ezt abban látom érvényesülni, amit Jézus úgy fogalmazott meg “keressétek isten országát, a többit megkapjátok ráadásul”. Egészen a Szaturnusz által jelzett felelősségig tegyen meg az ember mindent jól a krisztusi modell szerint, a többit engedje át a legfelsőbb erőknek.  

Meg kellett tanulnom hozzáfogni szembenézni a félelmekkel. Ha nem érted, csináld- mondják. Akkor megérted. Mély jelentést hordoz ez.

A félelem sok árnyalatú lehet. Ami nem egész az fél. Ami nem egészséges, az valamilyen elváltozástól terhes. Lehet a félelem aggódás, gyávaság, merészség, bőszültség,hanyagság, szórakozottság, felületesség. Mindi-mind negatív előjelű minőségek.

Lehet, pontosabb megfogalmazás, hogy a félelemből születnek a negatív előjelű jellemvonások. Azt tartom fontosnak, hogy lehetőleg minél pontosabban be tudja valaki azonosítani a félelmeit. Sorsképlet ehhez nagyon jó eszköz.

Mondják, hogy a félelmekkel jobb szembenézni. Így is van. Ahhoz, előbb fel kell vállalni őket. Hasonlatos ahhoz, amikor levesszük a kabátot. Nincs mit levenni, ha nincs rajtunk előbb. Félelmekkel és ebből fakadó negatív vonásokkal mindenki rendelkezik, kívétel nélkül.

Élni lehet azzal is nyugodtan, hogy ha az ember elköteleződik az igazságkeresés mellett, és sikerül is neki ,-jó helyen, jól keresni azt,- a "sötétség kitér előle". Ha sikerül a helyes létigazságokban kitartani, képzeletben , gondolatban és tettekben , amikor megtanul valaki tisztán látni,a félelmetes , félelmet gerjesztő külső okok is maguktól eloszlanak előle.

Szeretném a mondandómat olyan módon megfogalmazni, hogy ne az tünjőn ki belőle, milyen hős vagyok, vagy micsoda hősiesség és dícső siker az, amikor az ember elszánja magát a félelmei felszámolására. Nem hősiesség kérdése ez, mindössze arról szól, hogy lehetőleg egészségesen bírjon az ember élni, komolyabb és mélyebb szenvedésektől mentesen.

Nincs ebben semmiféle üzlet, semmiféle boszorkányság, hatásvadász karriervágy vagy profit. Ellenkezőleg. Sok lesz az ellenség. Értelemszerűen. Hiszen félelmektől meggyötörten az ember sokkal hamarabb bír bántani, sokkal hamarabb ingerült és ideges. Nem lexikális tudás a félelmek ellenszere, hanem a mély létmegértés. A mély Létlogika megértése. Minél jobban megy a belelátás, belátás önmagunkon keresztül a Lét misztériumába, annál maradandóbb belső békét eredményez. A valódi belső békében élő ember a nyüzsgőnek idegesítő célpontja lehet.

A belső békében élő ember kevesebbszer érez arra késztetést, hogy célzott támadásokat indítson valaki ellen, kritikája belső látásból fakad. Külömbség va aközött, amikor valaki bőszültségből kritizál vagy csak hibákat javít.

Hibát javítani nem bántalmazás. Ha az lenne, akkor mindahányszor félelmet oldanánk magunkon belül, bántanánk magunkat. ez azonban nem így van. Amikor hibáinkon felülemelkedni a célunk, akkor annak az eredménye a felszabadulás, tudattágulás, nem pedig szenvedés. Szenvedésből megyünk ki, nem szenvedésbe kerítjük bele magunkat.

Ugyancsak értelemszerűen, ha nagyon el van burjánozódva egy-egy félelem, akkor annak hordozója, a félelemmel teli személy, olykor csípőből bánt, hárít. Ezzel félelmétől, hibáitól nem megszabadul, hanem jobban elmerül. Pl kettős mércéből nem úgy szabadul meg, ha tovább fenntartja, hanem ha megtanítja magát egyértelműsíteni. Viszont a kettős mércétől nem szabadul meg , ha rosszul tanítja magát erre és belátás helyett , hárít , kételkedik, ugyanakkor figyelmetlen és minden információt felületesen értelmez.

