Kicsit elidőznék még a valóság-álvalóság témában.
Nagyon sokféle elmélet kering spiritualitás címen.
Ha a civilizálatlan , a természethez közelebb élő népeket figyeljük , amellett, hogy nem voltak képesek elég részletesen kidolgozni és kifejezni azt a transzcendenciát, amit sejtettek vagy látni véltek, vagy amelyet esetleg gombákkal és egyebek segítségével próbáltak látni, legalább a beavatásaik során, nem tértek el nagyon az egyetemes rendtől. A fiúknak a férfivá válás útját mutatták meg, a lányoknak a nővé válás folyamatában kellett elméleti és gyakorlati tudnivalókat elsajátítani. Nem volt civilizált, nem volt bonyolult. A fiú kiment az erdőbe pár napra és kipróbálta magát. Leellenőrízte a bátorságát, kitartását, önuralmát. Természetesen idejében elsajátította az apja segítségével az alapvető , férfihez illő feladatokat : íjjazni, úszni, harcolni tanult. A lányok megértették, miért menstruálnak, mi lesz az életben a küldetésük, a menstruáló kunyhóban meditáltak , tanulták a csendben levést.Természetesen ők is tudtak úszni, tudtak bánni íjjal , mert ha elmentek a férfiak a táborból vadászni, ők védték azt. Vagy, ha elmentek gyütőgetni, meg kellett védjék magukat a vadállatoktól. A férfiak is tudtak egyedül enni, nem volt mindig kiszolgálás. :)
Nem legyinteni akarok a civilizációra és kidobni a gyereket a fürdővízzel együtt, viszont azzal, hogy kényelmi berendezésekkel gyarapodtunk ,választékosabban tudunk bánni a szóval és képesek vagyunk kidolgozni a kutatásokban megfigyelt valóságot, egyben az életben való eligazodás is szövevényesebbé vált. Tehát a felkészülés is ehhez kéne igazodjon. Az is kísérőjelensége a modernitásnak, hogy elhanyagolódik az az egyszerű és ugyanakkor alapvetően fontos tudás, amit a természeti népeknél még magától értetődő volt. Éspedig az, hogy a férfi is, a nő is, okvetlenül tudja és betőltse funkcióját , elvégezze saját feladatát, mert ennek elhanyagolása a kipusztuláshoz vezet. Akkoriban, még nem volt ennyi félrevezető képsor, mint ami manapság elárassza a tudatot.
Manapság elképesztő az a sok szemét, ami keletkezik a civilizált életmódból fakadóan. Nem csak anyagi szemét van, hanem rengeteg elméleti szemét is.
Nem az a baj az asztrológiával kapcsolatosan, hogy nem érvényes és ne lenne a legpontosabb sorsolvasó rendszer, hanem az a baj, hogy rengeteg féle hamis olvasata kering és elhitelteleníti. Pedig a szimbólumoknak egyféle helyes megfejtése van. Abból keletkezik probléma, hogy nem a valósághoz igazítják , analógiák segítségével a szimbólumokat, hanem a szimbólumokhoz társítanak valótlanságokat, elméleteket, jelentéseket. Holott megfigyelések alapján dolgozták ki a szimbólumrendszereket,valamikor, nem találomra társították az őserőket bolygókkal, színekkel, hangokkal, illatokkal, jellemvonásokkal,stb. Mikor az asztrológia született, nem volt ilyen külső nagy lexikális tudás,mint ma, mégis olyan pontosak a szimbólumokhoz rendelt jelentések, hogy az ember csak meghajolhat előtte.
Amikor az asztrológia született, szó sem volt olyasmiről, hogy a bolygók hatnának az emberre, hogy energiák száguldoznának ki és be az emberbe és véletlenek alapján műkődne a valóság.
Hermész nem bizonyította és nem tagadta az abszolútum, az isten és más valóságelemek létét, magától értetődőnek vette. Így tettek a látók. A látás nem valami extra képességet jelent, hanem a lepel lehullását. Azért látszik a valóság misztériuma, mert elseprik előle a fátyolt, a "mintha" -tudatot.
Akkor látszik a valóság, amikor véget ér az áltatás.
Beavatás azt jelenti, hogy megtanulja az ember észre venni az áltatást. Az álvalóságot.