A folyamat tehát úgy zajlik, azt kell nagyon megérteni és elfogadni, hogy minden ember , amikor saját magán belül nekifog a félelmeinek, hibás képzeteinek , gondolatainak és cselekedeteinek a felszámolására, akkor "húzza magával a világot"(H.B) is. Arra gondolok, hogy onnantól fogva, mikor belső békéjében van, a külvilágban is változásokat tapasztal. Pl váratlanul kitér előle az őt bántani szándékozó személy. Problémái nem várt módon megoldódnak.Ezeket nevezik csodának vallásos nyelvezetben.

Sajnos , ugyancsak a rengeteg vallásos és ezoguru nyelvezet miatt, az amúgyis hiszékenységre hajlamos ember, vagy a félelmei miatt, használható spirituális kapaszkodókat kereső ember a csodák alatt valami elvont, tőle független, más emberi személyektől független , angyali vagy tündéri , illetve ördögi kívűlről ráhulló vagy rászakadó entitásoknak tulajdonítja a jóra vagy rosszra fordulásokat.

Több, mint tíz éve annak ( 2005), hogy találkoztam a jó és helyes metafizikai nyelvezettel, mely az asztrológiai szimbólumokat (is) a realitás talaján mondja el, ezért jól követhető a fizikai valóságban is helytállósága.Éppen ezért , alkalmas a fejlődésre, mert kapaszkodói használhatóak a félelmekkel való leszámolási kűzdelmekben.

Most is csak azt mondhatom, hogy beválik. Beválik az elköteleződés a félelmekkel való szembenézés mellett.Az ember jobban elkerüli a fölösleges kűzdelmeket, melyek a félelmeket nem oldják, hanem csak tartósítják, hatványozzák.Erőfeszítés, kűzdelem így is van. A pozitív, örömteliség, belső békés állapot fenntartásáért. Ez a kűzdelem viszont egészségfenntartó, erősítő, újraélesztő eredménnyel jár, hiszen célja a hibás alakzatok, képzelgések, elképzelt modellek megszűntetése , azok kicserélése egészséges, egyetemesen , mindenki jólétére vivő elképzelésekkel, gondolatokkal és cselekedetekkel.

Bátorítanék tehát ezzel a kis eszmefuttatásommal mindenkit arra, hogy merjen leszámolni a félelmekkel. Merje megkeresni saját hibáit. Más személyekkel való konfrontációk során pedig ne az egész emberre terjessze ki feltörő dühét, hanem az ember által hordozott hibás magatartást, a negatív jellemvonást kritizálja , ha erre sor kerül és tartson ki abban a szemléletben , hogy alapjában véve mindenki saját lelke felszabadulására , megváltására vágyik. Hiszen kinek jó a bánat? Kinek jó az éhség? Kinek jó a nem tápláló eledel? Szellemi eledel is lehet pocsék.Látványos, szépen csomagolt, de tápértékhiányos.

Magától értetődik az, hogy a Lélek, a szent Lélek vagy szent szellem (önvaló, krisztus, isten, atya, stb) nem rombolás, megromlás céljából leheltetett az emberbe, nem a halált, hanem az életet tartja fenn. (Magától értetődik, hogy a nemes növények érdekében huzigáljuk ki a gyomokat, nem fordítva.)

Legveszélyesebb azt hinni, tehát képzelni, gondolni, mondani , átérezni, élni, hogy valaminek nem szabadna megtörténni. Az élet paradox volta miatt, minden ami létrejön, legyen az a legnagyobb rossz is, azért jön ki a fényre , vagyis a tudatba , mert épp az a cél. Mint , ahogy eddig fejtegetni próbáltam. Hiszen meg kell javulnia a rossznak, át kell alakulnia a hibás képzetnek, ki kell cserélődnie a romboló hajlamnak ahhoz, hogy egészség álljon be és maradjon fent.Ez az átalakulás Fényben mehet végbe. Tűzben , fényben. Kűzdelemben, látásban.

Hogy kegyetlenül hat és kíméletlenül tőr fel? Ez az elfojtások miatt alakul így. Minél erősebb az ellenállás,az elfojtás, a képmutató jóságoskodás és felszínes mosoly, a viccbe burkolt felelőtlenség és még sok-sok más megnyílvánulása annak a félelemnek, hogy nehogy látszódjon a probléma, annál erőszakosabban fog előjönni, valamilyen formában. Pont azért, mert lehetőséget akar fényre kerülni, feloldódás céljából.

Csak így lesz szabadság és végső  derűs finom alaperő, ami a belső békét jelzi. Uránusz és Plutó.
 Csak így lesz szabadság és béke.
Csak így lesz éles látás és végső , derűs finom alaperő, ami a belső békét jelzi. Uránusz és Plutó.