Nem mindenféle ideológiák és ezeregy szimbolumolvasás-fajták szükségesek ahhoz, hogy lehulljon a szemekről (tudatokról) a lepel, hanem egy és az igazi. Figyelemreméltó, hogy a gyakorlatiasabb emberek, tehát akik közelebb állnak a földhöz és nincsenek "elszállva", különböző szférakkal és angyalokkal nem foglalkoznak, sokkal hamarabb felfogják a lényeget, mint az ájtatosak, a túlságosan humanisták, a szenteskedők. Ez azért van így, mert a földön járva jobban lehet látni az élet misztériumát, mint a földtől elrugaszkodva szellemi-lelki puzzle-okat rakosgatni, mindenféle jóra vezető eredmény nélkül.
Nem fog eljutni a látásig az, aki kiengedi kezéből a felelősséget, elrugaszkodik, és hagyja magát porszemként és kiszolgáltatottként sodortatni a valósággal. Nem fog tudatára ébredni , hogy az álságos képeket, a fátyolt kell lerántani és kitárul a valóság előtte, minden misztériumával együtt. De nem úgy, mint egy mozi és ő a néző, hanem úgy, hogy ő a néző is és a szereplő is.
Megfigyelésem szerint, aki előbb sokat tapasztal, tehát a földön valóban figyelmesen jár-kel az életében és ezenközben megtanul látni, boldogabb és egészségesebb , mint az, akivel az élet megtörténik, miközben a tudata csapong egy elképzelt álspiritualitásban. Ide tartoznak a vallások. Minden vallás. Mert egyik vallásból a másikba vándorolva és újra "elintézve" , vagyis intézményesítve, nem egyéb, mint úgyanúgy hibásan értelmezni a valóságot. A valóság szemszögéből semmi külömbség nincs az intézményesített és a szektaszerű vallás között.A hivatalosságtól a hiba , a tévedés nem fog eltűnni.
Válaszokat és kérdéseket mindenkinek feladata. Azért, mert csak így lehet élni. Az , azonban nem mindegy , hogyan fogalmazzuk a kérdést, mivel a válasz benne lesz. Hibás kérdés, hibás válasz. Nem könnyű a jó kérdést meglelni. Ha csak elméletben agyalunk , a földi tevékenységünktől el van rugaszkodva és könnyelmű a magatartásunk, akkor sose találjuk meg. Sok esetben fájhat sokáig is valami, amíg megtaláljuk a jó kérdést.
Amikor a jó kérdést keressük, a legparányibb fájdalmat se érdemes elhanyagolni. A legparányibbat sem.
Ritka a jó bevezetés az életbe. Leginkább apák dolga ez, de természetesen az anyák is pont olyan fontosak ehhez. Ha a nő a sötét mélységgel analóg és a férfi a fénnyel áll analógiában, akkor a világos kérdésre értelmes válasz jön. Hányan és hányszor gondolunk így a maszkulin és feminin őserőkre? Tanítják ezt valahol,kibontják ezt főleg olyan helyen, ahol oktatás zajlik? Helyette mi van? Folyik az ember ipari kizsákmányolása és az álspirituális iskolák ehhez igazolást adnak.
Nem muszáj kegyetlenebb fájdalmakon keresztül menni ahhoz, hogy fel lehessen ébredni, ahhoz, hogy boldog életet lehessen élni. Ez nagyon nagy tév-isten-kép. Dehogyis létezik se úgynevezett Jóisten, sem pedig rossz isten. Egyszerűen van egy rendet fenntartó és igazító erő, amely a Szaturnuszhoz rendelődik. Ha fáj valami, ha idegesség van, ha ingerültség van, ha fáj a lélek, ha fáj valami, felelősséget kell érte vállalni. Oka van. Valahogy ártottunk magunknak és másnak. Van olyan hely(zet) amikor mintha nem lenne elég a kínból. A Skorpió szellemiség nagyon nehezen változik, a Vizöntő nehezen fordul meg, a Halak csúszkál ide-oda, megfoghatatlan még saját maga számára is, az Ikrek hanyag és felületes, a Rák szétázik az érzelmekben, stb.
Okvetlenül jönnek a kérdések. Csak nem mindegy, hogy mit kérdezünk és kitől? Elvontan keressük a válaszokat vagy magunkon át. Ha nem tudunk jó kérdést feltenni, elővesszük a horoszkópunkat. Az ad útmutatót.
Ha keverjük a valóságot , az álvalósággal , helytelenül közelítjük meg a problémát és abból kusza válasz kerekedik. Ezért nem érdemes csúfolkodni, játszadozni az asztrológiával és a teóriával (istenlátással).
Nagyon sokféle elmélet kering spiritualitás címen.
Ha a civilizálatlan , a természethez közelebb élő népeket figyeljük , amellett, hogy nem voltak képesek elég részletesen kidolgozni és kifejezni azt a transzcendenciát, amit sejtettek vagy látni véltek, vagy amelyet esetleg gombákkal és egyebek segítségével próbáltak látni, legalább a beavatásaik során, nem tértek el nagyon az egyetemes rendtől. A fiúknak a férfivá válás útját mutatták meg, a lányoknak a nővé válás folyamatában kellett elméleti és gyakorlati tudnivalókat elsajátítani. Nem volt civilizált, nem volt bonyolult. A fiú kiment az erdőbe pár napra és kipróbálta magát. Leellenőrízte a bátorságát, kitartását, önuralmát. Természetesen idejében elsajátította az apja segítségével az alapvető , férfihez illő feladatokat : íjjazni, úszni, harcolni tanult. A lányok megértették, miért menstruálnak, mi lesz az életben a küldetésük, a menstruáló kunyhóban meditáltak , tanulták a csendben levést.Természetesen ők is tudtak úszni, tudtak bánni íjjal , mert ha elmentek a férfiak a táborból vadászni, ők védték azt. Vagy, ha elmentek gyütőgetni, meg kellett védjék magukat a vadállatoktól. A férfiak is tudtak egyedül enni, nem volt mindig kiszolgálás. :)
Nem legyinteni akarok a civilizációra és kidobni a gyereket a fürdővízzel együtt, viszont azzal, hogy kényelmi berendezésekkel gyarapodtunk ,választékosabban tudunk bánni a szóval és képesek vagyunk kidolgozni a kutatásokban megfigyelt valóságot, egyben az életben való eligazodás is szövevényesebbé vált. Tehát a felkészülés is ehhez kéne igazodjon. Az is kísérőjelensége a modernitásnak, hogy elhanyagolódik az az egyszerű és ugyanakkor alapvetően fontos tudás, amit a természeti népeknél még magától értetődő volt. Éspedig az, hogy a férfi is, a nő is, okvetlenül tudja és betőltse funkcióját , elvégezze saját feladatát, mert ennek elhanyagolása a kipusztuláshoz vezet. Akkoriban, még nem volt ennyi félrevezető képsor, mint ami manapság elárassza a tudatot.
Manapság elképesztő az a sok szemét, ami keletkezik a civilizált életmódból fakadóan. Nem csak anyagi szemét van, hanem rengeteg elméleti szemét is.
Nem az a baj az asztrológiával kapcsolatosan, hogy nem érvényes és ne lenne a legpontosabb sorsolvasó rendszer, hanem az a baj, hogy rengeteg féle hamis olvasata kering és elhitelteleníti. Pedig a szimbólumoknak egyféle helyes megfejtése van. Abból keletkezik probléma, hogy nem a valósághoz igazítják , analógiák segítségével a szimbólumokat, hanem a szimbólumokhoz társítanak valótlanságokat, elméleteket, jelentéseket. Holott megfigyelések alapján dolgozták ki a szimbólumrendszereket,valamikor, nem találomra társították az őserőket bolygókkal, színekkel, hangokkal, illatokkal, jellemvonásokkal,stb. Mikor az asztrológia született, nem volt ilyen külső nagy lexikális tudás,mint ma, mégis olyan pontosak a szimbólumokhoz rendelt jelentések, hogy az ember csak meghajolhat előtte.
Amikor az asztrológia született, szó sem volt olyasmiről, hogy a bolygók hatnának az emberre, hogy energiák száguldoznának ki és be az emberbe és véletlenek alapján műkődne a valóság.
Hermész nem bizonyította és nem tagadta az abszolútum, az isten és más valóságelemek létét, magától értetődőnek vette. Így tettek a látók. A látás nem valami extra képességet jelent, hanem a lepel lehullását. Azért látszik a valóság misztériuma, mert elseprik előle a fátyolt, a "mintha" -tudatot.
Akkor látszik a valóság, amikor véget ér az áltatás.
Beavatás azt jelenti, hogy megtanulja az ember észre venni az áltatást. Az álvalóságot.
Nem mindenféle ideológiák és ezeregy szimbolumolvasás-fajták szükségesek ahhoz, hogy lehulljon a szemekről (tudatokról) a lepel, hanem egy és az igazi. Figyelemreméltó, hogy a gyakorlatiasabb emberek, tehát akik közelebb állnak a földhöz és nincsenek "elszállva", különböző szférakkal és angyalokkal nem foglalkoznak, sokkal hamarabb felfogják a lényeget, mint az ájtatosak, a túlságosan humanisták, a szenteskedők. Ez azért van így, mert a földön járva jobban lehet látni az élet misztériumát, mint a földtől elrugaszkodva szellemi-lelki puzzle-okat rakosgatni, mindenféle jóra vezető eredmény nélkül.
Nem fog eljutni a látásig az, aki kiengedi kezéből a felelősséget, elrugaszkodik, és hagyja magát porszemként és kiszolgáltatottként sodortatni a valósággal. Nem fog tudatára ébredni , hogy az álságos képeket, a fátyolt kell lerántani és kitárul a valóság előtte, minden misztériumával együtt. De nem úgy, mint egy mozi és ő a néző, hanem úgy, hogy ő a néző is és a szereplő is.
Megfigyelésem szerint, aki előbb sokat tapasztal, tehát a földön valóban figyelmesen jár-kel az életében és ezenközben megtanul látni, boldogabb és egészségesebb , mint az, akivel az élet megtörténik, miközben a tudata csapong egy elképzelt álspiritualitásban. Ide tartoznak a vallások. Minden vallás. Mert egyik vallásból a másikba vándorolva és újra "elintézve" , vagyis intézményesítve, nem egyéb, mint úgyanúgy hibásan értelmezni a valóságot. A valóság szemszögéből semmi külömbség nincs az intézményesített és a szektaszerű vallás között.A hivatalosságtól a hiba , a tévedés nem fog eltűnni.
Válaszokat és kérdéseket mindenkinek feladata. Azért, mert csak így lehet élni. Az , azonban nem mindegy , hogyan fogalmazzuk a kérdést, mivel a válasz benne lesz. Hibás kérdés, hibás válasz. Nem könnyű a jó kérdést meglelni. Ha csak elméletben agyalunk , a földi tevékenységünktől el van rugaszkodva és könnyelmű a magatartásunk, akkor sose találjuk meg. Sok esetben fájhat sokáig is valami, amíg megtaláljuk a jó kérdést.
Amikor a jó kérdést keressük, a legparányibb fájdalmat se érdemes elhanyagolni. A legparányibbat sem.
Ritka a jó bevezetés az életbe. Leginkább apák dolga ez, de természetesen az anyák is pont olyan fontosak ehhez. Ha a nő a sötét mélységgel analóg és a férfi a fénnyel áll analógiában, akkor a világos kérdésre értelmes válasz jön. Hányan és hányszor gondolunk így a maszkulin és feminin őserőkre? Tanítják ezt valahol,kibontják ezt főleg olyan helyen, ahol oktatás zajlik? Helyette mi van? Folyik az ember ipari kizsákmányolása és az álspirituális iskolák ehhez igazolást adnak.
Nem muszáj kegyetlenebb fájdalmakon keresztül menni ahhoz, hogy fel lehessen ébredni, ahhoz, hogy boldog életet lehessen élni. Ez nagyon nagy tév-isten-kép. Dehogyis létezik se úgynevezett Jóisten, sem pedig rossz isten. Egyszerűen van egy rendet fenntartó és igazító erő, amely a Szaturnuszhoz rendelődik. Ha fáj valami, ha idegesség van, ha ingerültség van, ha fáj a lélek, ha fáj valami, felelősséget kell érte vállalni. Oka van. Valahogy ártottunk magunknak és másnak. Van olyan hely(zet) amikor mintha nem lenne elég a kínból. A Skorpió szellemiség nagyon nehezen változik, a Vizöntő nehezen fordul meg, a Halak csúszkál ide-oda, megfoghatatlan még saját maga számára is, az Ikrek hanyag és felületes, a Rák szétázik az érzelmekben, stb.
Okvetlenül jönnek a kérdések. Csak nem mindegy, hogy mit kérdezünk és kitől? Elvontan keressük a válaszokat vagy magunkon át. Ha nem tudunk jó kérdést feltenni, elővesszük a horoszkópunkat. Az ad útmutatót.
Ha keverjük a valóságot , az álvalósággal , helytelenül közelítjük meg a problémát és abból kusza válasz kerekedik. Ezért nem érdemes csúfolkodni, játszadozni az asztrológiával és a teóriával (istenlátással).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése